Állampolgári bejelentés alapján a Vám- és Pénzügyőrség emberei találták meg a
múlt héten azt a tizennégy kutyát, melyeket a gyanú szerint állatviadalra
képezett ki gazdájuk. Egy szomszédos településen további négy harci ebet
találtak a vámosok. Az állatokat kegyetlen körülmények között tartották,
lakhelyük egy-egy olajoshordó volt, a rendőrség tájékoztatása szerint naponta
kíméletlen erőpróbának vetették őket alá. „Barkácsolt futópadon erősítették
lábukat: orruk elé macskát lógattak, ami után órákon át, végkimerülésig
futottak” – engedett bepillantást az ebek szörnyű hétköznapjaiba Kaszás Ottó, a
Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Gazdájuknál, F. Lászlónál,
kötszereket, állatgyógyászati eszközöket és mérőórákat is lefoglaltak.
A férfit 2002-ben egyszer már letartóztatták illegális állatviadal szervezése
miatt. Akkor Kunszálláson nem kevesebb, mint 57 embert állítottak elő, akiknél
kábítószert, lőszert és zárt körben terjesztett kutyaviadalos újságot találtak.
Míg 2003-ban több mint 10 esetben indított eljárást a rendőrség tiltott
állatviadal szervezése kapcsán, az azóta eltelt két és fél évben összesen alig 9
alkalommal került erre sor. Az adatok láttán joggal vélhetnénk úgy, hogy e
tiltott összejövetelek száma jelentősen visszaesett. A szakemberek szerint
azonban máshol kell keresni a magyarázatot. Szilágyi István, a Fehérkereszt
Állatvédő Liga kurátora úgy látja, hogy a Btk. 2004. évi szigorításával a
viadalok szervezői nem eltűntek, csupán sokkal körültekintőbbekké váltak.
Ugyanezt erősítette meg egy neve elhallgatását kérő rendőrségi informátorunk is.
Négy-öt évvel ezelőtt – tehát a Btk. már említett szigorodását megelőzően –
Szilágyi is kapcsolatba került állatviadalt szervezőkkel. Innen szerzett
tudomást például arról, hogy gyakran a környező országokból, nemcsak nyugatról,
de a volt Jugoszlávia területéről is hazánkba jártak állatviadalt tartani a
tenyésztők, s bizony előfordultak nemzetközi versenyek is. Állítása szerint
tőlünk nyugatra már csak azért is lehetetlen a kutyaviadalok szervezése, mert –
szemben hazánkkal – ott minden állat szerepel valamilyen nyilvántartásban.
Beszámolója szerint az ezredfordulót megelőző lehetetlen hazai állapotokat jól
jellemzi az az eset, amikor egy alkalommal egy vidéki kis falu mellett sétálva
botlott bele az erdő szélén folyó kutyaviadalba.
A viadalok szervezői – a nagyobb büntetéstől tartva – azóta jóval nagyobb
körültekintéssel választják meg az állatkínzások helyszíneit.
Szilágyi a kutyaviadalokat kiszolgáló komoly „háttériparról” is drámai képet
festett lapunknak. „Egy holland televíziós társasággal utaztunk le egy vidéki
kisvárosba, ahol nem kevesebb, mint 150 ember él kutyaszaporításból. Egyikük
három fajtából fajtánként évi 100 kutya »szállítását« tudta vállalni. Szorozza
be ezt a 300 kutyát 30 ezer forinttal, ennyit lehet ezzel évente keresni” –
magyarázta lapunknak az állatvédő, hozzátéve, hogy a különböző közvetítőkön
keresztül a holland kereskedőig általában már 150 ezer forintos áron jut el a
kölyökkutya, s még ő is haszonnal tudja továbbadni a jószágot.
A megtalált szerencsétlen sorsú kutyák tulajdonosai mindkét esetben megszegték a
veszélyes ebek tartására vonatkozó kötelezettségeket, ami két évig terjedő
szabadságvesztéssel sújtható. Ilyen kutyákat ugyanis csak úgy lehet tartani, ha
azt a jegyzőnél bejelentik, és chipet ültetnek az állat bőre alá – de
tenyésztésük még így sem engedélyezett. Magyarországon hivatalosan egyetlenegy
bejelentett veszélyes kutya él. Lapunk kérdésére sem a rendőrség, sem egyéb,
kutyákkal foglalkozó szervezetek nem kívántak becslésbe bocsátkozni a tényleges
számról.
2006. 08. 19. (X/33)
