Szenzációs, titokzatos, kétszáz éves iratot találtak Oroszlányban számokkal,
kódokkal, B. P. monogrammal ellátva. A város értékes helytörténeti dokumentummal
gazdagodott. A „gyöngybetűs” írást guberálók fedezték fel a település
legrégebbi, „falunak” nevezett kertes házas övezetének elhagyott részén. A B. P.
monogramot jegyezhette Balassy Pál, a kétszáz éve ott élt népszerű falusi
tanító, aki a település történetével is foglalkozott. A papíron található kódok
a Fő tér koordinátái, a különféle szimbólumok arra utalnak, hogy gazdag
régészeti lelet lehet a nagy beruházás keretében frissen burkolt Fő tér
területén a mélyben. A hírt a negyvenezres nézettségű Oroszlányi Televízió
december elején tette közkinccsé.
A polgárok büszkén, izgatottan mesélték a történteket: végre valami fontos,
izgalmas dolog, ami öregbítheti a város hírnevét. A híradók természetesen a
lakosság segítségét is kérték a leleten található titkos kódok, jelek
feltárásához. A felhívásra két amatőr felvétel érkezett a szerkesztőségbe: egy
1976. május 1-jei, és egy ufójelenséget ábrázoló. Mindenki magáénak érezhette a
talált iratot, a Fő tér rejtélyét; megmozdultak az intellektusok és a fantáziák,
a város egy emberként várta a dokumentumfilm folytatását. A megyei muzeológusok
nem nyilatkoztak, csupán a megyei „kriptológiai intézet tudósa” szólalt meg,
miközben a szerkesztők a hazai tudományos közvéleményre hivatkoztak.
A „vájtszeműek” már akkor gyanakodni kezdtek, amikor a folytatásban a képviselők
közül egy, aki a Fő tér burkolásában felajánlotta kétkezi munkáját, pontosan a
koordináták számával egyező számú téglát helyezett el, továbbá az egyik
legismertebb műsorvezető egyszer csak földönkívülivé változott. Minden titokra
fényt derítenek az év utolsó adásában – szólt az ígéret.
A többség jól szórakozott az apokaliptikussá vált mókán, csak néhányan voltak
csalódottak az áldokumentumfilm miatt. „Az emberek vonzódnak a misztikum után,
ezért úgy döntöttünk, létrehozunk egy rejtélyt, egyfajta misztikus
szappanoperát. Mivel az átverés divattá vált, éltünk vele: szerepeltettünk már
Mercire gyűjtő koldust; hentesnek öltözött képviselőt; Mikulást, aki ijesztgette
az embereket; elterjesztettük a hírt, hogy villamos fog közlekedni a
legforgalmasabb utcában, majd megkérdeztük a jegyzőt, mikor indul – tudta
” –
mondta el lapunknak Forgács József szerkesztő, aki bevallotta, hogy a céljuk a
nézettség növelése volt, de „persze nem elsősorban”. A szerkesztők az álhírre
mint műfajra tekintenek, melynek következményei szerintük a sztori végén
bemutatott önleleplezéssel elkerülhetők.
2007. 01. 05. (XI/1)
