Bangó Béla. Nem nyert Fotók: Somorjai L.
Az élethez szerencse is kell – állapítom meg, amikor a Jobbágyi határában elsőként leszólított emberről kiderül, a milliárdosnak tartott Béla testvérbátyja:
"Nem igaz az egész. Gondolja, hogy dolgoznánk, ha nyert volna?" Bangó József logikus érvelése kikezdhetetlennek tűnik. Csakhogy! Mi van, ha éppen azért folytatják – egy ideig – eddigi életvitelüket, mert ad egy: a nyereményt majd csak harminc nap múlva lehet felvenni, ad kettő: így akarják elterelni magukról a figyelmet. Bangó József – elmondása szerint százezer forintnál több pénze sose volt – csak mosolyog a bajsza alatt. "Nem igaz az egész."
Az élethez szerencse is kell – állapítom meg újfent, amikor egy elsuhanó Ford Transitra mutatva Bangó József azt mondja: "Ő a Béla. Mindjárt jön vissza."
Béla vasat bányászik a fiával, hulladékvasat a szemétből. Nem nagy üzlet, máról holnapra élnek, de legalább élnek.
"Ez a legrendesebb gyerek a faluban" – mondja Béláról egy bolti vásárló majd két óra múlva, de ne szaladjunk ennyire előre, mert megjött Béla.
"Berontok a szájába, és szétszakítom, így" – ismerteti középtávú terveit a nemnyertes, miután bemutatkozunk. Szerencsére nem az én számról van szó, hanem a Blikk újságírójáéról, aki a minap önkényesen hatolt be Bangóék házába, miközben a családfő nem tartózkodott otthon.
"Ment be a gyerek, egy nő volt vele, meg egy csávó, a kis négyéves, ötéves gyerekemnek csokit próbált adni, mert sírtak a gyerekek, mert előkapták a kamerát, meg a fényképezőket, mert ugye nem láttak még ilyet. És a csávó beszaladt az udvaromba, a malacólat, a fészert, a rossz autót, mindent lefényképezett, az anyám sikítására húsz perc után tudták elűzni őket. Szabad egy újságírónak ilyet csinálni?" Bélának igaza van. Viszont még mindig nem tudjuk, nyert, vagy nem nyert? És ha nem – Béla is ezt állítja –, hogyan és miért terjedt el éppen az ellenkezője?
Munkaerő-piaci kilátások
2005. 07. 08. (IX/27)
