Simon Gábor és Csiha Judit. Versenyben Fotó: MTI
Csiha Judit
– Miért tartja fontosnak, hogy elinduljon ezért a tisztségért, illetve miért fogadta el ezt a felkérést?
– Rövid válaszom: hogy jó választmányi elnök legyek. Hozzátartozik a történeti hűséghez, hogy az elmúlt négy évben számos felkérést kaptam, hogy vállalkozzak erre, de eddig ezeket elhárítottam. Most azért vállaltam el, mert egyrészt többen jelöltek, másrészt most egy olyan együttműködés van kialakulóban a párt különböző testületei között, ami segít, hogy ez egy tényleg egységesen dolgozó, közösen ügyeket eldöntő és végigvivő párt legyen.
Eddig az volt a baj – ha ezt bajnak lehet tekinteni –, hogy az egyes testületek egy-egy szigetként működtek egymás mellett. Nem volt meg közöttük a koordinációs eljárás tartalmilag, csak formailag. Szépen mindenki kipipálta ezeket az alapszabályban is rögzített "köröket", de nem működött együtt igazán. Ennek is tudom be azokat a döccenőket, amelyek a működésben az utóbbi 4-5 évben tapasztalhatók voltak.
Most esélyt látok arra, hogy mindenki komolyan végiggondolja, mi az, amit tennünk kell a választásokon való sikeres részvételért. Körvonalazódnak már az együttműködésnek a különféle technikái.
– Azt láttam idáig, hogy volt olyan választmányi elnök, aki csak betöltötte ezt a pozíciót, és volt, aki nagyon markánsan politizált ebből a helyzetből. Utóbbi esetben Jánosi Györgyre gondolok, aki mintegy a belső ellenzékként odamondogatott folyamatosan a párt vezetőinek, sőt olykor kritizálta a kormányt.
– Nézze, az odamondogatásnak helye van továbbra is, de házon belül. A nyilvánosság elé kivinni ezeket az ügyeket káros. Ez pontosan úgy működik, mint minden döntés. Maga a döntés nyilvános, az odavezető út nem – ahogy nagyon helyesen ezt az új miniszterelnökünk néhány napja megfogalmazta. Egy pártnak is úgy kell működnie, mint minden más szervezetnek. Sőt a pártnak talán még inkább a többiekhez képest: a viták szükségszerűek, akár hevesek, akár kevésbé hevesek. Mindenfélét lehet a másiknak mondani, és minden érvet fel lehet használni a másik meggyőzésére, de ha egyszer döntött egy politikai párt, akkor az a döntés szent.
– A választmány elnökeként karakteres szerepet lehet betölteni a politika színpadán, hiszen akár az is előfordulhat, hogy "a pártvezetés-elnökség" és a választmány között önálló véleményt is ki lehet alakítani.
– Igen. Önálló véleményt, ami nem ellentétes egy meglévő másik testületi döntéssel, de sok olyat ki lehet alakítani, ami más testületnél például nem fordul elő.
– A választmány az a fórum, az a párton belüli "miniparlament", ahol a különböző platformok, politikai elképzelések ütköznek?
– Igen. Az a választmány sajátossága, hogy ide nem választással kerülnek a küldöttek, hanem a pártszervezetek egy bizonyos metódus alapján küldik őket. Itt jelen vannak a területi alapon szervezett szervezetek, megtalálhatóak a tagozatok és platformok, és a választmányi ülésen azok a viták zajlanak le, amit napirendre tűzünk ezek között a küldöttek között.
Hogy tovább színesítsem a képet, a küldöttek egy része – ha úgy tetszik – kötött mandátummal érkezik a küldő szervezetétől, de miután a küldöttek között nagyon sok a politikus egyéniség, óhatatlanul sokszor elmondja azt, amit önmaga személyesen gondol. Magyarán műhelyvita alakul ki, s amikor minden érv elhangzott, döntünk.
A választmánynak emellett a politikai stratégiai képzés is a feladata. Aktuális politikai kérdésekben meg kell nyilatkoznia. Ellenőrző feladata is van, hiszen mind az elnökséget, mind az országgyűlési képviselőket, a frakciót beszámoltathatja. A párton, pártelnökségen keresztül képet kaphat a kormány munkájáról, és adhat fel megrendeléseket. Ez egy puhább ellenőrzés, de mégiscsak ellenőrzése a kormánynak. Olyan feladatokat róhat az elnökségre vagy a szervezetekre, ami ahhoz szükséges, hogy a politika, amit elhatároztunk, megvalósuljon.
2004. 10. 08. (VIII/41)
