Nem érzik szükségét annak, hogy a nyilvánosságra hozott rendőrségi
hangfelvételek fényében újraértékeljék az elmúlt hetek eseményeivel kapcsolatos
álláspontjukat?
– Azért nem, mert ellentmondást vélünk felfedezni az állítólagos
hangfelvételek és a televízióban, illetve az interneten látható képsorok között.
A hanganyag és a képanyag nem ugyanarról szólnak. Az a kérdés, hogy melyik
szervünknek higgyünk: a fülünknek vagy a szemünknek? Én azt mondom, hogy a
képsorozatok meggyőzőbbek voltak, mint a hangfelvételek.
A zavargások irányítóinak párbeszéde alapján a rendőrség nem felelős a
kialakult helyzetért. Azért nevezi állítólagosnak a felvételeket, mert nem
biztos benne, hogy valódiak?
– Nem ez a lényeg.
De, ez nagyon fontos kérdés, hogy Ön elfogadja-e bizonyítéknak a
kancelláriaminiszter által hivatkozott rendőrségi hangfelvételt.
– Na de könyörgöm: ki ismeri a „Gyíkot” meg a „Debilt” meg a nem tudom kit?
Nem az én feladatom eldönteni, hogy ezek kreációk vagy sem. Amit a kormány mond,
az nem fedi a valóságot, mert a képsorok mást mutatnak: a rendőrség békés
demonstrálókra hajtotta rá az agresszívebb tüntetőket.
Akkor tulajdonképpen a rendőrség szakmai hibájával állunk szemben?
– Ez alapvető kérdés. Nagy tisztelője vagyok a rendőrségnek, de szerintem az
a rendőri erő, ami akkor ott felsorakozott, elegendő lett volna, hogy féken
tartsa az indulatokat, és megóvja a békés embereket a radikális tüntetőktől. A
szakmai hibán túl azonban még fontosabb kérdés, hogy kinek a parancsára jártak
el ilyen módon. Nyilván nem fogják beismerni, hogy Gyurcsány Ferenctől kaptak
utasítást, de a politikai felelősség kérdése nem is az ő vállukat kell hogy
nyomja.
Az Önök kommunikációja mennyire befolyásolhatja a rendőrségbe vetett
bizalmat, illetve a polgárok biztonságérzetét Magyarországon?
– A rendőrségbe vetett hit, az elmúlt tizenhat évben kialakult kép kicsit
megrendülhetett a látottak után. Az egyes tüntetők ellenállásának megtörését
követően alkalmazott kényszerítő eszközök a nemzetközi egyezmények szerint már
kimerítik a kínzás kategóriáját. Meg kell becsülnünk az adóforintjainkból
fizetett rendőröket, de az nem járja, hogy elkezdünk félni tőlük. A rendőrség
azért van, hogy a tisztességes állampolgárok nyugalmát garantálja.
Fotó: Németh T.
2006. 11. 10. (X/45)
