Színpadon a MIÉP sztárjai: Csurka, papok, Barbara. Időközi show Fotó: Uzoni P.
Nagy bajban van a MIÉP. Október 23-ai, szokásos megemlékezésükre már csupán négyezer "mélymagyar" volt kíváncsi a Hősök terén, és a párt vezére is láthatóan megrendült testi-lelki állapotban ismételte a már jól ismert judeofób paneleket. Soproni rendezvényükre nagy jóindulattal is csak kétszázan gyűltek össze a város legforgalmasabb díszterén. A színpadon otthonosan mozgó Sárdy Barbara itt sem rejtette véka alá dalnoki talentumait, bár elnöke, Csurka István végig mint "teljesen elfogulatlan, ígéretes egyetemistát" emlegette. Az énekesnő elmondása szerint a kopogtatócédulák gyűjtése során azzal a számára sajnálatos ténnyel volt kénytelen szembesülni, hogy már ebben a városban is "milyen nagy teret nyert a Hit Gyülekezete". Ezért is érezte fontosnak, hogy ezekben a vészterhes időkben, amikor a magyarság és a "történelmi" egyházak koncepciózus ellehetetlenítése zajlik, legalább az ő megemlékezésükön jelen legyenek azok helyi vezetői.
Ezt követően a soproni radikális magyarok fokozódó téblábolása közepette előbb a katolikus, majd a református és az evangélikus egyház helyi vezetőinek igehirdetése töltötte be a díszes teret. A beszédek alatti zavart mocorgás talán legkézenfekvőbb magyarázata az lehetett, hogy a Jeruzsálemet sirató Jézus, illetve Mózes hosszan idézett szavai kissé idegenül csengtek ebben a közegben. A papok után újra a közönség elé álló Sárdy diák-énekes-jelölt azonban nem zavartatta magát, sőt, hogy az egyházi méltóságok prédikációi után következő profán, politikai témában is fenntartsa a patetikus hangulatot, ő maga is a Bibliával fűszerezte mondandóját.
Csurka István gyakorlatilag a két nappal később esedékes, a Hősök terére megkomponált beszédének főpróbáját tartotta Sopronban, és különösen az a rész sikerült látványosra, amikor a keresztényi szeretet jegyében, dühtől elfúló hangon ecsetelte, hogy szikrányi bosszú sincs a szívében, és mindenkinek meg tud bocsátani, aki "őszintén bocsánatot kér, és tesz valamit a nemzetért". "De hol van ezek között egy ilyen?" – adta tanújelét ordítva Csurka abbéli keserűségének, hogy nincs kit feloldozni, majd az előtte felszólaló egyházi vezetőket a MIÉP lelkészeinek nyilvánítva kijelentette: "Velünk az Isten, de Magyarország csak akkor fog örökké élni, ha hiszünk magunkban."
2004. 10. 29. (VIII/44)
