Gyurcsány Ferenc Mezőtúron. Fel kellett tűrnie Fotó: MTI
"Most akkor ez kampány volt, vagy nem kampány?" – kérdezi tőlem Békésen egy megzavarodott nyugdíjas, akivel egy padon üldögélünk. A sétányon gyorsan távolodik a volt miniszterelnök, Orbán Viktor és csapata, mennek a piros, fehér és zöld színűre matricázott buszhoz, hogy elhagyva a kisvárost, délután bevegyék Békéscsabát is. A nemzetkonzultáció keretében Kudlik Júliával az oldalán járja a vidéket az a Konzultációs Testület, akik alatt elsősorban a Fidesz stábját kell érteni. A látogatások villámgyorsak, a tempót csak a megyeszékhelyeken fékezik, ahol egy-egy estés nagy rendezvényen beszélik meg az ország állapotát és mellesleg mindenki búját és baját.
A békési liget árnyas gesztenyefái alatt csendes nyugdíjas-találkozó verődik össze. Elsőre legalábbis annak tűnik a háromnegyed egyre hirdetett konzultáció, melynek vendége és szónoka Orbán Viktor. "Igaz, az idő még csak negyed egy körül jár, ilyenkor a fiatalok még dolgoznak" – mondja a mellettem álló bácsika. A hangszórókból halk népzene szól kissé diszkósított stílusban. A fák alatt két asztal, rajta a nemzeti konzultációs kérdőív, melyet négymilliós példányszámban postáztak el az utóbbi napokban. Nem világos még, mit is jelent majd a konzultáció, kötetlen beszéltetést vagy kérdezz-felelek játékot, de az alkalmi szpíker hamar eloszlatja a homályt: rövid az idő, ezért csak néhány kérdést tud az elnök úr megválaszolni, és hogy haladjon a dolog, már a buszra is eljuttattak előre kérdéseket a szervezők.
Csak úgy mellesleg jegyzi meg, hogy Mezőberényben több száz fős tömeg előtt nagy sikert aratott a fellépés. Erre a mellettem ülő bácsi megjegyzi: már-már népmesei ez a látogatás, olyan, mikor Mátyás király elment a nép közé. "Lehet, hogy ez a célja a Viktornak, de kérdés, mivel bünteti majd a gonosz szocialista városatyákat" – jegyzi meg csöndesen. A hasonlat eredeti, rögtön leveszem, nem egy átlagemberrel ülök egy padon, kérdezem is: Nem a szimpátia hozta ide a ligetbe? Bemutatkozik, Lajosnak hívják, de talán maradjunk a Lajos bácsinál, mert negyven évig így hívták a diákjai.
Őszintén érdekli Orbán Viktor, ezért jött, régóta figyeli az életútját. "Sajnos hiába volt a négy évvel ezelőtti választási fiaskó, a Fidesz még mindig nem tanulta meg, hogyan kell úriember módjára politizálni"– mondja Lajos bá\'. "Orbán, bár ő a legképzettebb közülük, nem tudta levetkőzni az értelmiségiektől való félelmét, ezért keresi az »istenadta« nép szerelmét" – állítja az egykori tanár kissé Arany Jánosra hajazva. Folytatnánk, de a parkoló felől erős moraj fut végig. Megjöttek Orbánék. A csapat rendkívül dinamikus. Közvetlenség, szívélyesség, ahogy az ilyenkor megjárja, ide egy "Kezit csókolom", oda egy "Szevasz, rég láttalak", mindenkihez van egy-két kedves szava. Puszi a nénikéknek, akik ezt egy nehéz sóhajtással hálálják meg: "Az Isten áldjon meg, drága fiam, téged!" A fotósok tömege feszülten figyel, de nincs kézcsók
A kérdések röpködnek, a zászlók lengenek a délutáni szélben. Rutintalan kérdezők, rutinos válaszok. Egyszer van egy kissé szokatlan reakciója az elnök úrnak. Valaki azt panaszolja, nem vették fel takarítónak, mert két gyereke van. Erre jön a kissé vidékiesre sikerült, ám komoly szimpátiát keltő válasz, valahogy így: "Az ilyet pofán kéne vágni, mert hogy mernek az ember legszentebb magánügyébe kutakodni, de hát most ilyen a vállalkozói világ, hölgyeim és uraim." Lajos bácsi talán észrevette az arcomon a helyeslést, ezért halkan odasúgja: "Demagóg, pedig ezt a szerepet már odaadták a Kövér Lacinak, az neki passzol."
Fél óra múlva, amilyen hirtelen itt termett a konzultációs stáb, olyan sebesen távozott is. Mi Lajos bácsival még ülünk kicsit a padon és töprengünk: most akkor kampány volt, vagy nem volt kampány? Le is maradok a következő programról: az elnök úr kocsisnak szegődött az Egressy-tanyán. Állítólag volt egy pillanat, mikor megbokrosodtak a lovak. Az öreg kocsis azonban frappáns magyarázatot adott a helyzetre: azért történt a baj, mert a lovak kommunistát láttak.
