Természetesen vitatkozni lehet azon, hogy miként is kell érteni a százalékos arányokat: az újságírók, a lapszámok vagy a piaci részesedésük szerint? A sajtóra általában jellemző, hogy az újságírók között inkább többen vannak a baloldali és a liberális gondolatkörhöz tartozók, aminek – elvben – azt kellene jelentenie, hogy a véleménym?fajokat leszámítva elsősorban a tényekre összpontosítanak személyes szimpátiáik helyett.
Az országos napilappiacon – ha a bulvárlapokat nem számítjuk – három az egyhez az arány a "ballib" javára. A hetilappiacon azonban már nem ez a helyzet, ott épp a jobboldali-konzervatív lapok vannak túlsúlyban: Magyar Demokrata, Reform, Heti Válasz, Nemzetőr és a többi. A kereskedelmi tévéket és a megyei napilapokat nem érdemes e téren figyelembe venni, mert ezek inkább apolitikusak, mintsem elfogultak. Visszatérve az egyensúly kérdésére: a sajtópiacra jellemző, hogy a két piacvezető, és referencialapoknak is minősíthető orgánum, a Népszabadság és a Heti Világgazdaság értékesített példányszáma a választások óta folyamatosan csökken. A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség adatai szerint a "Népszabi" 203 ezerről lezuhant 154 ezerre, míg a HVG 116 ezerről 91 ezerre. A baloldalinak tartott lapok is súlyos veszteségeket kényszerültek elkönyvelni, így a Népszava értékesítései 31 ezerről 25 ezerre, a 168 óra cím? hetilap 49 ezerről 32 ezerre, a Magyar Hírlap 36 ezerről 10-20 ezer közé csökkent. (A Hírlap esetében nem áll rendelkezésre friss adat, ezért becsült számot közöltünk.)
A jobboldal sem dicsekedhet. A "konzervatív" zászlóshajó, a Magyar Nemzet eladásai 96 ezerről lecsökkentek 73 ezerre. Az ellenzéki hetilapok csak a választások után kezdték el auditálni a példányszámaikat, ezért velük kapcsolatban csak a friss adatok ismeretesek. Az Orbán-kormány idején kétmilliárd adóforinttal és egy előkelő, Andrássy úti székházzal (egy alapítványon keresztül) kistafírozott Heti Válasz hetilap 2005. második negyedévben 16-17 ezer példányt tudott értékesíteni. A "jobbszélen elfutó középpályás", az évtizedes múlttal, no és Orbán Viktor-i ajánlással rendelkező Magyar Demokrata 31 ezres adattal büszkélkedhet.
Érdekes fejlemény, hogy a politikai mezőben a sajtópiacon újat csak a jobboldal igyekszik teremteni. Feltámasztották poraiból a Reform cím? hetilapot, amely leginkább Gyurcsány-pocskondiázással hívja fel magára reklámnak szánt óriásposzterein a figyelmet. E felállásban 14 ezer körüli eredményt tudnak produkálni. Beindult a fővárosban ingyenesen terjesztett, áttételesen a jobboldalhoz kötött Théma cím? lapcsalád, amelyet több mint félmillió példányban nyomtatnak. Ha ehhez hozzávesszük a Hír TV-be fektetett összegeket, a Széles Gábor által beígért és
jobboldalinak várt új tévécsatorna elindítását, akkor azt mondhatjuk, hogy a konzervatív tábor jelentős energiát mozgósít a sajtóviszonyok megváltoztatására.
Mielőtt bárki követ ragadna, meg kell jegyeznünk, hogy még a sajtószabadság etalonjának számító Egyesült Államokban is találkozhatunk politikai elkötelezettségét felvállaló műhelyekkel, gazdasági társaságokkal, mint például a "republikánus gondolkozású" Fox Televízióval. Az Nagy Britanniában is előfordul, hogy tekintélyes újságok választások előtt szerkesztőségi cikkben adják tudtul állásfoglalásukat. Természetesen ezt úgy teszik, hogy nem használnak ehhez fel közpénzeket.
Ladvánszky György, az ORTT szocialista delegáltja:
A magyar médiarendszert lehet és kell bírálni, de egy dolgot nem lehet elvitatni tőle, hogy ne lenne Magyarországon szólásszabadság. Tarka a sajtópiac, minden baloldali, liberális és jobboldali vélemény megismerhető, elmondható. Mindez úgy, hogy ma a szélsőjobbnak és a szélsőbalnak nincs rendszeres megszólalási terepe.
Az ORTT története egybefonódik az elektromos médiarendszer kialakulásával, és mivel a médiatestületet négy évig a Fidesz delegáltja vezette, így azt sem lehet mondani, hogy a konzervatív tábornak nem lett volna ráhatása a magyar sajtóra, azaz az "osztásban" kellőképpen részt vettek. Mintegy kétezer televízió és rádió működik, tehát véleménymonopóliumok kialakulásáról nem lehet beszélni. Nincsenek durva, folyamatos szabálysértések, hanem inkább problematikus műsorokról lehet beszélni. Példaként a Tilos Rádióra vagy a Hír TV-re esetlegességgel kiszabott bírságokat említeném.
A Magyar Rádióról szólva: az ORTT összehasonlító vizsgálatot kezdett a közrádió műsoraival kapcsolatban. Tényadatok ismeretében csak szubjektív véleményemet tudom elmondani, miszerint Kondor Katalin és stábja finom és nem durva eszközökkel tendenciózus jobboldalivá hangolta át a Magyar Rádiót.
Hallottam a Szent István-tervben szereplő azon szándékról, hogy némelyek erkölcsi kontroll alá szeretnék helyezni tulajdonképpen az egész sajtóvilágot, de a szándék kivitelezése számtalan további részletkérdést vett fel. Ki dönti el, hogy erkölcsi kérdésekben ki lehet döntőbíró, kinek az erkölcsi "színvonala" felel meg annak, hogy egy ilyen grémium tagja lehessen? A kiválasztást pedig nem lehet ez esetben politikai ráolvasással "kezelni". Összességében: a magyar rendszer jó, de nem tökéletes; mint minden más, ez is folyamatos finomításra és csiszolásra szorul.
2005. 08. 12. (IX/32)
