Bayer Zsolt publicista, Orbán elnök úr személyes jó barátja, a „polgári
megmondó ember” dél-amerikai gerillavezérek zubbonyát idéző zöld katonai
szerelésben feszít a színpadon. A közel ötszáz fős hallgatóság iszsza minden
szavát, bár mint mondja, unja ezt a szerepet. Az anyázás előtt kötelező
kultúrprogram következik, máskülönben kárba veszne az a három hónap, amit 2005
nyarán forgatással töltött Szibériában. Tudjuk meg, hogy a művész úr egyáltalán
nem politizálna, hanem filmezne és novellákat írna, ha Magyarország nem a
„hülyék paradicsoma” lenne. De az, és Amerika is, amelyről gyerekként álmodott.
Így maradt igazi szerelme a klasszikus orosz kultúra: Dosztojevszkij, Puskin és
a többiek. Aztán jön az első nyomdafestéket nem tűrő poén, melyen a főként
nyugdíjasokból álló polgári közönség vicsorogva röhög, de csapkodja a térdét a
házigazda Vantara Gyula fideszes polgármester is.
Indul a vetítés, így kisurranva az előtérbe, van idő megnézni a tavaly őszi
rendőri brutalitásról szóló kiállítást. A borzalmas látvány a vezérszónokot is
kicsalja, de mint kiderül, csupán az érdekli, fogy-e a DVD-je. Sajnos gyengén,
szegény környék a Viharsarok, nyolcezer egy filmért valóságos pazarlás. A
kolimai haláltáborokról szóló összeállítás végén az orosz táborok valóságát
külön elmagyarázza a megjelent „büdös szoci ügynököknek, hogy ne menjenek haza
hülyén”. Krausz Tamásra keni, hogy az egyetemeken szovjet munkatáborokat
tanítanak a haláltáborok helyett, és ez az a pont, ahol elkezdődhet a
kendőzetlen zsidózás. A név hallatán fujjolásban tör ki a közönség, az egyik
bekiabáló pedig azt javasolja: „oda vigyék a zsidót”. A szónok ért a drámához,
és hamar lehiggasztja a jó népet: „szégyen, hogy arra a hatvanmillióra senki nem
emlékszik, míg Auschwitzban lassan elkopik a kilincs”.
Rátérve a belpolitikára – ki érti? – menten a zsidókérdés kerül terítékre.
„Megtanultuk, hogy ha bajban vannak a büdös komcsik, rögtön antiszemitizmussal
vádolnak bennünket” – mondja. Majd a sorok közt megbúvó „komcsi testvéreket”
tegezve szólítja meg: – „Aljas, undorító egy banda vagytok, éljetek ti is, de
minden és mindenki elnyeri a büntetését.” A polgármester nem tűnik zavartnak,
sőt hevesen bólogat a következő epizódhoz is. „Nem a rendes zsidók miatt van
antiszemitizmus, hanem amiatt a néhány tetű miatt, aki zsidónak titulálja magát,
aki politikai okokból ordibálja az antiszemitizmus vádját.” Szóval van jó és
rossz zsidó, és különben is, neki már rég megmondta egy rabbi ismerőse, hogy ha
pogromok lesznek újra az utcákon, akkor azok az SZDSZ miatt lesznek. A szónok a
sűrű antiszemita bekiabálásoktól erőre kapva tisztázza az örök kérdést, hogy kik
a magyar zsidók, és kik azok, akik „ugyanolyan sz
rok zsidónak, mint magyarnak”.
Radnóti, Karinthy, Szerb Antal még holtukban is átmennek Bayer Zsolt szűrőjén,
de a többi „kozmopolita, senkiházi” nem. Történelmileg ez úgy néz ki szerinte,
hogy ha nincs „Horthy kormányzó úr őméltósága, akkor most nincs ország, nincs
haza, mert Kun Béci meg Károlyi Misi haza vágták volna a nemzetet”. Kiderül,
hogy „Miklós bá” szinte az egész budapesti zsidóságot megmentette, hiszen ha
nem így lett volna, akkor nem mászkálna belőlük ennyi a fővárosban. Antonescu
bezzeg mindet eltakarította Romániában. „Tette volna meg itt is” – fejeli meg
valaki a lelkes közönségből, de a szónok nem reagál.
A polgármester sem szól, pedig tudja jól, hogy gyakorlatilag valamennyi zsidót
elpusztították városából.
Bayer órájára pillantva riadtan konstatálja, hogy túlbeszélte az időkeretet. Már
csak annyi fér bele, hogy bár a holokauszt borzalmaira nincs magyarázat, „a
nyilasok azért hamar átöltöztek ávósnak, mert Rákosi becsülte a szakértelmet már
akkor is”. Zárásnak két Gyurcsány-vicc és kiállás Sólyom László mellett, hogy
Erdélybe ment, és nem „ezekkel húzogatja” a nemzeti lobogót.
2007. 03. 17. (XI/11)
