Fotó: Szabó Ervin
„A plébános úr azt mondta, hogy imára hív a harangszó, de a templom környékén
élők biztosan nem imádkoznak, sőt
” – így jellemezte lapunknak egy dunaújvárosi
azt a helyzetet, amely már hónapok óta foglalkoztatja a város közéletét. A város
új katolikus templomát éppen egy lakóövezet kellős közepére építették, a lakókat
pedig zavarja a szomszédságukban reggelente hat órakor megszólaló gongatás. A
jellemzően több műszakban dolgozó és kisgyermekes helyiek tucatnyi
panaszbejelentésének köszönhetően a Polgármesteri Hivatal zajszennyezésmérő
vizsgálatot rendelt el az ügyben, melynek eredménye kimondta, hogy túl hangos a
harang. Ezt követően az önkormányzat jegyzője arra kötelezte az egyháziakat,
hogy tartsák be az előírt zajszintet. A lakóknak azonban nem sokáig volt
nyugtuk. A Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal az önkormányzati „szankciókat”
felülvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy annak „nem állt jogában
egyházi kérdésekbe avatkozni”. A hivatal persze nem magától lépett akcióba, Nagy
Mihály plébános úr kereste fel az ügyben, aki az emberi jogok országgyűlési
biztosának véleményére alapozva közölte: „Az önkormányzat jegyzője megsértette
az érvényben levő jogszabályokat, hiszen a harangozás a vallásszabadság
elidegeníthetetlen része.” A Közigazgatási Hivatal későbbi indoklásában is
kísértetiesen hasonló érvek szerepeltek, és dr. Gelencsér József hivatalvezető
egyetlen, nem túl informatív mondattal kívánta csupán kommentálni az
eseményeket: „A hivatal hozott egy olyan határozatot, amivel kapcsolatban
bírósági per van folyamatban.” És valóban, a szép álmokat és békés hajnalokat
áhító lakók bíróságon támadták meg a határozatot.
Meglepő módon a harangozást első körben korlátozó önkormányzat szóvivője, Fábos
Zsolt is idomult a kialakult helyzethez, és korábbi radikalizmusukat feledve azt
válaszolta kérdésünkre, hogy „az önkormányzat nem szeretne beleavatkozni az
egyház belügyeibe”. Fábos szerint ők csupán a lakók és az egyház közötti
párbeszédet szorgalmazták, és természetesen tiszteletben tartják „azt a tényt,
miszerint egy templomban harangozni szoktak”.
A lakókat képviselő dr. Kovács Ferenc ügyvéd kifejtette a Heteknek: a
pereskedéssel azt szeretnék elérni, hogy a világi törvények ugyanúgy
vonatkozzanak egyházi intézményekre, mint bármely más objektumra. „Az alapvető
normákat még az egyházaknak sincs joguk felrúgni” – mondta, azzal kiegészítve,
hogy szerinte már az építkezéskor is hibák sokaságát követte el az építtető,
hiszen amellett, hogy magas házak közé, egy gödörbe építették a templomot, még
hatástanulmányt sem végeztek a környéken, amellyel elkerülhetők lettek volna a
mostani problémák.
A múlt héten megszületett elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezte a
Közigazgatási Hivatal döntését, és az előzőleg már visszavont jegyzői változatot
hagyta érvényben. Gieszné Dr. Boda Orsolya, a Fejér Megyei Bíróság szóvivője
elmondta lapunknak, hogy a plébánia álláspontjával ellentétben nem a
lelkiismereti és vallásszabadság alapkérdésével állunk szemben, hanem egy
környezetvédelmi üggyel.
„Az egyház a megértést, az emberek szeretetét hirdeti, de az ilyen esetekben ezt
igazán nem tapasztaljuk. Mivel a templom utólag épült a már korábban itt lakók
házai közé, ezért a plébános úr sokkal megértőbb lehetne” – mondta a Heteknek
egy, a templom közelében lakó, misére is járó hölgy, aki a saját bevallása
szerint „az Úr szolgájában nagyot csalódott”. Egy másik helyi azt kifogásolta,
hogy gyermekei nem tudnak pihenni a zajtól. „Én jobban örültem volna, ha
meghagyják a területet játszótérnek. Harangozni pedig elég lenne mondjuk csak
délben” – mondta a lakó, akinek körülbelül ötven méterre van az ablaka a
harangtoronytól.
Bár a per lezárta után a lakók fellélegezhetnek, az őket egy személyben
képviselő Fogas László a Dunaújvárosi Hírlapnak adott interjújában kifejtette:
nem iszik előre a medve bőrére, inkább megvárja, amíg a plébánia végrehajtja az
ítéletet. Ha ez nem teljesül, tízmillió forintos kártérítési pert kíván
indítani. Hogy erre tényleg szükség lesz-e, az a szóban forgó Nagy Mihály
plébánoson múlik, aki bevallása szerint még nem kapott értesítést a végzésről.
Érdeklődésünket egyetlen mondattal zárta rövidre: „Nem válaszolok semmilyen
kérdésre. Isten vele!”
2007. 03. 02. (XI/9)
