hetilap

A szocialista párt elnökjelöltjei a Thália színház színpadán. Döntöttek – változnak? Fotó: Somorjai L.

"Döntöttünk, változunk" – ígérik az alkalomra készített plakátokon a szocialisták. A hallgatóság zömét az 50-70 éves korosztály adja, a színház előtérben méretes pogácsák várják az ingyenkonyha szerelmeseit. Híres embert alig látni, talán Gy. Németh Erzsébet és Kolompár Orbán vezetik a rangsort, legalábbis egészen addig, míg fel nem tűnik Lendvai Ildikó és Tóbiás József. "Álljunk fel" – bíztatja a jelenlévőket egy ifjú szocialista, amikor az oldalajtóban megjelennek az elnökjelöltek, de senki nem engedelmeskedik. A szeretet ülő helyzetben is képes áradni. Valaki tapsolni próbál, de belesül. Ahhoz képest, hogy hazai pályán, a budapesti párttagok és szimpatizánsok előtt lépnek fel a jelöltek, elég nagy a közöny. 

Mandur László kezd, "a szocialista párt az első, amely nyíltszíni versenyben választ elnököt", mondja, és igaza van. Mandur azért izgul, mert "ezt ők találták ki". Legalábbis Magyarországon, teszem hozzá gondolatban. 

A Thália színpada úgy fest, mint egy tévés vetélkedő díszlete. Öt jelölt, öt pulpitus, plusz egy a népszavás moderátornak. 

Az öt aspiráns sorshúzás alapján lép színpadra, az első körben öt-öt perces bemutatkozó film vetül a vászonra. 

Toller Lászlóról megtudhatjuk, hogy József és Izabella nev? gyermekei apja, továbbá nagyapa. Toller gimnazista fényképe láttán a közönség felnevet. Toller 1972-től az MSZMP, majd a rendszerváltástól az MSZP tagja, Pécs polgármestere, valamint tanyán szeret pihenni. 

Nem kevésbé érdekes, ám eddig szintén rejtve maradt adatok kerülnek nyilvánosságra Jánosi Györggyel kapcsolatban: "A szórakozás történelmi funkcióváltozásai" címmel 1986-ban könyvet írt, 1989-ig a Tolna megyei MSZMP elnöke volt, szabadidejében horgászik és olvas.

Hiller István – kinek színrelépésekor az eddigieknél kicsit erősebb és hosszabb a taps –, már diákéveiben bizonyította szervezőkészségét és kiránduló hajlamát, Szekeres Imre viszont a mesterséges intelligenciák kutatásával is foglalkozott, továbbá Jászapáti díszpolgára és a Magyar Triatlon Szövetség elnöke.

Lamperth Mónika számos társadalmi kötelezettsége dacára rendszeresen indul a kaposvári búcsúban megrendezendő sodrófahajító versenyen, elnöke a Nők Kaposvárért nev? szervezetnek, éveken át tagja volt a parlamenti Szenátorok kórusnak, tud főzni, és gyakran vezeti saját autóját. Ő Magyarország belügyminisztere. 

Az öt jelölt együttesen körülbelül harminc különböző társadalmi, politikai és civil szervezet tagja. 

A következő részben a versenyzők élőszavas kortesbeszédét hallhatjuk, szintén öt-öt percben. 

Toller szerint életük szép csendesen folyt, az MSZP eredményei szép csendben romlottak, de közbeszólt a sors és az SZDSZ. Találtak egy miniszterelnök-jelöltet – Kiss Péterre céloz –, na ekkor lett elege Tollernek. 

A többit tudjuk: bemondta az unalmast, másnap feltűnt Gyurcsány, akit a rendkívüli kongreszszus jelöltnek jelölt. 

Szekeres Imre azt kéri, "tartsatok velem, van elképzelésem, mit hogyan csináljunk, de együtt". 

