Mire támaszkodnak? Fotó: S. L.
A hazai magánpénztárak működésének eddig eltelt hét teljes évét alapul véve az átlagos reálhozam 0,2 százalékot tesz ki. Nem állnak jobban az önkéntes nyugdíjpénztárak sem: működésük megkezdése óta 1,2 százalék tiszta hozamot realizáltak. A befizetők tehát még akkor is jobban járhattak volna, ha pénzüket
a bankszámlájukon lekötve vagy állampapírokba fektetve tarthatták volna.
A nyugdíjreform keretében létrehozott intézmények sikertelenségéért a szakemberek az indokolatlanul óvatos befektetési politikát előíró törvényt és a magas működési költségeket teszik felelőssé.
A pénztárak állampapírban kötelesek tartani pénzük legalább 70 százalékát, míg részvényekbe legfeljebb 15 százalékot fektethetnek. Az előírás az állam számára kényelmes helyzetet teremt: a járulékbefizetéseknek befektetést kereső nyugdíjpénztárak biztos felvásárlókat jelentenek a magas államháztartási hiány miatt nagy értékben kibocsátott államkötvények számára. Ez kényelmes ugyan az állam számára, ám egy rendkívül előnytelen módja a finanszírozásnak, hiszen a pénztárak drága közvetítők.
A "plusz nulla" nagyságú reálkamatok másik fő oka a magas díjterhelés. A magánpénztárak esetében az alapítók többnyire bankok vagy biztosítók. Ezek az intézmények a jelentős beruházások mielőbbi megtérülését és nyereséges működést várnak el. Száz befizetett forintból legfeljebb kilencvennégy kerül a tagok számláján jóváírásra. Az MNB jelentése szerint a vagyonkezelők többsége által felszámított vagyonkezelési költségek nagyságrendje jelentősen meghaladja a lengyel magánpénztárak és a hazai önkéntes kasszák által alkalmazott szintet is.
A most fennálló rendszer keretei között nem megoldott annak a mintegy félmillió munkavállalónak a sorsa, akik – különböző okoknál fogva – kívül esnek a jelenlegi nyugdíjrendszeren. Jelen állás szerint ezek az emberek semmilyen nyugdíjra nem lesznek jogosultak időskorukban.
A problémák megoldása a társadalombiztosítási, a magán- és az önkéntes nyugdíjpénztárak mellé két új pillér beiktatása lehet. Az egyik egy alanyi jogon, de 5-6 évvel a mostani nyugdíjkorhatár fölött járó folyósítás lenne.
A másikról, egy részvényekkel operáló intézményrendszer létrehozásáról szakmai körökben egyre több szó esik. A nagy árfolyamkockázat ellenére a részvények hosszú távon biztos, jól kifizetődő befektetésnek bizonyulnak.
A döntés a politikusok kezében van, akik látszólag tudomást sem vesznek a problémáról. Tállai András, a pénzügyi bizottság fideszes tagja szerint az államháztartás hiánya ma égetőbb problémát jelent.
"A hazai nyugdíjrendszer hibáival együtt is egy működő rendszer" – mondta, bár elismerte: nincsenek beható ismeretei a témával kapcsolatban, és arról sincs tudomása, hogy bármely párttársa is elmélyedt volna a kérdésben. Lapunk által megkeresett szocialista politikusok sem tudtak érdemben nyilatkozni az ügyről.
2005. 11. 04. (IX/44)
