Az Élet és Irodalom munkatársai. Még vannak, akik a dolgukat teszik Fotó: Vörös Szilárd
Morogtak a szocialisták az Orbán-bizottság elején, hogy hiába akarták meghallgatni a Tokaj-ügyben Duda Attila ügyvédet, az inkriminált jegyzőkönyvek állítólagos készítőjét és Kántor Andreát, a tokaji kft. ügyvezetőjét, az említettetek nem jöttek el az ülésre.
A csonka bizottság – hiszen a fideszesek a grémium első ülésén végleg kivonultak a bizottságból – így csak a botrányt kirobbantó ÉS stábját, Kovács Zoltán főszerkesztőt, Tarnói Gizella főszerkesztő-helyettest, Rajnai Attila újságírót és Csapó Annamáriát, a lap jogászát hallgathatta meg.
Ők elmondták a cikk születésének körülményeit, attól kezdve, hogy Mayer János, a "koronatanú", Mayer Aranka édesapja felkereste a lapot lánya vesszőfutása kapcsán, egészen a "taggyűlés, avagy nem taggyűlés volt" bírósági tárgyalások másodfokú döntéséig. Rajnai Attila, a cikket jegyző újságíró kifejtette, hogy – miután a riport megírására megkapta a megbízást Tarnói Gizellától – hosszasan elbeszélgetett Mayer Arankával, illetve alaposan áttanulmányozta a jegyzőkönyvekben leírtakat, melyek – mivel korábban már írt a tokaji állapotokról, a borvidék "felosztási" csatáiról – életszerűnek tűntek. A jegyzőkönyvekben leírt döntések – például a tartályvásárlásról vagy pincefelújításról szólóak – később megvalósultak. Rajnai egyébként kísérletet tett arra, hogy megszólaltassa, ezáltal
visszaellenőrizze az állításokat a Tokaj-ügy többi szereplőivel, de például Duda Attila és Szász István Attila is elzárkózott ettől. Kovács Zoltán főszerkesztő azt emelte ki, hogy a cikkeik tartalmi állításait eddig senki sem cáfolta. Csapó Annamária kifejtette, hogy egyik bíróság – sem az elsőfokú, sem a másodfokú – sem vizsgálta, hogy ezek a jegyzőkönyvek a társasági törvény értelmében minek minősülnek. A képviselők azon kérdésére, hogy Duda Attiláék miért foglalhatták írásba a beszélgetéseket, Tarnói Gizella elmondta: számára úgy tűnik, hogy mivel több kőkemény üzletember is, mint Madarász László és Kékessy Dezső is tagja a társaságnak, ezért a többiek a saját érdekükben nem mertek kockáztatni. A bizottság további meghallgatásokkal folytatja munkáját.
"Volt egy ember, akinek egy borotvája sem volt, mielőtt politizálni kezdett, ma meg családjának szőlőföldje és bányái vannak. Míg egy másik ember sikeres vállalkozó volt még mielőtt politikus lett volna, most meg húzkodják" – fakadt ki Tóth Károly szocialista politikus. Igaz ez már a Gyurcsány vagyona után kutakodó bizottság ülésének sokadik óráján hangzott el, amikor a fideszes képviselők immár sokadszor, személyiségüktől függően hol cinikusan, hol udvariasan mártották bele "késüket" az ülésen megjelenő Gyurcsány Ferencbe. Az ülésen egyébként két üzletet vettek górcső alá, a balatonőszödi üdülő és a fővárosi Szalay utcában található Képviselői Klub megvételét. Az üdülő kapcsán a bizottság meghallgatta Szilvásy Györgyöt, aki jelenleg a miniszterelnök kabinetfőnöke, és 1990–1994 között – még az Antall-kormány idején – a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára volt. Szilvásy elmondta, hogy az akkori ellenzék – a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP – óriási nyomás alatt tartotta az Antall-kormányt, többek között az üdülők kapcsán, hogy értelmetlen ilyen komplexumokat fenntartani. Emellett az Állami Számvevőszék is vizsgálta az üdülő kihasználtságát, és nem találta hatékonynak a működését. A kormány a részbeni vagy a teljes eladás mellett döntött, melyről intézkedési terv született. Mivel az Antall-kormány hol azon az állásponton volt, hogy jár a tisztségviselőinek és "munkásainak" a jogos pihenés, hol viszont azon, hogy mégsem kell ilyen üdülő, hogy ne irritálják a lakosságot, ezért "hetente változott" a hivatalos politikai álláspont. A tudósító számára a Grimm fivéreket idéző beszámoló szerint így fordulhatott elő: az eladás előtt Balatonőszödön jelentős felújítások zajlottak. Végül a kormány úgy döntött, hogy az üdülőkomplexumról két részt választanak le – az egyiket értékbecslést követően nyilvános tárgyaláson lízingelhette a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó cég. Az ügyletre – az ülésen elhangzottak szerint – nem volt ráhatása Szilvásynak, a döntést a vezetői grémium hozta, azaz nem egyszemélyi, hanem testületi határozat született az ügyben. A kabinetfőnök azt is kifejtette, hogy az értékbecslés során – amiben nem vett részt – nem értékelték alul az ingatlant, amit bizonyít az is, hogy azt azóta senki sem vonta kétségbe.
