"Jogerőre emelkedett az első állatkínzásért kiszabott ítélet két tiszafüredi férfi ügyében" – olvasom a röntgenváróban a mellettem ülő férfi újságján. A férfi hitetlenkedve ingatja a fejét, és miután észreveszi, hogy én is belebámulok a lapba, megszólít: "Az ész megáll, ezek szerint lehet, hogy engem is lecsuknak."
Kínzó rabságban tartott házőrzők. Szuper kennel Fotó: H. S.
Szó szót követ, és kibontakozik története: "Tavaly ősszel a
rotweilerem nekem fordult és megtámadott. Én meg elláttam a baját egy szívlapáttal, úgy rendesen. Igen ám, de az esetnek tanúja is volt, mert a szomszédnál vendégek tartózkodtak, akik közül az egyik feljelentett állatkínzásért. Megvolt az elsőfokú tárgyalás: három hónap letöltendő szabadságvesztést kaptam."
A tiszafüredi eset – mely miatt most a Zoltán nev? férfi aggódhat – tavaly májusban történt. Nem sokkal korábban léptek hatályba az állatkínzással kapcsolatos jogszabályok. "A két tiszafüredi férfi előbb brutálisan megkínozta kutyáit, majd addig lőttek rájuk légpuskával, míg el nem pusztultak. A bűncselekménynek szemtanúja is volt, aki feljelentette őket, ezért az egyik elkövető bosszúból meg is verte.
A Tiszafüredi Városi Bíróság a bántalmazót állatkínzás vétségében és aljas indokból elkövetett könny? testi sértésben találta bűnösnek, és mint többszörös
visszaesőt tíz hónap végrehajtandó börtönbüntetésre ítélte.
A másik férfi hat hónap, szintén letöltendő fogházbüntetést kapott állatkínzás miatt.
A vádlottak fellebbezése miatt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság is megtárgyalta az ügyet, és helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét" – áll a híradásban, amit együtt olvasunk el Zoltánnal.
Az ő esetében is igen szigorú volt a bíróság, mert néhány nappal a bántalmazást követően a kutyája elpusztult. De nem a veréstől, hanem valamilyen vírustól – mondja Zoltán. Sajnos a feljelentés estéjén, amikor a rendőrök kijöttek, a Brúnó – így hívták
a rotweilert – fel volt kötve a kennelben két hátsó lábára. Akinek volt már ilyen kutyája, tisztában van azzal, hogy egy ilyen kutyánál fontos kialakítani az erősorrendet, mert ha ez elmarad, akkor hajlamos azt hinni, hogy ő a falkavezér. Brúnó közel hatvankilós, hatalmas kan kutyaként már nem először próbálkozott a vezérség megszerzésével. Azon az őszi estén is ez történt, amikor Zoltán felesége enni adott neki. A kutya rárontott az asszonyra.
"Nem messze álltam az esettől, és bevallom, felment bennem a pumpa – mondja Zoltán. – Felkaptam a lapátot, és elvertem rendesen, majd kikötöttem – igaz, csak rövid ideig – a hátsó két lábára állítva a kutyát. Nem sok idő telt el, amikor csengettek, és ahogy ajtót nyitottam, ott álltak a rendőrök, akik állatkínzásért kerestek engem. Beengedtem őket, a hátsó udvarban volt a kutya kikötve. Nem is tagadtam, hogy kapott néhányat Brúnó, de a rendőr brutális verésről meg akasztásról beszélt, mert erről szólt a feljelentés. Állatorvost hívtak, aki megvizsgálta, majd elvitte a kutyát. Ezzel indult a kálváriám, amely ma is tart" – mondja Zoltán.
2005. 06. 17. (IX/24)
