hetilap

Let\'s dance. 2006: lesz densz vagy nem lesz densz? Fotó: Vörös Szilárd

Hiller István fél évvel ezelőtt az "Új kapcsolat" cím? elnöki programban fordulatot ígért az általa is válságos állapotúnak tartott és újjászervezésre szoruló MSZP-nek. "Nyitott", "érthető" és "szerethető" párt megvalósítását tűzte ki célul. Nem sikerült: a nyitottság ígérete ellenére több szocialista politikus és elnökségi tag sem tudta pontosan megmondani, hogy a párton belül az érdemi döntések hol, kik között és milyen fórumon születnek. Egyetlen kezdeményező személy látható a koalícióban, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki viszont – finoman szólva – nem mindig köti a párttagok és a tágabb pártvezetés orrára a döntéseit. 

A minisztercserékről a szocialista frakció tagjai és több elnökségi tag csak az utolsó pillanatokban értesültek, legtöbbjük néhány perccel a sajtó munkatársai előtt. A miniszterelnök arra hivatkozott, hogy így viszont nem szivároghattak ki információk.

"Nyilván a négyes fogat – Gyurcsány, Hiller, Lendvai Ildikó és Kiss Péter – egyeztetett a kérdésben, de a képviselők csak utólag értesülnek a történtekről. Így nincs lehetőség a visszacsatolásra. Amit nyertek a Drazsé (Draskovics Tibor pénzügyminiszter – a szerk.) leváltásával, azt elvesztették Németh Imre főagráros kirúgásával. A frakcióülésen a búzaégetős Karsai József és a gyöngyösi Magda Sándor – »a nép hangjaiként« – már régóta kritizálták Némethet, mégis – mint utólag kiderült – a frakcióban népszerűségnek örvendett az eltávolított földművelésügyi miniszter. Öngól" – meséli az egyik érintett, arra példázatul, hogy a valós állapotokkal nincsenek mindig tisztában a legfelső vezetők. 

A száz lépés programjáról is kevesen értesülhettek előzetesen. Bár az is igaz, hogy Gyurcsány Ferenc már a bejelentéssel is meglepetést okozott saját táborában. A "Szili vagy nem Szili" kérdés körül őrlődő államfőjelölő kongresszuson a témától eltérően "üzente" a miniszterelnök, hogy mégis reformokba kezdenek. A 2006-os választásra készülő "mezei" szocialisták tűkön ülve várták, minél előbb legyen programjuk, hogy tudjanak "lent" kampányolni, valami értelmeset mondani az embereknek. Mégis a frakció tagjainak többsége csak a parlamenti bejelentés előtti frakcióülésen tudta meg a részleteket. Vitának helye nem volt.

"Olyan, mintha Ferit nem nagyon érdekelnék a párttagok, sőt még az elnökséggel sem foglalkozik" – kesergett egy bennfentes. Ráadásul a fáma szerint a pártvezetés is csak küzdelem által került hamarabb érdemi információk közelébe. A bejelentés előtti szerdán, egy vezetőségi megbeszélésen Juhász Ferenc vetette fel, hogy szerencsésebb lenne nem a pénteki Népszabadságból megtudni a részleteket. A jól értesültek az eset kapcsán már valamiféle lázadásról beszéltek. 

A kormányban honvédelmi miniszter, a pártban alelnök Juhász azonban lapunknak úgy nyilatkozott – alaposan elvéve az élét a párton belüli pletykáknak –, hogy ő nem kritikaként, hanem javaslatként vetette fel a bővebb egyeztetést, és Gyurcsány Ferenc ezt követően "a fél frakcióval együtt vacsorázott". Tehát mindenki, aki számít, időben értesülhetett a száz lépés részleteiről. 

Ennek ellenére több képviselő politikai píár-szempontokból elengedhetetlennek, de tartalmilag elhibázottnak tartja a programot. "Az igazi és önkritikus műhelymunka hiányát mutatja például az, hogy a feketemunka elleni harc ilyen tág teret kapott a száz lépésben. Ilyen témával, mint a borravaló, nem lehet kampányolni, miközben az általunk amúgy is kritizált felső tízezer trükkjeire nem utazunk" – állítja egy magát elkötelezett Gyurcsány-pártinak valló képviselő, aki szerint a történtek jól illusztrálják, hogy "milyen védtelen, ha csak egy csatárra játszik egy csapat. Feri mintha nem jött volna rá, hogy egy párt nem olyan, mint egy részvénytársaság. A párvezetők nem olyanok, mint a vezérigazgatók." 

Miközben csak óvatosan és udvariasan bírálják Gyurcsány Ferencet ("reméljük, nemcsak ennyi volt benne"), addig Hiller István – ahogy mondani szokás – kap hideget és meleget egyaránt. Leginkább kritikát. Miközben a kormányfő lépéseiről, a minisztercserékről és a személyi döntésekkel kapcsolatban nem kötelező, bár olykor kívánatos lenne a széles pártnyilvánosság, addig a pártelnöknek róják fel, hogy hiába ígérte a belső nyilvánosságot ("a döntések a párt nyilvánossága előtt történjenek"), az elnökség többször csak kullog az események után. Példaként sorolják, hogy tavaly októberben – "ekkor kezdődött a lejtmenet" – Hiller István látogatást tett Kuncze Gábornál, ahol a közös sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az MSZP mindkét esetben nemmel szavaz a kettős népszavazáson. Az MSZP fórumai csak utólag követték le Hiller bejelentését. Legutóbb – e héten – azt kifogásolták, hogy Hiller ugyancsak elnökségi egyeztetés nélkül jelentette be, hogy Szili Katalin megüresedő házelnöki tisztségére majd Mandur Lászlót, az Országgyűlés alelnökét jelölik az államfőválasztás után. 

