Fotó: Fuisz Márió
A térképen apró pont az észak-csongrádi kistérség két települése, amelyet a
hírek felkaptak. Pusztaszer és Tömörkény két álmos kistelepülés, amelyek alatt
hat kilométer mélyen mesés földgázkincs fekszik. A felszínen azonban ebből még
nem látni semmit, és a falusiak szerint erősen kétséges, valaha is profitálnak-e
belőle valamit.
Pusztaszer polgármestere, Máté Gábor csak legyint, nekik még a jó hírből sem
jutott, ugyanis a falutól kétszáz méterre, Tömörkény közigazgatási határában ér
véget a Makótól húzódó gázárok. A falu eddig csak a gondjait látta a
gázkeresésnek, ugyanis mióta furkálnak, elmegy a nyomás a vízhálózatból. A
hálózat üzemeltetője persze jól keres a fúráson, de Pusztaszer egyelőre csak
csendes szemlélője a gázkincs körüli találgatásoknak. A falu szélén útbaigazít
bennünket Józsi, merre is van a próbafúrás helye. Közben arról beszélgetünk, mit
gondolnak a helybéliek a hirtelen jött népszerűség kapcsán.
Tömörkényben először a fóliák sorát veszi észre az ember. A faluban a
zöldségtermesztés az egyik fő megélhetési forrás. A kistelepülés számára
létfontosságú az autópálya-csatlakozás, mivel a pesti piacokat így elérhetővé
tudják tenni a termelők számára. Dél felé már kerülővel, de van kijárat, míg
észak felé még csak tervezik a kistérségben az útépítést. Pedig a dorozsmai
zöldségpiacra sokan termelnek itt helyben, Szeged csak 45 kilométerre van –
mondja Fekete Gábor polgármester, aki harmadik ciklusát kezdte a faluban. Közel
kétezren élnek Tömörkényben, nyolcosztályos iskolájuk működik, óvodát is
fenntartanak, annak ellenére, hogy a munkanélküliség jóval magasabb az országos
átlagnál. A föld azonban kitűnő minőségű, nem lehet panasz rá, úgyhogy a zöldség
bőségesen megterem benne, aki élelmes, az fóliázik, hajtatja a paradicsomot, a
zöldpaprikát. Azt azonban csak kevesen tudták a faluban, hogy ennek a jó földnek
a gyomra mit rejt. „Tíz éve is van annak, hogy a Mol itt végzett próbafúrásokat
a környéken – meséli Pista bácsi az egyik bolt előtt. – Akkor sejtettük, hogy
valami van, de nem tudtunk semmit egészen az elmúlt hétig, amikor is az asszony
szólt a híradó nézése közben: Gáz van alattunk, apjok!” – meséli erősen színezve
a történetet az idős ember. A polgármester szerint az emberek elsősorban
munkahelyet vártak a hirtelen jött „gázáldásból”, de ez nem valós várakozás,
ugyanis nagyon automatizált rendszerről szól a gáz felszínre hozatala. Ami
sokkal inkább valós várakozás, az az, hogy ha megépül a kút, akkor a falu
iparűzési adója jelentős bevételhez juttatja a kistelepülés lakóit. A helyi
iparűzési adó most a lehető legmagasabb: két százalék, de egy ilyen
kitermelésnél ez is jókora összegnek számít. A polgármester azonban józanul csak
annyit mond: várjuk ki a végét, a gáz ott a mélyben, mi meg itt fenn vagyunk,
maradjunk egyelőre ennyiben. (Hetek)
2007. 01. 19. (XI/3)
