Fotó: Somorjai László
A Szabadság tér ma is az egyik legfontosabb, úgy tűnik kultuszhely Budapest
belvárosának szívében. A Parlamenttől egy ugrásra fekvő téren áll az MTV
székháza, az Amerikai Nagykövetség és az MNB épülete, s egyik oldalról az
1940-es, kolozsvári bevonulás napján felszentelt Hazatérés temploma határolja. A
monarchia idején, a II. József által itt épített Újépület (Neugebaude) száz évig
állt a helyszínen, s az 1848-as szabadságharc leverése után a megtorlás egyik
helyszínévé vált. A „magyar Bastille” lebontásakor, 1898-ban kapta a tér a mai
nevét. A trianoni békediktátumot követően 1921-ben állították fel a nemzet
tragédiájára emlékeztető, úgynevezett irredenta szobrokat, valamint az ereklyés
országzászlót. A zászlórúd csúcsdíszéül egy esküre emelt kéz szolgált, mely
kezet Horthy Miklós végtagjáról mintázták. Ebbe a kultikus környezetbe került
tehát a szovjet emlékmű, miután a négy trianoni szobrot és az országzászlót
1945-ben lebontották. Az 1956-os forradalom idején lángpisztollyal estek az
alkotásnak, legutóbb pedig múlt év végén okoztak benne tízmillió forintos
nagyságrendű kárt a szélsőjobboldali tüntetők. Mivel az emlékmű alatt található
sírokat a Szabadság téri mélygarázs építésekor, 2002-ben áthelyezték, az
ügydöntő népszavazással kapcsolatban megfogalmazott igény is csupán a 15 méter
magas obeliszk áthelyezésére vonatkozhat. Ehhez viszont a parlamentnek hatályon
kívül kell helyeznie a szobornak jogszabályi hátteret biztosító 1945. évi IX.
törvényt. Itt azonban nem ér véget a történet: a népszavazást támogatók további
célja a korábbi, kultikus hangulatú környezet helyreállítása, a
Trianon-szoborcsoport és az országzászló visszahelyezése.
Patrubány Miklós
2007. 01. 12. (XI/2)
