Tiltakozó MDF-esek. Gyermekvédelem ősi utalásokkal Fotó: MTI
– Mennyire gondolta komolyan azt a kezdeményezését, hogy az V. kerületi önkormányzat vonja vissza a meleg felvonulás engedélyezését?
– Semennyire. Nem gondoltam azt, hogy ez így reális. A célom inkább az volt, hogy ezáltal elinduljon egy vita, és így is lett. Több képviselőtársam kifejtette az álláspontját, a polgármester pedig azzal próbált kibújni a dolog alól, hogy szerinte nem igazán értelmezhető az általam használt "szexuális tüntetés" kifejezés.
– Ön mit értett ez alatt?
– Hiányos öltözetben parádézó, magamutogató férfiak és nők úgy gondolják, ilyen módon képviselik a jogaikat. Ha mondjuk normális ruhában vonultak volna fel, és benyújtottak volna valamilyen petíciót valahová – abban az esetben nem kértük volna a tüntetés betiltását. Itt viszont olyan jeleneteket mutattak be, melyek nemcsak az éppen az útjukba akadó gyermekeket botránkoztatták meg, hanem minden jó érzésű, ép erkölcsi érzékkel rendelkező felnőttet is.
– Mi volt a céljuk a meleg felvonulással párhuzamosan tartott demonstrációval?
– Ez egy eleme volt a gyermekvédelmi programunknak. A szexipar profitéhes, mindent elárasztó inváziója nemcsak az ilyen felvonulásokon érhető tetten, hanem az újságos standokon, óriásplakátokon, a televízióban és az interneten is. Folyamatosan káros hatások érik a gyermekeket, és nem csak homoszexuális oldalról. Mi nem kívánunk a homoszexuálisok jogairól kibontakozott vitába belemenni, bennünket a gyermekek jogai érdekelnek.
– A meleg felvonulás hogyan sérti a gyermekek jogait?
– Az 1997. évi 31. számú gyermekvédelmi törvény szerint a gyermeknek joga van az egészséges lelki fejlődéshez. Ezt pedig korlátozza az, hogy ha korának nem megfelelő időben olyan szexuális tartalmú jelenetek részese, melyek megértéséhez és feldolgozásához még kicsi. Nem jó, hogy az utcán hiányos öltözékben, bugyiban és pávatollakkal vonul fel egy férfi, mert ez sérti a gyermekek jogait, az egészséges erkölcsi fejlődéshez való jogát. Ez egyébként vonatkozik a heteroszexuális agitációra is. Nem értünk egyet a nyár végi Love Parade-dal sem.
– Egy "Szodoma" és egy "Kérkedés" feliratú transzparenssel tüntettek. Kifejtené ezeket az üzeneteket bővebben?
– Szodoma az agresszív homoszexuális agitáció jelképe, azt a szexuális
agressziót szimbolizálja, ami vizuálisan éri ma a gyermekeket. Ez az erőszakos nyomulás leglátványosabban az interneten jelenik meg, ahol – sajnos – öt-hat klikkeléssel egy tízéves gyerek az iskolai számítógépen el tud jutni a legdurvább homoszexuális csoportjelenetekhez is.
A "kérkedés" pedig Pál apostol Rómabeliekhez írt leveléből való. Ott azt írja a szerző, hogy egyesek dicsekszenek az erkölcstelenségükkel. Számunkra az ennek a summája, hogy istentelen az a társadalom, ahol ilyen magatartással dicsekedni dívik.
Ez alapján szerintünk három szintje van az erkölcsi válságnak. Az első a diszkréció, amikor valaki tapintatosan éli meg a homoszexualitását, ha már ilyen sors jutott neki. Ez szolgálja leginkább a társadalmi békét. A második a dicsekvés, amikor valaki kérkedik a másságával. Ez már istentelen társadalomra utal. És a harmadik a szexuális agresszió, amit elutasítunk.
– Milyen reakciót váltott ki az Önök ellentüntetése?
– Egy-két beintést és bekiabálást leszámítva nem volt semmilyen atrocitás. Még a homoszexuális mozgalom aktivistái és jogvédői is arra
számítottak, hogy egy anti-homoszexuális demonstrációt tartunk, ahol őket fogjuk kritizálni, mi azonban kizárólag gyermekvédelmi szempontból közelítettük meg ezt a kérdést. Ezen meglepődtek.
– Kaptak-e külső támogatást vagy bátorítást a kezdeményezésükhöz?
– Szervezeti szinten nem, egyházi vonatkozású megkeresés például nem érkezett. Magánszemélyektől viszont nagyon sok bátorítást kaptunk. A homoszexuális aktivisták kivételével mindenki egyetértett azzal, hogy ez az egész nem az utcára való. Érdekes egyébként, hogy mennyire gyerekellenes ez a társadalom, hogy ezeket a kérdéseket magyarázni kell.
– A média hogyan bánt Önnel ezekben a napokban?
– Akkor, amikor úgy érezték, hogy egy homoszexuális kontra nem homoszexuális vita zajlik, és mindezt egy jobb–baloldali disputában helyezték el, nagyon ellenségesek voltak. Viszont amint kiderült, hogy mi nem ebben gondolkodunk, hanem kizárólag gyermekvédelmi szempontból közelítjük meg a kérdést, változott a helyzet, és inkább szimpátia alakult ki felénk.
– Milyen akciókra készülnek a közeljövőben?
– Már készülünk a nyár végi Love Parade-ra, addig pedig az újságos pavilonokat vesszük célba. Az önkormányzatok megvonhatnák egy-egy újságos stand működési engedélyét, de nem teszik, mert nem foglalkoznak vele. Ezért úgy gondoljuk, hogy tervszerűen – figyelemfelkeltő akcióként – lefújnánk festékkel egy-két olyan újságos bódét, ahol extrém módon árusítják a pornólapokat. Ez az egyik oldalról ugyan garázdaság, másik oldalról viszont jogos önvédelem.
A következő szint a televíziók műsorai és az internet. Mindegyik korlátozására van jogi lehetőség. A gyermekek jogait a büntető törvénykönyv és a szabálysértési kódex is védi. Könnyen vissza lehetne vonni olyan televíziótársaság működési engedélyét, amelyik a profitért folyamatosan megsérti a gyermekek jogait.
– Most a saját ismeretségi köréből összejött hét társával demonstráltak. Gondolt-e arra, hogy valamilyen szervezetet hozzanak létre?
– Nincs erre vonatkozó tervünk. Ez nem egy párt hivatalos állásfoglalása, annak ellenére, hogy az MDF egyik alelnöke gratulált nekem, és a párt se tiltotta a demonstrációnkat. Ha valamiben, akkor talán ebben összefoghatna minden párt.
2004. 07. 09. (VIII/28)
