1989. január 31. Forró Tamás és Havas Henrik rádióriporterek meghívták a Mikroszkóp Színpadra az MSZMP, a KISZ, a SZOT, a Kisgazdapárt, a TDDSZ és a Fidesz egy-egy szóvivőjét, hogy nyilvánosan, a hallgatósággal vitázva fejtsék ki véleményüket az aktuális politikai kérdésekről Fotó: MTI
A Hír Tv, illetve a Magyar Nemzet korábban már beszámolt arról, hogy a birtokukba jutott dokumentumok szerint Forró Tamás 1976-ban történt beszervezésétől kezdve Szilágyi Ákos fedőnéven rendszeresen készített jelentéseket a III/III-as ügyosztály számára. Akkor azonban csak az úgynevezett hatos kartont hozták nyilvánosságra, amely alapján nem lehetett teljes bizonyossággal állítani, hogy Forrónak volt ügynöki múltja. Most azonban a titkos tevékenységet rögzítő munkadosszié fakszimiléjét is közölték a jobboldali napilap hasábjain, amelyek alapján szinte biztosra vehető, hogy a volt riporter éveken keresztül titkos megbízottként tevékenykedett. A Rendszerváltó újságíró apró hibával cím? írás egyébként a Hetekre is hivatkozik, hiszen az üggyel kapcsolatban egyedül lapunkban jelent meg Forró álláspontja, aki kifejtette, reméli, hogy az általa kikért iratokból hamarosan kiderül, éppen őt figyelték meg titkosszolgálati eszközökkel. Mint mondta, annak idején újságírói tevékenységével hozzájárult a rendszerváltás folyamatához, ezért számos hátrányt kellett elszenvednie.
Az akkoriban a Magyar Rádió szolnoki tudósítójaként dolgozó Forró első – kézzel írott – jelentését 1976. szeptember 15-én adta le a "Bástya" fedőnev? titkos lakásban. "Horváth Jenőt, a szolnoki Szigligeti Színház rendezőjét felületesen ismerem. Néhányszor találkoztunk, beszéltünk, egyébként jó ismerősöm, köszönő viszonyban vagyunk. Róla többet a színészektől hallottam. (
) (Itt hat sor anonimizálásra került. Az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre és szexuális életre vonatkozó személyes adatokat törlik a levéltári dokumentumokból.) Emberi tulajdonságai ellenére a színészek elismerik szakmai tudását. Horváth Jenő ritkán van Szolnokon. Előéletéről nem tudok és nem is hallottam" – írta a Magyar Nemzet által a napokban nyilvánosságra hozott dokumentumban. A tartótiszt helyben értékelte az olvasottakat – miszerint a "tmb." – azaz titkos megbízott – csak felszínes információkat tudott jelenteni, operatív intézkedésekre ez alapján nincsen szükség –, majd újabb megbízást adott: írásos jelentés készítése Balogh Györgyről, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának munkatársáról, részletesen kitérve politikai magatartására, kijelentéseire. Forró később nemcsak róla, hanem több munkatársáról, ismerőséről is készített jelentéseket. Nyitrai Gyula sporttudósítóról például így írt: "Lakásában feltűnő volt, hogy nagy érték? elektrotechnikai berendezésekkel rendelkezett, melyeket gyakran cserélt. (
) Több tízezer forintra becsülöm, nyugati országokból hozta be őket." Valamivel később azzal egészítette ki ezeket az információkat, hogy a vámszabályokat részben kijátszva Nyitrai rendszeresen hozott be külföldről hanglemezeket, amelyek nagy részét azonnal eladta.
A jelentésben hozzátette: "Nyitrai Gyulát soha nem tartottam egyenes embernek. Kapcsolataiban az érdeket nézte, ezért nem voltak barátai, inkább sok üzletfele és személyes ismerőse. Mindig valami oka volt, ha valakivel szorosabb kapcsolatban állt, vagy pénzügyi vagy előmeneteli vagy népszerűségi." Az iratokból kiderül, hogy tartótisztje a munkájával kapcsolatban is instruálta Forrót: fel kellett keresnie a jászapáti Velemi Endre TSZ elnökét, "azzal a céllal, hogy a miskolci Mezőber által készített 14 millió forintos – hasznavehetetlen – beruházásról egy a HÉT cím? televíziós vagy a 168 óra cím? rádiós műsorhoz riportot készítsen". A riport végül is nem készült el, ugyanis az elnök "nem merte ezt nyilvánosság elé tárni, abból a megfontolásból, hogy később problémáik lehetnek a beruházásaiknál". A rendelkezésre álló iratok szerint az utolsó találkozó Forró és a tartótiszt között 1981. december 11-én zajlott le, amelyen a megbízott az előző jelentés mellett arról is tájékoztatást adott, hogy tudomása szerint a Pelikán szálló parkolójában lengyel állampolgárok magyar nyelv? röplapokat osztogattak, amelyek a lengyel Szolidaritás szakszervezet támogatására hívtak fel. Tartótisztje itt a következő feladatokkal bízta meg: "A lengyelországi eseményekhez kapcsolódó, állambiztonsági szempontból figyelemre méltó megnyilvánulásokról tegyen jelentést. Folytasson beszélgetést Paál István főrendezővel, a Hamlet cím? darabbal kapcsolatos rendezői koncepcióról. Lehetőségei és személyes kapcsolatai alapján folytasson kutatómunkát a szamizdat irodalmat rendszeresen olvasó és terjesztő értelmiségi fiatalok felderítése érdekében. Következő találkozó: 1982. január 11-én 9 órakor, szabadban."
"Megismerem Forró írását, ez az övé. Meg vagyok döbbenve!" – reagált lapunknak az üggyel kapcsolatban Havas Henrik, Forró egykori pályatársa. "Ez pontosan olyan, mint amikor húznak a vadlibák, és valaki vaktában közéjük lő. Egyet ugyan eltalál, de mi lesz a többivel, ők miért ússzák meg? – példálózott Havas, aki szerint az a kérdés is felmerül, hogy kinek és miért áll érdekében, hogy a közéleti szerepet már nem vállaló Forrót "kicsinálja".
Szintén megdöbbenésének adott hangot Mester Ákos, a 168 óra cím? hetilap főszerkesztője, aki annak idején a Kossuth Krónika főszerkesztőjeként főnöke volt a szolnoki tudósítóként tevékenykedő Forrónak. "Végtelen szomorúságot érzek. Ezek szerint nem azok jelentettek rólunk évekig, akikre gyanakodtunk, hanem éppen azok, akikre nem is gondoltunk" – mondta Mester Ákos, hozzátéve, hogy semmi nem utalt arra, hogy munkatársa titkosszolgálati tevékenységet is végez. Szerinte érdekes kérdés, hogy miért vállalkozott Forró erre a szerepre, hiszen – a főszerkesztő legalábbis így látja –, némi kényszeredettség érződik a jelentéseiben, "amelyek egyébként a pártállam számára nem lehettek túl hasznos információforrások". Kérdésünkre hozzátette: nem tiszte megállapítani, hogy ez csökkenti-e Forró felelősségét.
Forró Tamás a Hetek megkeresésére elzárkózott a nyilatkozattól. Mint mondta, ebbe az ügybe nem kívánja bevonni a nyilvánosságot, "más jelleg? lépéseket" tervez.
2004. 11. 12. (VIII/46)
