Az undor fogott el, amikor a kedvenc kisboltomban az újságok között megláttam a Magyar Demokrata címlapját. Egy fiatal szír terroristával, Abu Dzsiháddal és családjával készített interjút úgy harangozták be, mint egy "iraki" szabadságharcossal készített beszélgetést, a tevékenységüket ellenállási mozgalomnak feltűntetve, az amerikaiakat pedig megszállóknak titulálva. Semmi kritikusság.
A Magyar Honvédség 2004 júniusában azt a feladatot kapta, hogy az Al Hillah-i táborából az ukrán zászlóalj számára vizet szállítson. Június 17-én reggel el is indult a konvoj, de terrortámadás érte őket, a robbantás következtében szétrepülő repeszek közül egy eltalálta a 27 éves Nagy Richárdot. Hősi halottunk. Meglehet, éppen Abu Dzsihád a gyilkosa.
Irakban nyolcmillió ember szavazott a januári választásokon. A többség ment el szavazni. Nem egy amerikai pártra, de nem is egy iraki diktátorra, és nem is egy arab kiskirályra. No, de mi köze ehhez a szír, az iráni és más nemzetiség? terroristáknak? Nekünk magyaroknak miért kell megértően megértenünk a gyilkolás logikáját? Miért kell keblünkre ölelni honfitársunk lehetséges gyilkosait? Miért lássuk úgy az amerikaiakat, mint az elnyomókat?
Hiszen, ha nincsenek az amerikaiak, Bencsik András főszerkesztő és társaik még mindig valamelyik "egypártlapnál" nyomják az öblös marxista szöveget, és teli szájjal győzködnének bennünket a létező szocializmusról, mint a legfejlettebb társadalmi berendezkedésről. Ugyanis nem ők, hanem az Egyesült Államok kényszerítette térde a vörös medvét. Egyébként a Demokrata szóhasználata kísérteties hasonlóságot mutat a Komintern által egykoron sulykolt propaganda nyelvezetével: amerikai megszállók elleni szabadságharc, amerikai hazugság, ellenállás stb. Biztos a régi reflexek.
Ha nem lett volna amerikai nagykövetség, vajon ki rejtette volna el annak idején a Demokrata által \'oly tisztelt Mindszenthy Józsefet. Ha nincsenek azok a fránya amerikaiak, akkor ki támogatta volna, a "demokratások" által új keletűen ájulásig ajnározott Fidesz-vezetők külföldi tanulmányait? Az 56-os hőseink jelentős része miért nem Szíriában, Irakban, Iránban vagy más ehhez hasonló országban keresett menedéket? A jobboldali sajtó fenegyerekének tartott, a Demokrata hasábjairól a világ vezetőit megintő, láthatóan súlyos szerepzavarral küszködő Lovas István miért az amerikai egyetemével kérkedik, és miért nem perzsa, babiloni vagy szír végzettségével? (Persze, ez utóbbi esetében, ha volna.) Szerencsénkre nem "közel-keleti típusú" sajtószabadság van Magyarországon. Még ha fájó is, de ilyen újságok megjelenhetnek.
A politikai elit felelőssége azonban, hogy milyen a hatásuk. A Fidesznek most kellene lerúgnia magáról ezt a kelevényt, és megfogadni: ezeknek soha egy mondatot sem! A mérsékelt Pokorninak, az européer Navracsicsnak, a toleráns Deutschnak, a szakszer? Vargának, a családszerető Pelcznének és a diplomatikus Scmittnek mi köze lehet egy (anti-) Demokratához? Talán Orbán Viktor 150 évig miniszterelnök lehetne e honban, ha nemcsak arra törekedne, hogy kezet fogjon Bushsal, Blairral és Sharonnal, hanem bátran kisöpörné a magyar jobboldalról a szabadcsapatokat. Ez az igazi nemzeti érdek – már csak Nagy Richárd emléke miatt is.
2005. 09. 30. (IX/39)
