Kínai piac bejárata Budapesten Fotó: MTI
Az első kérdés, hogy valójában hány kínai is él hazánkban. Ebbéli nyomozásunk summája, hogy hatóság legyen a talpán, aki ezt pontosan meg tudná mondani. Nehéz ugyan-is kibogozni, hogy azokon kívül, akik már megkapták a letelepedési engedélyt, hányan vannak itt hiányos okmányokkal vagy éppen teljesen illegálisan. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2003-ban 6 ezer 420 kínai állampolgár tartózkodott Magyarországon. Ez csaknem duplája a 95-ös létszámnak, akkor ugyanis 3 ezer 469-en voltak.
A KSH prognózisa szerint évente átlagosan három-négy kínai kapja meg a magyar állampolgárságot.
Udvari Gábor Kína-szakértő tizenöt éve foglalkozik a távol-keleti országgal és a Magyarországon élő kínaiakkal. A szakember szerint körülbelül húszezerre tehető jelenlegi létszámuk. Mint lapunknak elmondta: "Látványos megjelenésük a rendszerváltást követő évekre tehető. A vízumkényszer miatt azonban a kilencvenes évek második felében lelassult a bevándorlási folyamat. Sokan közülük hosszú távra telepednek itt le, de a többség csak átmeneti otthonnak, amolyan ugródeszkának tekinti Magyarországot." A végcél általában valamelyik nyugat-európai ország vagy Amerika. Ma már nem annyira kedvező számukra a magyarországi letelepedés, mint 89 után volt.
Az itt tartózkodó kínaiak az ország bármely részén fellelhetőek, de Budapestet megkülönböztetett figyelemben részesítik. A fővároson belül kiemelt környéknek tekinthető a X. kerület, de más pesti és budai övezetben is szívesen teremtenek otthont.
A Kínából való elvándorlás fő oka a szegénység. "Kínában óriási gazdasági különbség van a régiók között. Mindenféle túlzás nélkül akkora a szakadék a déli tartományok és az észak-nyugati környék között, mint a jövő század és a kőkorszak között. Az elmúlt tíz évben beáradt külföldi tőke miatt például a 14 milliós Sanghajban gyakorlatilag nincs munkanélküliség. A város fejlődését jelzi, hogy a közelmúltban ezernél is több tizenöt emeletes épületet húztak fel. Ezzel szemben északon hiányos az infrastruktúra. A gyerekek közül nem mindenki jár iskolába, hanem tanulás helyett fillérekért mennek el napszámban a földekre, hogy éhen ne haljon a család" – világít rá Udvari Gábor a kivándorlás egyik okára. A szakember egyébként egy Kínában működő alapítvány vezetőségi tagja is amely a gyerekek iskoláztatását segíti: "Ningxiában, ahol alapítványunk üzemeltet egy iskolát, dupla annyi pénzt adunk a gyerekeknek ösztöndíj formájában, mint amennyi a napidíjuk volt. Nincs is lógás. A szülők szinte zavarják őket az iskolába, az ösztöndíj miatt ugyanis sok gyerek családfenntartó lett."
A Magyarországon élő kínai gyerekek a hagyományos képzés mellett hétvégenként felzárkóztató képzésben is részesülnek. Ennek oka, hogy bizonyos tantárgyakban jóval magasabb a kínai iskolák követelménye, mint a magyar elvárás. A fejkvóta miatt egyébként mindenhol szívesen fogadják őket. Szeptember elsejétől azonban a XV. kerületben a kínai gyerekek számára két tannyelv? általános iskolát indítanak be.
A kereskedelem és a vendéglátóipar mellett a kínai bevándorlók az élet más területén is szívesen kamatoztatják tehetségüket. Található közöttük orvos, tanár, illetve újságíró is. A pekingi televízió munkatársain kívül az írott sajtóban dolgozó zsurnaliszták is találnak elfoglaltságot.
A helyi kolónia ugyanis nyolc-kilenc kínai nyelv? lapot működtet, melyek hetente vagy havonta tájékoztatják az itt élőket a körülöttük – azaz a Magyarországon – zajló eseményekről. Az itt élő kínai hölgyek saját nőszövetséget is létrehoztak.
A bevándorlók a büntetéstől való félelem miatt igyekeznek a hatóságoknak teljes mértékben megfelelni. A kulturális különbségek azonban néha még így is "megrövidítik" őket. Az egyik kínai bevásárlóközpont megnyitóján például az APEH végigbüntette az árusokat, mert nem fix eladási árakkal, hanem rugalmas, alkura nyitott vételárakkal dolgoztak.
2004. 06. 25. (VIII/26)
