Semjén Zsolt, Arató Gergely
Fotók: Somorjai L.
A katolikus és a református egyház össztűz alá vette a még "festékszagú" kormányt, miután világossá vált számukra, hogy a feléjük tett kormányfői gesztusok mellett még egy meglepetés vár rájuk: az általuk működtetett oktatási intézmények költségvetésének megkurtítása. Veres András és Szabó István püspökök jelezték, hogy az előirányzat ilyen mérték? csökkenése nemcsak egyházaik alkotmányos jogait sérti, hanem a vatikáni és a magyar állammal kötött külön megállapodásokat is. A római oldal összehangolt támadásnak véli a tervezetet, a genfiek vezetését pedig a húsz évvel ezelőtti dél-afrikai állapotokra emlékezteti, hiszen úgy érzik, ismét szégyellnie kell magát annak, aki egyházi iskolába jár. "Értse mindenki jól: az egyház, a csuhások, mi, a papok, a püspökök nem a mi pénzünkért sírunk" – egészítette ki mondandóját a református püspök a Reformáció ünnepén, hozzátéve: százezer gyerekről és ötvenezer családról van szó. Gulyás Kálmán Kulturális Minisztérium egyházügyekért felelős államtitkára és Magyar Bálint oktatási miniszter túlzónak, illetve keménynek ítélték a kormányt ért támadásokat, és az egyeztetések irányába próbálták terelni a figyelmet. Az érvrendszer mindkét oldalt tekintve azonos irányba halad, vagyis mindenki a megállapodásokat akarja betartatni. A vita alapja azonban – úgy tűnik – annak eltérő értelmezéséből fakad.
Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium (OM) politikai államtitkára a Heteknek elmondta, hogy a kormány célja az egyenlő mérce alkalmazása az alkotmányos alapelvek és a megkötött megállapodások alapján, mind az egyházi, mind a nem egyházi intézményfenntartók vonatkozásában. A vita szerintünk arról szól, hogy ugyanarra a célra mennyivel kapnak többet az egyházak az állami költségvetésből, mint az önkormányzatok. Ez forintra pontosan kiszámolható összeg. Számításaik szerint idén körülbelül 460 ezer forintot költ az állam egy egyházi iskolába járó diákra, ezzel szemben egy önkormányzati iskola tanulójára csak 400 ezer jut. Terveik tehát a kiegyenlítés jegyében a tanulónkénti 430 ezer forintot célozzák meg. Az államtitkár azokat a csatornákat "tömködné be", ahonnan akkor is folyik pénz az egyházi intézmények
kasszáiba, ha más jogcímen egyszer már megérkezett. Példaként említi az 50 százalékos kiegészítő normatívát a művészet oktatásra, és az úgynevezett bejáró normatívát, ami kifejezetten az önkormányzatok közötti esélykiegyenlítést szolgálja. Állítása szerint az egyházaknak ugyanerre a célra szolgál a kiegészítő normatíva, melyen felül pluszban jutottak hozzá a bejáró normatívához.
Semjén Zsolt fideszes képviselő, a KDNP elnöke nem osztja az OM álláspontját. Szerinte az a legdöbbenetesebb, hogy az egyházi fenntartású iskola vagy óvoda akkor sem kaphatja meg az önkormányzati iskolákkal azonos kiegészítő támogatást, ha egyébként az iskola megfelel a létszámelőírásoknak. Így az egyházi iskolába járó gyerekek iskolatípustól függően 18-44 ezer forinttal kapnának kevesebbet, mint az önkormányzati iskola nebulói, sőt, ha a bejáró normatívát is elvennék tőlük, akkor ez a szám iskolatípustól függően akár 110 ezer forintig is elmehet. Mindez nyilvánvaló diszkrimináció a képviselő szerint, és azt is erősen fájlalná, ha az egyházi iskolába járó gyerekek nem kapnának az önkormányzati tanintézet nebulóihoz hasonlóan kiegészítő támogatást az ingyenes tankönyvellátáshoz, a napközi étkeztetéshez és a kollégiumi szálláshoz. Márpedig katolikus iskolákban a nagycsaládosok miatt 44 százalék a rászoruló gyermekek aránya, míg az önkormányzati iskoláknál ez csak 18 százalék – állítja az elnök.
De Semjén szerint a kormány nem csak a diákokra "gondolt", úgy véli: az egyházi intézményekben dolgozó munkavállalókat is egészen példátlan diszkrimináció éri, ugyanis – noha közfeladatot látnak el – 2005-től nem lesz kötelező számukra a közalkalmazotti bértábla szerinti bérezés biztosítása, így sem az eseti, sem a tartós béremelés fedezetét nem kapják majd meg az állami költségvetésből. Szerinte a kormány tudatosan gerjeszt ellentétet az egyházi intézményben dolgozók és az egyházi intézményfenntartók között, ami az Állami Egyházügyi Hivatal klasszikus módszerét idézi számára.
Érdekes módon Arató Gergelyhez hasonlóan ő is az egyenlő elbánás elvének alkalmazását kéri számon vitapartnerén. Mint mondja: az egyházi iskola diákja ugyanolyan magyar állampolgár, és a szülei ugyanúgy adófizetők, mint az önkormányzati szisztéma fogyasztói. "Ha nem kapjuk meg ugyanazt, mint ők, akkor ezzel kettős adófizetésre vagyunk kényszerítve, mivel az adónkból fenntartják az állami, önkormányzati intézményeket, és plusz tehervállalással kell eltartanunk az egyháziakat. Vagyis másodrend? állampolgárok vagyunk" – vallja Semjén.
Az oktatási tárca államtitkára úgy véli nem csak az egyházak tudnák nemes célokra felhasználni a több állami támogatást, hiszen az oktatás számos területe küszködik milliós hiányokkal. Ígérete szerint pontosan ki fogják számolni, hogy mennyi jár az egyházaknak, és a még folyamatban lévő szakértői egyeztetések során felmerülő jogos igények módosító indítvány formájában be fognak kerülni a parlament elé. Semjénnek azonban nincsenek illúziói módosító indítványaik sorsát illetően, így szerinte ismét csak az Alkotmánybíróság marad a játszma végén, hasonlóan a szociális törvény körüli huzavonához.
2004. 11. 05. (VIII/45)