Hiller István kissé paposan beszél, a közönségnek mindazonáltal tetszik. Hiller azt szeretné, hogy a harmincnyolcezer taggal rendelkező MSZP legyen szabad, de fegyelmezett párt. A viták után kialakított véleményt "vagy támogasd, vagy hallgass!" A szép gondolat jutalma taps. Szerethető és mintaértékű, ahogy Kiss Péter viselkedik Gyurcsánytól elszenvedett veresége óta – fogalmaz Hiller, és kijelenti: eljött a nemzedékváltás ideje, pezsgés van az MSZP-ben, "a lendületet megtartjuk és győzünk". A taps ekkor már vas.

Lamperth Mónika úgy véli, nagy siker származhat az elnökjelölti roadshow-ból – a tervek szerint az öt aspiráns végigjárja az országot – , továbbá szeretné visszaadni "a balosok hitét, mert nagyon sok jó dolgot csináltunk eddig is. Ugyanakkor ténykérdés, hogy az elmúlt időszakban kicsit impotensek voltunk" – teszi hozzá. Igaza van, tegyük hozzá.

Lamperth erős elnökséget, bölcs választmányt és lelkes tagságot szeretne pártjában, és felhívja a figyelmet: "élni kell a lehetőséggel, hiszen kormányon vagyunk". 

Jánosi burkoltan elítéli Kiss Péternek az elnökség általi önkényes jelölését Medgyessy helyére, az ellenzéket bűnszövetkezethez hasonlítja, majd önkritikát gyakorol: az elmúlt években a fiatal szocialisták azt tanulták el a pártban, amitől az idősek éppen meg akarnak szabadulni. Jánosi a koalíciós társsal kapcsolatban is kendőzetlenül beszél: meg kell értetni az SZDSZ-szel, hogy csak támogatottságukkal arányosan érvényesíthetik akaratukat. 

Az MSZP társadalmi beágyazódásának növelésével kapcsolatban Toller arra hívja fel a figyelmet, hogy "a Fidesz mindig ott van mindenhol, ezért nekünk is jelen kell lennünk mindenhol". A cél megvalósításról kevés konkrétumot hallhatunk, ezek egyike Lampert ötlete: intézményes kapcsolatot kellene létesíteniük a baloldali értelmiséggel. 

A párt és a kormány viszonyával kapcsolatban mindannyian egyetértenek abban, hogy a párt a megrendelő, a kormány a végrehajtó, vagyis a pártnak van kormánya, és nem fordítva. Hiller úgy fogalmaz, amennyiben a miniszterelnök a "mi miniszterelnökünk akar maradni, hallgatnia kell a pártra". 

"Pistának igaza van" – mondja Lampert, ugyanakkor úgy véli: az MSZP következő elnöke is vállalhat kormányzati szerepet, mert azzal egyben felelősséget is vállal. Jánosi ezzel szemben nem szeretné, ha a "megrendelő" párt elnöke egy személyben a "végrehajtó" kormány vezetőjének alárendeltjévé válna. 

A továbbiakban szó esik még a szociáldemokrata program megvalósíthatóságáról (Toller: akkor beszéljünk róla, ha lesz ilyen program), az utánpótlásnevelésről (megint Toller: az Imre is szeretett volna a főnöke székébe ülni, de a Gyula nem engedte), valamint lobbiharcokról, az SZDSZ-szel kötött "hátrányos házasságról", a cselekvést pótolni nem képes beszédről, továbbá számos érdekes és kevésbé érdekes tervről. Ezeket azonban nem érdemes részletezni, mert nem tudható, egyáltalán megvalósulnak-e, s ha igen, milyen eredménnyel. 

A finálé percei következnek: "Ezt a négy pasit nagyon kedvelem, bárki győz, az MSZP jól fog járni" – búcsúzik Lamperth. Jánosi megígéri, amennyiben veszít, a győztes mellé áll, Szekeres szerint 2006-ban sikerülni fog. Toller is fut egy-két udvariassági kört, Hiller pedig támogatást és bizalmat kérve azt mondja: szeretne az MSZP elnöke lenni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek