Képünk illusztráció Fotó: Somorjai L.
"Gyere, Öcsi, legalább te szavazz! Hisz addig sem fogunk unatkozni" – biztatja a mellettünk állót Józsi, de talán nem nehéz elképzelni, mi volt a válasz, egy biztos, nem bírta volna a nyomdafesték, olyan cifra volt. Az esti végeredményen meg is látszott a kora reggeli enervált kezdés – alig volt valaki, aki leadta voksait ezen a vasárnapon.
Nincs ennek a szavazásnak most komoly tétje – veszi át a szót Bálint, akivel az utcán futunk össze. "Én is az asszonnyal szoktam menni, de ma azt mondta az aszszony, hogy fontosabb dolgunk is van, mint választani menni" – ecseteli a kialakult családi helyzetet. "Érik a borsó, ha nem szedjük le, jövő héten ránk vénül." "Idefigyeljen! – fogja meg a karomat Bálint, aki bizalmasan tovább folytatja. – Nem akarom magának osztani az észt, de ez az unió nekünk annyit használ, mint halottnak a csók. Biztos vagyok benne, hogy akármelyik pártra szavazunk itt falun, semmivel sem lesz jobb. Nem nő meg a nyugdíjam, ha Orbán embereinek adok sanszot, de akkor se, ha a vörösöket támogatom."
"Ez az unió csak egy nagy léggömb. Negyven éven át sarlóért, kalapácsért, vörös csillagért lelkesedtünk, most kaptunk helyette kék alapon sok csillagot. Egyébként haragszom minden politikusra, aki részt vett az utolsó pár napban ebben az ocsmány vitatkozásban. Ezeknek semmi sem szent, mindegyik a maga hasznát keresi. No, benézek még ide a kultúrintézménybe (int a kocsma felé), aztán irány a vetemény"
– hangzik a monológ.
Lassan visszaérünk az egykoron szebb napokat látott málladozó kastélyban lévő szavazóhelyiségbe. Úgy fél nyolc körül van, eddig még senki nem akart az uniós választásokon részt venni. A buszmegállóban néhányan ácsorognak. Amikor rájuk köszönök és megkérdezem, mi a helyzet a választással, csodálkozva néznek rám. "Választás? Még hogy én elmenjek választani" – mondja dühösen egy ötvenhat éves, jelenleg munkanélküli. "A fiamnak két diplomája van, jelenleg szállodaportás Párizsban. Itthon ugyanis semmire nem jutott. Ezek után még azt várják, hogy szavazgassak?" – fakad ki keserűen. A mellette álló Ferenc betanított munkás, tömören fogalmaz: "Le van sajnálva az egész. Higgye el, ezektől a politikusoktól a falusi emberek felfordulhatnak. Most is arról szól a nóta, kinek milyen pereputtya jár jól, és eszik nagykanállal a közös tálból."
Azért a kitartó várakozásnak megszületik az eredménye: egy idősebb házaspár közeledik a választókörzethez szépen kiöltözve. Mondják, állampolgári kötelességnek érzik a voksolást, és eddig mindig szavaztak, most sem akarnak ettől eltérni. Kérdezem csendesen: kire adják a voksukat. "Az titok" – jön a sokat nem mondó válasz, de ők tutira tudják az esti eredményt, sőt azt csendben el is mondják. Este tíz után aztán tény lett a találgatásból. Hiába, az ember ha megöregszik
2004. 06. 18. (VIII/25)
