Holló András, az Alkotmánybíróság leköszönő elnöke kezet fog Bihari Mihály új elnökkel az Aranybulla előtt az esztergomi Érseki Palotában Fotó: Somorjai L.
Ha a taglétszám emelkedését, teljessé válását tekintenénk a parlament AB-vel kapcsolatos sikerkritériumának, 2005-öt akár az elmúlt esztendők legsikeresebb évének is titulálhatnánk. Alig másfél hónapja, szeptember 26-án
Bragyova András alkotmányjogász és Kovács Péter nemzetközi jogász vált a parlamenti jóváhagyásnak és a politikai háttéralkuknak köszönhetően a taláros testület tagjává. Most újabb két fővel bővülve immáron teljes létszámmal végezhetik munkájukat az alaptörvény őrei.
A Heteknek nyilatkozó szakértők azonban nem ilyen derűlátóak. "Az elmúlt években megjelent egy sajnálatos, új divat: a frissen megválasztott tagok közül egyre többnek ismert a politikai kötődése" – panaszolta lapunknak egy ismert alkotmányjogász. A most felesküdött Balogh például 2002-ben konzervatív támogatással, de független jelöltként indult Szeged polgármesteri tisztségéért. Emellett tagja a professzorok Batthyány Körének, mely szervezet azzal vált országosan is ismertté, hogy idén májusban közzétette a Fidesz átfogó nemzeti programját tartalmazó Szent István-tervet.
A megfigyelők azt is sérelmezik, hogy az AB egyre inkább a "tudósok testületévé" válik, hiányoznak az olyan alkotmánybírák, akik "láttak már embert". Míg a rendszerváltás után felálló testületben vegyesen voltak gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező és elméleti háttérből jövő bírák, ma már az utóbbi vált jellemzővé. A helyzetet súlyosbítja, hogy a tizenegy tagú testület több tagja alkotmányjogi felkészültséggel sem rendelkezett megválasztásakor: Tersztyánszky Ödönné Vasadi Éva harminc évig volt az OTP vezető jogtanácsosa. Kovács Péter, aki a testületnek szeptembertől tagja, előzőleg nemzetközi jogászként tevékenykedett, Balogh Elemér pedig elsősorban jogtörténészként szerzett magának hírnevet. "Meg is látszik az alkotmányjogi felkészültség hiánya a testület munkáján" – véli egy szakértő, aki felhívta a köz figyelmét arra, hogy a taláros testület indoklásaiban egyre kevesebbszer találkozhatunk jogi érveléssel.