Gyurcsány Ferenc a Nemzeti Múzeumnál. Állta a sarat Fotó: Kacziba Zsolt
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Nemzeti Múzeum lépcsőjén valósággal ódákat zengett Magyarországhoz, mely csupán azért nem nyújthatott feledhetetlen esztétikai élményt, mert mondandóját torka szakadtából volt kénytelen előadni. A szónoki emelvénnyel szemben, a körúton felsorakozott negyvenfős, jobbára fiatalokból álló csoportosulás ugyanis sípokkal, dudákkal, és válogatott szitokszavakkal tett erőszakot az ünnepi beszéden, és az azt hallgatni igyekvő sok ezer fős tömegen. A "Mondjon le!" és a "Megint hazudsz!" ütemes kántálását még csak-csak sikerült túlkiabálnia a kormányfőnek, de a sípkórussal szemben tehetetlennek bizonyult. Igaz, a rendbontást fél méterről szemlélő rendőrök is. Az otthoni tévéfotelt választók bizonyára többet hallhattak a rend, biztonság, béke, nyugalom, párbeszéd, megértés hazájáról, mint a helyszínre fáradók, lemaradtak viszont a szemétlapátra celluxszal erősített "lapátra vele" feliratról.
Néhány hajlottabb korú baloldali érzelm? megemlékező tett ugyan célzásokat az árpádsávos lobogót lengető zajbrigád távozási útvonalára, de azok feslett erkölcsű, radikális baloldali hajadonnak titulálták amazok édesanyját. "És vannak mások, akik tele vannak indulattal. De ők is a mieink" – hallatszott alig észlelhetően a kompromisszumkereső államférfi próbálkozása.
Gyurcsány beszéde kifejezetten rövidre sikerült, és miután lelépett a színről, kezdetét vette a nemzeti esztrádműsor, olykor kifejezetten színvonalas betétekkel. Az ellentüntetőket láthatóan meglepte a gyors váltás, így néhányuk a körülöttük álló embereket kezdte el fennhangon provokálni, mondván, énekeljék el az Internacionálét.
Schmitt: a megosztottság fenyeget
2005. 03. 18. (IX/11)