"Mivel úgy tűnik, hogy a miniszterelnök nem tartja sokra az elnökséget, a döntésekbe igazából kevesen vannak bevonva, a grémium súlytalan, így az elnökség tagjai, alelnökök és a sima tagok meglehetősen passzívakká váltak – mondja egy belső megfigyelő, aki szerint ez az oka, hogy nem jön ki semmilyen "politikai termék" az elnökségből, hanem csak bólogatnak Gyurcsány Ferenc ötleteinek, alternatív javaslatuk nincs. Szóval, a testület lefagyott. Az idősebb generáció a fiatalokra mutogat, hogy fiatalítás ide-vagy oda, az újak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az ifjú titánok viszont az öregek évtizedes túlélési és "szürkítési" technikáját hibáztatják a forradalom elmaradásáért. Így nem csoda, hogy a tagok közül többen kivárásra játszanak, ahogy egyikük fogalmazott: "lapítunk, mert nem látszik, hogy merre megy tovább az MSZP, nem látni, hogy ki mellé érdemes állni". A Hiller által ígért működési mechanizmus – a vita után döntés, majd támogass vagy hallgass – tehát látványosan nem működik. 

Persze az érintettek is tudják, hogy nincs minden rendben. Két hete Gyurcsány Ferenc meghívta egy beszélgetésre a tavalyi kormányfőválasztó kongresszuson személyét támogató politikusokat és megyei elnököket, valamint Hiller Istvánt. A beszélgetést több résztvevő is meglehetősen őszinte hangúnak minősítette, amit talán az elfogyasztott egy-két kupica whisky is elősegíthetett. A pártelnök elismerte, hogy napi tizennyolc órát dolgozik, mindenkit igyekszik meghallgatni, az eredmény mégis az ismert állapot. A több órás beszélgetésen Toller László pécsi polgármester és Botka László szegedi városvezető is – különösen az előbbi – vitriolos kritikákat fogalmaztak meg a jelenlevő két vezető tevékenysége és korábbi ígéretei kapcsán. Az esemény csak egy a sok informális és formális pártrendezvény sorából, mégis jól mutatja, hogy az MSZP belső szerkezete, korábbi szövetségi viszonyai és csoportjai kezdenek felbomlani. A fiatalokból álló Mozaik-csoport tetszhalott állapotban van, a korábbi Baranya–Nyírség tengely is megszűnni látszik. "Nem tudni, ki kivel van" – mondja egy szocialista középvezető, aki azt is aggasztónak találja, hogy Gyurcsány Ferencnek láthatóan nincs igazi szocialista stábja. A környezete olyan technokratákból és szakértőkből áll, akiknek nincsenek mély pártkapcsolatai, a kormány fel van töltve "színtelen-szagtalan" személyekkel, akik ugyan nem jelentenek politikai veszélyt a kormányfőre nézve, de eredeti ízű, új politikai "terméket" sem képesek előállítani. 

A pártvezetés korrekcióra való hajlandóságát mutatja, hogy a száz lépés programjának üzenetét láthatóan próbálják korrigálni, és az eddig patthelyzetnek tűnő Szili-ügyet a hetekig tartó tétovázás után igyekeznek megoldani. Hiller István elérte, hogy a szocialista frakció együttesen, mind a százhetvennyolc képviselő aláírásával jelölje Szili Katalint az államelnöki posztra, és a napokban Gyurcsány Ferenc is kiállt a jelenlegi házelnök mellett, ezzel – koalíciós miniszterelnökként – az egész koalíció ügyévé téve a politikusasszony megválasztását. Innentől kezdve a szabad demokraták belátására bízták a koalíció jövőjét. 

Ha sikerül kivitelezni Szili Katalin megválasztását, elhárul annak veszélye, hogy a Budapest–vidék párton belüli ellentéte végletesen kiéleződjék. Szili Katalin ügyét ugyanis több szocialista összekapcsolja a pártdemokrácia kérdésével. Szerintük Magyarország egyetlen demokratikusan működő pártja az MSZP, hiszen miközben a többi pártban – már amelyik még létezik – nem lehet megbukni, szűk csoportok leválthatatlanul őrzik hatalmukat, addig a szocialista párt tizenöt éves történetére jellemzőek a spontán, alulról jövő, "népi" folyamatok. Mint például Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kongresszusi megválasztása, a javarészt vidéki "talpas" pártagok támogatásával. 

A kis számú optimista szerint, ha sikerülnek a korrekciók, a jelenlegi pártvezetésnek esélye nyílik, hogy a választásokig beindítsa a MSZP motorját, és 2006-ban újra győzhetnek. A borúlátóbbak azonban akár kétharmados Fidesz győzelemre is "esélyt" látnak.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek