Fotó: Somorjai László
Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy hazánk autópiacán is megjelent a
szervezett bűnözés azon formája, melyet eddig legfeljebb csak a filmekben
láthattunk. Múlt heti számunkban beszámoltunk egy Nyíregyházán elkövetett
bűncselekményről, melyben „kimosdatott” hajléktalanokat használtak fel nulla
forintos kezdőrészlettel megvásárolt gépkocsik eltulajdonításához. A helyi
rendőrség mindeddig 11 ilyen bűncselekményről tud, a 44 millió forinttal
megrövidített kereskedők szerint azonban nem kizárt, hogy ez a szám csak
töredéke a valós adatoknak.
Az egyik, gépjárművek értékesítésével foglalkozó nyíregyházi hitelügyintéző
lapunknak elmondta, hogy folyamatos éberségük ellenére előfordulhat, hogy
„bepalizott hajléktalannak” vagy más nincstelennek intézik a sokmilliós
lízinget. Az egyik potenciális „vevőjük” például tehergépkocsi-vásárlás céljából
érkezett, és építésvezetőként mutatkozott be. A teherautó átadása után azonban
feljelentést tett, miszerint ő lakáshitelt szeretett volna felvenni. Az illető
valószínűleg nem tudta, hogy egy autókereskedőnél milyen feltételekkel adják a
hitelt, ezért járt háromszor (!) is a szalonban.
A kereskedők persze megpróbálnak védekezni az ilyen csalások ellen, és
szúrópróbaszerűen ellenőrzik a hitelkérelmeket. Nem egy esetben meg is tudják
akadályozni a bűncselekmény elkövetését. Nemrég egy fiatalemberrel érkezett a
vásárló, aki az ügylet során hamis nevet írt alá, személyigazolványának számát
pedig nem adta meg, hanem egyszerűen kisétált a szalonból. A hoppon maradt
álvevő elmondta, hogy 20 ezer forintot ígértek neki, ha a nevére vehetik meg az
egyik teherautót. Mindehhez hamis munkáltatói igazolást is biztosítottak volna
számára. A tulajdonos véleménye szerint az autókereskedés olyan iparág, ahol
vevő híján beindul a vevőgyártás, majd az értékes zsákmánnyal minél előbb
igyekeznek elhagyni az országot.
Az autómaffia keze azonban nemcsak az új gépkocsikra terjed ki, hanem az
autóbérlésekre is. Ez történt Róberttel is, akit egy ismerőse vett rá arra, hogy
éttermet vezessen Romániában. Megérkezésekor tudatták vele, hogy mint komoly
üzletembernek, autót kell bérelnie. A szalonban aztán kiderült, hogy hosszú távú
„munkája” is ez lesz: a maffia pénzén kell luxuskategóriájú autókat kölcsönöznie
a saját nevére, majd egy másik országban leadnia. „Az volt a lényeg, hogy nagyon
komoly üzletembernek kellett látszanom. Mindig többszázezres Armani öltöny volt
rajtam, dombornyomott bankkártyával mászkáltam, melyen ötmillió forint
hitelkeret volt a nevemen, általában ötcsillagos luxusszálloda elé kértük a 35
milliós autót. Még a bérlés helyszínére is tolmáccsal mentem, négymillió
forintot érő karlánccal, kétmilliós órával. Szegény ügyintézők csak lestek, hogy
ki lehet ez az ember” – meséli Róbert, aki az éttermezés mellett szabadságáról
is kénytelen volt lemondani. A gépkocsikat szoros őrizet mellett kellett
áthoznia, csak a határon ment át egyedül, egyébként előtte és mögötte is
fegyveresek kísérték. Az átkelésnél is fontos volt a megjelenés, ott is drága
öltönyben, jól látszódó köteg euróval a mellényzsebében kellett vezetnie, ha
pedig a bőröndjét is megvizsgálták, az abban levő ruhák között a 100 ezer
forintos volt a legolcsóbb. Az akciók előtt mindig figyelmeztették: egy rossz
mozdulat, és nem csak ő, de akár még a határőr is meghalhat. A szervezők
legálisan, útlevéllel keltek át, a túloldalon megvárták, és még azt is
megmondták, hogy melyik sávba álljon. A határ utáni első faluban leadta a
kocsit, elszállásolták egy hotelben, majd az éjszaka leple alatt egy
letisztázott helyen visszahozták az országba.
