Fotó: S. I.
Zoli ideális bukóember. A nincstelen huszonéves fiatalember alkalmi munkákból
tengődik, kevéske pénze általában a kocsmárosokat gazdagítja. Éppen ezért
örömmel fogadta „faipari vállalkozó” ismerősének ajánlatát: kap 100 ezer
forintot, ha aláír egy-két papírt, amivel igazolja, hogy megvett öszszesen 35
hektár erdőterületet, majd a kidöntött faanyagot – mint tulajdonos – továbbadja
megbízójának. A vállalkozó megnyugtatta: egyszer sem kell kijönnie a területre,
és ha bírságolásra kerül a sor, úgysem tudnak rajta semmit behajtani. Az üzlet
megköttetett, a szóban forgó kiskunsági erdőkben pedig a következő hetekben
mintegy 32 hektár fenyőt, akácot és nyárfát vágtak ki – illegálisan. Ugyanis az
erdőgazdálkodási szabályok értelmében a több millió forint értékű faanyagot még
évekig nem lehetett volna kitermelni. Ráadásul erdőfenntartási járulékot éppúgy
nem fizetett senki a művelet után, mint ahogy adót, illetéket, TB járulékot sem,
és „természetesen” az erdő sem mostanában lesz újratelepítve.
A megtörtént eset nem egyedi. Sulyok Ferenc, az Állami Erdészeti Szolgálat
Kecskeméti Igazgatóságának igazgatóhelyettese azt mondja, csak a megyében 250
hektáron mintegy ezer kamionra való fát „kaszáltak le” ilyen módon ebben az
évben, ami több mint másfélszerese a tavalyi mennyiségnek. Csak
összehasonlításul: az igazgatóság engedélyével évente mintegy 1700 hektáron
végeznek tarvágást. Az ügyekben kiszabott bírságok összege tavaly 150 millió
forint volt, idén azonban akadt arra is példa, hogy egyetlen személy kapott 200
milliós büntetést. A bírságolás azonban a legtöbb esetben hiábavaló
papírmunkának bizonyul: a bukóembereken ugyanis szinte semmit nem lehet
behajtani.
A jogszabályi hiányosságokat jelzi az is, hogy az erdészek még a rendőrséggel
közösen razziázva sem tudják tetten érni az elkövetőket. Ehhez ugyanis a
kidöntés pillanatában kell „megfogni” őket, ha a fa már a földön van, legálisnak
számít a feldolgozása. „Nem egy esetben megtörtént, hogy távolról láttuk, hogy
dőlnek a fák, ám amikor odaértünk, hirtelen mindenki abbahagyta a munkát, és
érdekes módon semmit nem tudtak arról mondani, hogy miként kerültek a törzsek a
földre
” – mondja az igazgatóhelyettes. Ebben az esetben a már ismert lehetőség
marad: megpróbálni megbüntetni a tulajdonost.
Pedig az erdészek és a rendőrök mindent tudnak arról a 3-4 családról, amelyek
Bács-Kiskunban – és újabban Csongrádban, Tolnában, sőt Borsodban is – illegális
fakitermeléssel foglalkoznak. Az ujjnyi aranyláncokat viselő, és a legújabb
Mercedesszel közlekedő „vállalkozók” mindig bukóembert használnak, és mintegy
200-300 százalékos haszonkulccsal dolgoznak. Az általuk kitermelt fa mindeközben
akadálytalanul kerül a feldolgozó üzemekbe, vagy akár exportra is. Erdőt
szerezni pedig könnyű. Sulyok Ferenc szerint ebben hangsúlyosan közrejátszik,
hogy sokan kárpótlásként jutottak a kilencvenes évek közepén olyan
erdőterületekhez, amelyek ugyan jó befektetésnek számítanak, ám ehhez évekig
gondozni kell az állományt, a kitermelésre pedig gyakran csak hosszú évek múltán
kerülhet sor. „A holt tőke helyett azonban sokan most szeretnének pénzhez jutni,
ezért jóval áron alul is szívesen megválnak a területüktől” – magyarázza Sulyok
Ferenc.
Az erdészek szerint bűncselekménnyé kellene minősíteni az illegális
fakitermelést, így a felderítés könnyebb, a büntetés elrettentőbb lenne. „Az is
sokat segítene, ha a faanyag származását köteles lenne igazolni a kereskedő, a
megfelelő papírral nem rendelkező tételeket pedig el lehetne kobozni” – vázolja
az igazgatóhelyettes, aki hangsúlyozza: a jelenlegi eszközökkel nem lehet
sikeresen gátat szabni az erdőirtással felérő illegális kitermelésnek. Hasonló
véleményen vannak az ügyben eljáró rendőrök is, akik környezetkárosítás címén
próbálnak eljárni az erdészektől érkező feljelentések ügyében. Szakértői
vélemény igazolja, hogy súlyos környezeti károkat okoz az ilyen jellegű tömeges
fakitermelés, így akár börtönbüntetés is kiszabható az ügyben. Ez az eljárás
azonban bonyolult és még nem szolgált precedenssel.
2006. 12. 07. (X/49)