De hogy a vidéki baloldaliak se maradjanak élmény nélkül, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Mezőtúron a Wan2 rockfesztivál felkeresésével kezdte meg a korábban bejelentett fesztivállátogatási programját. A napokig szakadó eső okán laza sártengerré változott a mezőtúri strand. Szombat délelőtt a szervezők igencsak buzgólkodtak, hogy szénával és fűrészporral felitassák a sarat a miniszterelnök lába alól. Ennek köszönhetően néhol csak bokáig, de többnyire térdig ért a dagonya, mire megjött Gyurcsány. A Malátabár fedőnev? kocsmasátor dugig telt újságírókkal és fotósokkal, úgyhogy nagyrészt ők várták a neves esemény kezdetét. És persze a Köztársasági Őrezred álruhába bújtatott, rockernek álcázott kigyúrt fiai is ott tébláboltak jó páran. Pedig a miniszterelnököt alig egy-két srác hazaárulózta le egész idő alatt, de Gyurcsány mintha meg sem hallotta volna a feléje kiáltott mondatokat.
A közönség egy része elég kritikusan vette az ország vezetőjének érkezését. Ez nem is csoda, hiszen olyan zenekarok szimpatizánsai voltak jelen, mint a Hétköznapi csalódások (az egyik legismertebb magyar punkzenekar, szövegeikhez képest Marx szélsőjobboldali elhajló), vagy a deathmetal Anthrax. Példaként a Hétköznapi csalódások szövegeiből, amely már 1991-ben erősen kezdett a Terrorista halála cím? dalukkal, melyben olyan rigmusok voltak, mint: "Éljen a kommunista néphatalom!
Pusztuljon a bankár, lógjon a gyáros / Holnapra lángba borulhat a város." Bár finomabbak lettek, egyik legutóbbi sikerdalukban azt üzenik: "Az unió nem ereszt, megtörsz majd, mint a perec. Zörög már rég a haraszt, lázadj fel, szegény paraszt. Hajrá Dózsa György!"
Nem csoda, hogy a fórumon a miniszterelnök kapott hideget-meleget. Az egyik fiatal be is kérdezett, szerényen százharmincezer társa nevében: "Beszéljen már Magyar Bálint oktatási miniszterrel, és mondja meg neki: ha legközelebb reformot kíván bevezetni, azt ne két hónapos előkészület után tegye, mert ennek a diákok itták meg a levét."
Gyurcsány meg is ígérte azt, hogy véleményét továbbítja majd Magyar Bálintnak. Kedvenc témáját, a 100 lépés program minden pontját ugyan nem érintette, de azért jó néhányat kivesézett közülük a miniszterelnök. Menet közben hangosan újabb korsót rendelt magának, miközben fejből mondott adatokkal, a magyarázó retorikájával próbálta a tömeget maga mellé állítani.
A kissé tikkadt fiataloknak a miniszterelnök lelkesen magyarázta, hogy a jobboldal pszichológiai hadviselést folytat, és a Fidesz lépten-nyomon azt emlegeti: Magyarország csődben van.
"Nem tudnék olyan területet mondani a gazdaságban, amelyben ne lenne jobb a teljesítményünk, mint a Fidesz-kormányé volt" – ismételgette Gyurcsány Ferenc az azóta már többször hallott mondatát.
Az anarchista hangulatú ifjak kissé érdesen fogalmazva, de azt feszegették, hogy mennyire etikus a politikusok milliós fizetése összehasonlítva a kisemberek nevetséges összeg? minimálbérével. Gyurcsány nem tartotta tisztjének megvédeni politikustársait, hiszen ő "az utolsó fillérről" is lemondott, ami politikusként megilletné.
A kijelentés hatására hangos moraj futott végig a közönségen, erre Gyurcsány Ferenc azt fejtegette, hogy ha olyan szintre csökkentenék a képviselők bérét, amennyit egy közepes vállalat harmadrangú képviselője keres, akkor századrangú emberek lépnének a honatyák helyére, s nem lehetne tisztességes országot csinálni. A reakciókból úgy tűnt, hogy a hallgatóságot nem győzte meg teljesen a válasz.
Mindenesetre a miniszterelnök kísérletet tett, hogy a politikai hasznát is learassa a látogatásnak, "betámadta" a fiatalokat: "Az országnak olyanokra van szüksége, akik nemcsak szajkózzák a tévében hallottakat, hanem akik önállóan alkotnak véleményt. Ehhez segít az MSZP Amőba társasjátéka, amiért érdemes legalább egyszer ellátogatni a mozgalom honlapjára" – fogalmazott a miniszterelnök.
2005. 07. 08. (IX/27)