Szíjjártó Péter, a bizottság elnöke arra volt kíváncsi, hogy Szilvásy szerint az államnak miért érte meg lízingben eladni az említett ingatlant, majd később ugyanakkora összegért visszabérelni, tehát úgy, hogy a bevétel így nulla forintra jött ki. Az egykori helyettes államtitkár arra emlékeztetett, hogy a legjobb árajánlatot fogadták el, amely tartalmazta az ingatlan értékét, megemelve a lízingdíjjal, a mindösszesen harmincmillió forintos árat. A visszabérlésről szólva Szilvásy elmondta: Balatonőszöd forgalma nőtt, az intézmény bevétele is több lett. A vita során a kormánypártiak – mind Szilvásy György, mind Kiss Péter kancelláriaminiszter is – többször is utaltak a Legfőbb Ügyészség vizsgálatára, amely törvényesnek és jogszerűnek, a jó erkölcsbe nem ütközőnek találta az ügyletet.
Az ülésen megjelenő kormányfőnek hamar "nekiestek" az ellenzéki képviselők, akik közül leginkább Balsai István, az Antall-kormány igazságügyi minisztere, jelenleg fideszes képviselő jött tűzbe. Balsai sérelmezte, hogy a miniszterelnök nem lát abban kivetnivalót, illetve nem válaszol arra a kérdésre, hogy a cégétől bérelt Szalay utcai ingatlanban az állami tulajdonú Közlöny- és Lapkiadó mintegy százmillió forintért végzett értéknövelő felújítási munkálatokat, melyből mindössze csak tízmillió forintot vállalt magára a tulajdonos Altus Rt., Gyurcsány Ferenc cége. Miközben a Közlönykiadó még bérleti díjat is fizetett az Altusnak, tehát ketyegett az óra – fogalmazott indulatosan a politikus.
A kormányfő szerint annak idején a Képviselői Klubot szervező egyesület politikusi tagjai hatpárti – Pokorni Zoltán és Szabó Iván jobboldali képviselők által is támogatott – konszenzussal döntötték el, hogy a klubot felújítják.
A szerződés életben volt akkor is, amikor Stumpf István, az előző kormány kancelláriaminisztere felügyelete alá tartozott a Közlönykiadó, illetve amikor még Áder János volt az Országgyűlés elnöke, aki közvetve a klubot felügyelte. Kifogás a konstrukcióval kapcsolatban nem hangzott el, csak azt követően, hogy Gyurcsány Ferenc politikusi pályára lépett, és maga jelentette be, hogy cégeinek milyen élő szerződései vannak az állammal.
A miniszterelnök felhívta a figyelmet arra a momentumra, hogy nyolc-kilenc év után kezdték ki ezért, miközben mindegyik politikai erőnek volt rálátása a klub működésére, a szerződésekre. Ráadásul a Legfőbb Ügyészség vizsgálta a szerződéseket, és megállapította, hogy jogszerűek, nincs olyan részlete az eljárásnak, amely jó erkölcsbe ütközött volna. "Talán a legfőbb ügyész vizsgálata kapcsán nem lehet politikai részlehajlást, illetve a kellő jogi ismeretek hiányát feltételezni" – fogalmazott.
2005. 07. 01. (IX/26)
