Az agrárminiszter csak tisztességes élelmiszert tűr meg a piacon. Akcióba léptek Fotó: Somorjai L.
– Az elmúlt hetekben nem fordult meg a fejében, hogy tavasszal rossz döntést hozott, amikor elfogadta a miniszteri bársonyszéket?
– Nem, egy pillanatra sem. Az a fajta makacs ember vagyok, aki ha valamit elvállal, végigcsinálja, még ha – képletesen szólva – bele is hal. A vidékfejlesztésben nekem nem tud új problémát mondani, hiszen benne élek. Úgy érzem, képviselőként mindent megtettem, amit lehetett. Miniszterként azonban a saját utamat járhatom. A minisztérium úgy működik, mint egy félkatonai szervezet: utasítások és parancsok vannak, amiket végre kell hajtani.
– Feltéve, ha a saját emberei ülnek a döntő pozícióban
– Tettem érte, hogy a megfelelő emberek a megfelelő helyeken üljenek, aki pedig maradt a régi gárdából, az is hamar megértette, hogy egy irányba kell haladnunk.
– Figyelemmel kísérte a tavaszi gazdatüntetést?
– Olyannyira, hogy sok gazdával beszélgettem, sőt – abban az időben – sérelmeik nagy részével magam is egyetértettem. Például az elmaradt agrártámogatási kifizetések nagy része engem is érintett mint vállalkozót. Ma is jó a kapcsolatom az érdekvédelmi szervekkel, a gazdakörök vezetőivel, illetve tagjaival. Igaz, most egy kicsit más a szereposztás, de semmiféle érdekellentét nem áll fenn köztünk.
– Torgyán doktor minisztersége alatt egy új fogalommal kellett megismerkednünk: gabonabomba. Most robbanás előtti a helyzet, vagy sikerült a "detonátort" idejében eltávolítani?
– Sikerült utolérnünk magunkat az európai uniós támogatások kifizetésében; építő légkör? tárgyalásokon vitattuk meg a gazdákkal a gabonaelhelyezés és az intervenció kérdéseit. Ma az EU-támogatások készpénzre váltásához csupán arra van szükség, hogy valaki befáradjon egy hozzá közeli bankba. A tárolási gondok nagy részét megoldottuk, méghozzá úgy, hogy a gazdák hívtak fel telefonon, merre vannak az országban szabad kapacitással rendelkező, tárolásra alkalmas helyiségek. Bármilyen gondjuk van, rám csöröghetnek, ugyanis nem cseréltem számot, amióta miniszter lettem.
– Apropó, unió! A kinevezése másnapján a multikat felszólította a magyar élelmiszer-minőség tiszteletben tartására. Nem sikerült ez a székfoglaló túl erősre?
– Olyannyira nem, hogy tárgyalásokat folytatok a magyar hús-, tej-, zöldség-érdekképviseletekkel és a multinacionális kereskedőcégek helyi képviselőivel. A célom az, hogy tájékoztassam őket, mi a rend Magyarországon. Kötelességem figyelmeztetni mindenkit, hogy csak tisztességes élelmiszert tűrünk meg a hazai piacon. A gyenge minőségű, hamis vagy áltermékekkel szemben a szaktárca szigorúan fog fellépni. Egy – az élelmiszeripar szereplőire vonatkozó – etikai kódex kidolgozását tervezzük, amely az elvárható piaci magatartásokat és szabályokat tartalmazza majd. Reményeink szerint az összehangolt ellenőrzéssel kivonható a hazai élelmiszerpiacról csaknem 8-10 százaléknyi nem kívánatos, valamint a feketekereskedelemből származó 5-8 százaléknyi termék.
– Egyetért azzal a – lassan elfogadottá vált – nézettel, hogy politikai szempontból a vidék a jobboldal felségterülete?
– Nem. Magam is vidéken élek, és azt szeretnénk, ha a politika hagyna bennünket dolgozni és alkotni. Ne csak négyévente jusson eszébe a politikusoknak, hogy vidéken is él pár szerencsétlen, akiknek szavazatait valahogy értékesíteni kellene, hanem tegyen értük folyamatosan. Vagyunk mi olyan okosak, hogy boldoguljunk; és ne felejtsük el, nemegyszer a vidékiek húzták ki a csávából az országot, még ha ezt némi malíciával is mondom. Abban pedig végképp biztos vagyok, hogy mi vidékiek megálljuk a helyünket az unióban is.
2005. 08. 19. (IX/33)
