Újhelyi István Fotó: S. L.
– Úgy tűnik, az utóbbi időben – közéleti szerepléseit illetően – nem annyira aktív, mint korábban. Tudatosan vonult háttérbe?
– Azt gondolom, kellőképpen sokat szerepeltem ahhoz, hogy rájöjjek: sokszor a háttérben végzett tartalmi munka fontosabb. A szegedi egyéni körzetemben, az alelnöki teendőim során a pártban, valamint népességpolitikai kormánymegbízottként sokszor napi tizenhét-tizennyolc órát dolgozom. Egy épesz? közéleti szereplő tudja, hogy a szereplésben és a tartalmi munkában mi a jó egyensúly.
– Az ORTT nemrég készítette el új médiatörvény-javaslatát. Látta már?
– Még nem. Sokféleképpen kísérleteztünk a médiatörvény parlamenti módosításával, de a Fidesz még a napirendre tűzésre sem volt hajlandó. Ezért is támogattam azt a kezdeményezést, hogy az ORTT készítse el a törvényjavaslatot, ami majd az Országgyűlés elé kerülhet. Szakmailag izgatottan, politikailag bizakodóan várom az anyagot.
– Maga a javaslat nem nyilvános, de egyesek véleménye szerint az új szabályozás még inkább a politika alá rendelné a közmédiumok működését
– Meglepődnék, ha a szakértők ilyen javaslatot fogalmaznának meg. Ha azonban ez így van, akkor biztos nem fogja
elnyerni a tetszésemet. Látva a Magyar Rádió mostani helyzetét, ami kifejezetten a rossz szabályzásnak és a gátlástalan jobboldali politikai zsarolásnak köszönhető. A jobboldal évek óta "fogságban tartja" a rádiót. Sajnos a közrádiónak ma két értéke maradt: a politikát maguktól távol tartó munkatársai, valamint kincset érő archívuma. Szerintem a politikai befolyást minél távolabb kell tartani a médiától.
– Újságírói körökben úgy vélekednek, hogy a nagy politikai pártok megegyeztek
a közmédiumokat illetően: a jobboldalé a közrádió, míg a Magyar Televíziót a mostani kormánypárt uralja.
– Nincs ilyen megállapodás, és a politika működési logikájából adódóan nem is lesz.
– A 2006-os választásokra a Fidesz a KDNP-vel köt szövetséget. Van-e Önöknél olyan forgatókönyv, hogy az MSZP a hátán cipelné be
az SZDSZ-t a parlamentbe?
– A közvélemény-kutatások szerint az SZDSZ-nek megvan az esélye arra, hogy bejusson a parlamentbe. A két pártnak a koalíciós kormányzásnál szorosabb együttműködése nincs napirenden.
– De ha az SZDSZ nem jut be a parlamentbe?
– Mi arra koncentrálunk, hogy a 176 egyéni választókörzet legnagyobb részében szocialista képviselők nyerjenek, az SZDSZ pedig az ötszázalékos küszöb elérésére koncentrál. Ebből a célból könnyen levezethető a választási stratégia is. Szegeden például én a két párt közös jelöltje leszek.
– Az MDF szóba kerül mint koalíciós partner?
– A "normális jobboldalra" szükség van a magyar demokráciában. Szurkolunk az MDF életben maradásáért, de látva a "kövéri eszköztárat", nehéz dolga van Dávid Ibolya elnök asszonynak.
– Mindkét párt véglegesítette a jelöltlistáit. A Fidesznél rengeteg új arc van, míg az MSZP többnyire a 2002-es választásokkor indított jelöltjeivel áll elő.
– Az MSZP 98-ban és 2002-ben nagyon komoly generációváltáson ment keresztül. Ma az MSZP- frakció és a Fidesz-frakció átlagéletkora megegyezik. A Fidesznek valóban sok új jelöltje van, azonban ezek az emberek a szakadár demokratafórumosok, a kisgazda pártot eláruló egykori kisgazdák vagy a valamikori kereszténydemokraták közül kerülnek ki. Tehát ezek az új arcok nem is annyira újak.
– Korábban úgy tűnt, hogy a 2006-os választás nem lesz annyira kiélezett, mint 2002-ben. Ugyanezek az elemzők ma azt mondják: a jövő évi politikai megmérettetés még nagyobb küzdelemmel fog járni, mint korábban.
– A küzdelemtől nem félek, az eszköztártól azonban igen. Gátlástalan és az elmúlt választási ciklusokhoz képest is gyomorforgatóbb kampányra számíthatunk az Orbán–Kövér párostól.
– De feltehetően Önöket sem kell félteni. Szekeres Imre nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy az MSZP ideológiailag kiürült. Mint később kiderült, ezt nem egészen így értette. Mindenesetre többen állítják, hogy a baloldalnak – Európa-szerte – megújulásra van szüksége. Egyetért?
– Igen, de a baloldal legalább keresi 21. századi képét, nem marketing, hanem tartalmi, ideológiai szempontból. A történelem során egy-egy ország életében ilyen útkeresések virágzó időszakokat eredményeztek. Miközben azonban a baloldal keresi megújulásának lehetőségeit, addig a jobboldal a mai napig nem tud az őskonzervativizmusával mit kezdeni. Például a népesedéspolitika területén a jobboldaltól csak meghaladott, százötven éves válaszokat kapunk, míg a baloldal a kor kihívásaira modern válaszokat kíván megfogalmazni.
2005. 12. 16. (IX/50)
