Fotó: Somorjai László
Kevesen voltak kíváncsiak a március 13-án elfogott „Molotov-koktél-gyáros” fiatalember első tárgyalására: a Kossuth térről, szélsőjobbos tüntetésekről ismerős néhány arc mindegyikére jutott a médiának legalább két képviselője, így az ügyészszel, bíróval, teremszolgával, tokkal- vonóval együtt sem voltak a teremben huszonötnél többen. Amilyen kevesen voltak a fiú barátai, családtagjai, legalább olyan vad elképzelésekkel rukkoltak elő. „Nem lehet, hogy az előzetes letartóztatás során összevissza verték, és azért vallott be mindent?” – szegezte neki a kérdést egy húszas évei elejét taposó srác a vádlott ügyvédjének, aki gyorsan megnyugtatta: erről szó sincs. Egy középkorú úr – aki a vádlott egyik jó barátjaként mutatkozott be – arról beszélt a Heteknek: a bíróság elé citált „Gyuri” a rendőrség besúgóinak áldozata. „Száz százalékig megbízható forrásból tudom, hogy pont azok dobták fel a rendőrségen, akik alig egy hónappal korábban rávették arra, hogy Molotov-koktélokat gyártson” – konspirált lapunk munkatársának a férfi. Az igazságszolgáltatás tehát továbbra is lemaradásban van a népi leleménnyel szemben. P. ügyvédje például arról tájékoztatta lapunkat, hogy a nyomozati iratokban nincs arról adat, hogy valaki földobta volna a fiatalembert.
A magyar bírósági gyakorlatban elfogadhatónak nevezhető félórás késéssel végül kezdetét vette a tárgyalás. Rögtön az elején egy kis paradoxon: P. György ugyan elismerte az ellene felhozott vádakat, ugyanakkor nem tartotta magát bűnösnek. A szemmel láthatóan megszeppent, alig hallható hangon beszélő tinédzser elmondta: a végül el sem készült Molotov-koktélokat valóban a rendőrség ellen akarta bevetni. „Úgy terveztem, hogy március 15-én a televízión keresztül követem figyelemmel a fejleményeket, és ha a tavaly októberi túlkapásokhoz hasonló rendőri intézkedésekre került volna sor, akkor indultam volna el a készletemmel a városba” – mesélte, majd hozzátette: nem egymaga dobálta volna el adott esetben a benzinnel telt palackokat, hanem tervei szerint a tömegben is osztogatta volna azokat. Elbeszéléséből az is kiderült, hogy nem a rendőröket kívánta felgyújtani, hanem a lovas rendőrök előtt akart tűzcsíkot húzni a gyúlékony koktélokból, így akadályozva a karhatalom beavatkozását. A hangsúly az „akadályozni” főnévi igenéven van. P. Györgynek akár tíz évébe is kerülhet ez az apró kis szócska, és az a – rendőrségi kihallgatások során elejtett – megjegyzés, miszerint egyik célja a „riadalomkeltés” volt.
És hogy honnan jött a kvázi gyilkos ötlet? Nem saját kútfőből. „A Batthyány-örökmécsesnél és a Kossuth téri tüntetéseken ismertem meg embereket, akik a Molotov-koktélok elkészítésére biztattak. Időről időre két-háromezer forinttal támogatták munkámat, egyiküktől albérletet is kaptam, amelyért az ott eltöltött hónapok alatt egyszer sem kellett fizetnem ” – ismerteti az elmúlt hónapok történéseit P. Bírói kérdésre válaszolva az is kiderült: egyébiránt fogalma sem volt, hogyan is kell Molotov-koktélokat gyártani – a tévében látottak alapján képzelte el az üvegből, rongyból, benzinből „meg talán parafadugóból” álló, nem éppen veszélytelen robbanóanyag összebuherálását. „A március 15-ei események láttán azt gondolom, aznap este ki sem mentem volna az utcára” – szögezte le.
Ezeket a mondatokat tíz perc szünet követte, majd a bíró visszahívta a terembe az összegyűlteket, és jött a meglepetés. P. György ellen közveszélyokozás előkészülete miatt indítottak eljárást, mely három év börtönnel fenyegetett bűncselekmény. Az ügyet levezető bíró azonban úgy mérlegelt: a vádlott tette terrorcselekmény előkészületének is minősülhet, ami akár tíz évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. A bíróság ezért az ügyet gyorsított eljárásban nem vizsgálhatja meg, így az ügy ismét az ügyészség asztalán landolt.
A fiatalember ügyvédje felmentésre számított: „a terrorcselekmény előkészülete véleményem szerint szóba sem jöhet – az őszi tüntetések kap-csán sem jutott az ügyészség arra a következtetésre, hogy aki akadályozta a rendőrség munkáját, az terrorcselekményt követett volna el” – nyilatkozta lapunknak.
2007. 03. 30. (XI/13)
