Sorbanállás az ételért. Osztozni jó Fotó: H. S.
Már fél tíz körül járhatott, de a kormányfő még mindig sehol. Egy nagy gesztenyefa alá ültem le az árokpartra, mellettem nyolc év körüli roma srác kuporgott; a ruhája kopottas, tornacipője orra levágva – kinőtte a nyáron, de így még használható. Hamarosan villogó rendőrautó előtt nyílik a kordon, mögötte komoly fekete csúcsmodelleken érkezik a kormányfő és kísérete. Lacika szája tátva a csodálkozástól, eddig ilyet csak filmen látott. Kérdezi is az apját, aki közben odaült mellé: "Milyen autók ezek, apu?" – Mercedes, Audi, BMW – sorolja, majd rászól a fiára, hogy menjenek, mert lassan osztják majd az ebédet.
Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára közben többször is megállt, fogadta az út mellett várakozó emberek kézfogásait, a puszikat, sőt még autogramot is osztott.
A fórumra négy megyéből mintegy százhúsz nyugdíjasklub tagjai érkeztek – ki
busszal, ki autóval, ki pedig vonattal. A sporttelep egyik felében a csaknem tízezres tömegnek százhúsz bográcsban rotyogott a sertés- és marhapörkölt.
Amikor a miniszterelnök lépett a szószékhez egy egyenruhás idős postás felugrott, majd rázendített az internacionáléra: Fel, fel ti rabjai
– de a körülötte lévők hamar leintették. Az öreg kézbesítő morgott magában egy kicsit, hogy a régi szép időkben nem volt szégyen elénekelni a munkásmozgalom eme klasszikusát.
Eközben Gyurcsány Ferenc az összefogás fontosságáról és az emberek boldogulásának lehetőségéről szónokolt. Úgy tűnik, kissé hosszan, mert a tömegben valaki megjegyzi: sok a beszéd, még elfő a pörkölt szaftja, az pedig felér egy nemzeti tragédiával.
"Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki egy kétszobás lakótelepi lakásban lakik – szónokol a miniszterelnök, aki édesanyjával kapcsolatosan megjegyzi, hogy csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj. "Tudom, hogyan számolja és olvassa a gázórát, hány köbméter fogyott el ebben a hónapban"- mondja Gyurcsány, aki ezért – mint mondta – napokon belül beterjeszti az aktuális nyugdíjreformot. A legizgalmasabb pont mégis az volt, amikor az új földreformról kezdett beszélni a miniszterelnök.
"Nem jött-e el az ideje egy új földosztásnak?" – kérdezte hallgatóságától, majd bejelentette: még télen meghirdetik azt a szociális földosztó és értékesítő programot, amelynek keretében a gazdák 20-30 éves futamidőre, alacsony kamatozású, 3-4 százalékos hitelre vásárolhatnának a Nemzeti Földalap kezelésében lévő, több százezer hektárnyi állami földből. A cél az, hogy "a gazda azt lássa, van perspektíva, van jövő."
Amikor az osztozásról beszél Gyurcsány Ferenc, mármint, hogy osztozni jó, azonnal jön a replika: "Benne vagyok Ferikém, de csak mi ketten, te meg én, bedobunk mindent, aztán fifti-fifti." Elismerő röhögés a jutalma a poénnak a háttérből. Aztán nagy taps, majd Karsai doktor felajánlotta nyolchavi tiszteletdíját (mintegy másfél millió forint) a nyugdíjaskluboknak. Az örömünnep ezután indult csak meg igazán: irány a kondér. Mi újságírók még követtük a miniszterelnököt a művelődési ház ajtajáig, ide azonban stílszerűen csak piros szín? kártyával lehetett bejutni, vagyis ez a V.I.P. szektor. Méltatlankodtunk egy sort, majd csodálkoztunk is, hiszen a kiválasztottak között Zsíros Géza egykori kisgazda képviselőt fedeztük fel, amint lazán, vállra vett öltönyben sétált be a szocialista képviselők között. Visszamegyek a fa alá, ahol Lacika még mindig őrzi az autókat. Ölében m?anyag tálka, benne pörkölt, és egy nagy karéj puha kenyér. Boldogan mondja: "Bácsi, ha megnövök, én politikus leszek."
2005. 09. 30. (IX/39)
