Szalai István tünetei 2002-ben magas vérnyomással jelentkeztek. A vizsgálatok
során kiderült, veseelégtelensége van, majd a sorozatos kezelések ellenére
rövidesen mindkét veséje felmondta a szolgálatot, ezért dialízisre szorult. A
hasába beültetett katéter segítségével ezt otthon végezhette, ám az élete ennek
ellenére is teljesen megváltozott: a kezeléseket négyóránként, éjjel-nappal
folyamatosan ismételni kellett. Szerepelt ugyan a vesére várók listáján, egyszer
kapott is riasztást, ám az elhalálozott donor túl idősnek bizonyult. Tavaly év
elején merült fel a lehetőség, hogy valamelyik hozzátartozójától is kaphatna egy
vesét.
Ilyen – úgynevezett élődonoros – beavatkozásokat korábban is végeztek
Magyarországon, de a gyakorlat nem általános. Éves szinten a több mint 300
vesetranszplantáció közül általában csupán tucatnyi az ilyen: leginkább szülők
vállalják a donor szerepét gyermekeik gyógyulása érdekében. István esetében
azonban – szinte egyedülálló módon – saját testvére, Attila volt az adományozó.
Mint mondta, nem is volt kérdés számára, hogy vállalja-e. Többhónapos
vizsgálatsorozaton kellett átesnie, de végül is minden szempontból alkalmasnak
találták, így december végén megtörténhetett a műtét a Szegedi Sebészeti
Klinikán. A beavatkozás sikeresnek bizonyult, mindkét férfi egészséges. István
azt mondja, a történtek nem csak az egészségére hatottak jótékonyan, tovább
erősödött testvéri kapcsolatuk is.
A műtétet végző Szenohradszky Pál szerint az ilyen élődonoros veseátültetések
számának emelésével bővíteni lehetne a vesére váró ezer beteg gyógyulási
lehetőségeit. A főorvos – aki egyben a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke
is – elmondta, tavasszal meghirdettek egy programot, amelyben az érintetteket
tájékoztatják arról, hogy hiányzó veséjüket – páros szerv lévén – nem csak
elhunytaktól, hanem élő rokonaiktól is megkaphatják.
A szegedi klinikán egyébként éppen az elmúlt hetekben került sor az ezredik
veseátültetésre. Az első ilyen műtétet hazánkban 1962-ben, szintén Szegeden
végezték el – a donor ott is a beteg testvére volt –, a nyolcvanas évek elején
pedig további élődonoros beavatkozásokra is sor került. „Később ez a lehetőség
háttérbe szorult, pedig a nemzetközi összehasonlítás magáért beszél. Az USA-ban
a vesetranszplantációk csaknem fele, Norvégiában pedig ennél is több élő
donorral történik” – fejtette ki a főorvos, hangsúlyozva, hogy a törvényi
keretek nálunk is megfelelőek ehhez. „Szeretnénk, a jövőben legalább 20
százalékra emelkedne az élődonoros műtétek aránya, vagyis évente 50-60 ilyen
műtétre kerülne sor Magyarországon” – mondta végül a Magyar Transzplantációs
Társaság elnöke.
2007. 01. 05. (XI/1)
