Nulláról a csúcsokra

Széles Gábor Fotó: Somorjai L.

Kezdetben volt a vagyonnélküliség. Legalábbis ha azt nézzük, hogy 1988–89-re a kommunista és a "létező" szocialista államberendezkedésnek köszönhetően lényeges magántulajdonnal, tőkével egyetlen hazánkfia sem rendelkezhetett. A vállalatok állami tulajdonban voltak, tehát a privatizációs startpisztoly eldördülésekor minden magyar vállalkozó – elméletben – a nulla szintről indult. Az elmúlt tizenöt év alatt mégis kialakult egy olyan gazdasági elit, amelynek a vagyona milliárdokban mérhető. A leggazdagabbakról néhány éve lista is készülhet.

Szalai Erzsébet szociológus-elitkutatónak, a Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban cím? könyv szerzőjének az a koncepciója, hogy a késő kádári technokrata elit veszélyben érezvén az állami újraelosztásban elfoglalt pozícióit, lemondott hazai gazdasági tőkéjének egy részéről, beengedte a külföldi tőkét, hogy valódi tőkéssé válva részben megőrizze korábbi pozícióit. Magyarán üzletet kötöttek azért, hogy az új – már kapitalista – rendbe átmenthessék magukat, a csúcson maradhassanak, a nemzetközi elit pedig el- és befogadja őket.

Szalai, aki évek óta vizsgálja tudományos módszerekkel a magyar elithez tartozók életét, lapunknak elmondta: véleménye szerint a sajátos magyar viszonyok között a gazdasági elit "felső része" jól láthatóan felette áll a mindenkori politikai hatalomnak, sőt arra igen jelentős hatással bír – magyarul: befolyásolja. A szociológusnő szerint egy bizonyos vagyonszint felett szinte "lehetetlen" elkerülni a politikai befolyásoltságot, a legnagyobb vagyonok felhalmozásához elengedhetetlen volt a politikai tőke "kamatoztatása" is.

A legnagyobb hatása a magyar politikai életre a jelenlevő multinacionális cégeknek van, melyeknek képviselői szinte már összenőttek az állami bürokráciával és a pártelitekkel. Ezeknek a helyi elittel szemben sokkal nagyobb hatásuk van a gazdaságra. Szalai Erzsébet úgy véli: a magyar elit tagjai közül ketten állnak a mindenkori politikai hatalom fölött: Demján Sándor befektető és Csányi Sándor, az OTP vezetője. Ők már a rendszerváltás előtt jelentős gazdasági, politikai és kulturális tőkével rendelkeztek, és ezt konvertálták tovább egészen a mai napig.

Demján Sándor Fotó: MTI