„Ukrajnában pecsét kell az útlevélbe a nagy értékű autókhoz, ott azt hiszem,
ezer dollárba került egy határőr. ML Mercedes esetében ehhez jön a tíznapos
bérleti díj 1600 dollárért és a szálloda ára, amely így összesen háromezer
dollár. A kocsit eladták kilencezerért, vevő és eladó is jól járt. Az ML
megrendelője állítólag a kijevi rendőrkapitány fia volt” – osztja meg élményeit
a „kényszerbűnöző”, akit az ukránok nemsokára a szó szoros értelmében átadtak a
szerb maffiának, mivel kiállása és karaktere maximálisan megfelelt az ilyen
típusú ügyletek lebonyolításához. Szabadkán ugyanazt kellett tennie, mint addig,
de már egy lakás foglya is volt. Főnököt sosem látott, az ukránok részéről hét
ember – beleértve a gorillákat is –, szerb részről pedig nyolcan voltak vele.
Megesett, hogy egy hatalmas, medencével, szaunával, bárral felszerelt,
kívül-belül tölgyfa borítású palotában lakott teljesen egyedül, de bevallása
szerint még sok olyan káprázatos helyre jutott el, melyről mások csak álmodni
mernek. Feleségével telefonon tarthatta a kapcsolatot, Ukrajnából hetente,
Szerbiából négy-öt naponta felhívhatta, de mindig csak azt mondhatta, hogy éppen
dolgozik. A „munkához” használt telefonokat minden akció után megsemmisítették,
még a kártyát is darabokra törték. A szerződéseken csak Róbert neve szerepelt, a
szervezők minden nyom nélkül, „nagyon profin” intézkedtek.
Fogsága idején folyamatosan kereste a menekülés lehetőségét, míg végül
Ausztriában köszönt rá a szerencse. Mivel bankkártyáját nem fogadták el az
ottani bankok, őrzői kénytelenek voltak egy időre egyedül hagyni a hotelben.
„Úgy, ahogy voltam októberben, egy papucsban, öltönynadrágban, fehér ingben
kisétáltam a hotelből, az állomáson a nálam lévő pénzből vettem egy cipőt, majd
az első vonattal hazajöttem. Egyenesen a lakásomra mentem Pesten, mert ők azt a
címet nem tudták” – emlékszik az örömteli búcsúra Róbert, akit a korábbi
fogásoknál nagyobb értékű autókra ugrasztottak volna az üzlet Nyugatra
terjeszkedésével. Hazaszökése után pár hónappal Róbert feladta magát a
rendőrségen, ahol történetét olyannyira nem hitték el, hogy előzetes
letartóztatásba került. Tizennyolc hónapot töltött börtönben, mígnem egy másik,
hasonló technikával dolgozó maffiacsoport lebukott, és így végre kiderült, hogy
neki életét fenyegető kényszer hatására kellett csalnia. A vonatkozó
jogszabályok alapján így felmentették, bár hazamenni már nem tudott, mert amíg
börtönben volt, a családja kitagadta.
Az autómaffia-hálózatok felderítése folyamatosan zajlik, több bűnözőt el is
kaptak már a hatóságok, ám a helyzetet bonyolítja, hogy a rendszer egész
Kelet-Európát behálózza. Róbert elmondása szerint még a kölcsönzők is használnak
lopott gépkocsikat, melyeket a hivatalos márkacégen keresztül mosnak tisztára. Ő
maga öt hónap alatt tizenhat autót bérelt ki a fenti módszerrel, ezek közül a
legolcsóbb értéke 10 millió forint volt. A rendőrség előzetes adatai szerint
viszont a kár összértéke csupán 30 és 50 millió között mozog.
2006. 08. 25. (X/34)
