Kóka János
Fotó: Vörös Szilárd
Bár egyik fél sem meri a Molnár Lajos egészségügyi miniszter váratlan
távozásával kialakult helyzetet koalíciós konfliktusnak nevezni, mégis szinte
áthidalhatatlannak tűnik a liberálisok által szorgalmazott több-biztosítós
egészségügyi finanszírozási rendszer összeegyeztetése a szocialista
elképzelésekkel. Ráadásul a vitát nehezíti, hogy több szocialista politikus
véleménye szerint Molnár Lajos a rosszul kommunikált és szakmai hibákat is vétő
reformjaival olyan politikai környezetet teremtett, amelyben – mint fogalmazott
egy országgyűlési képviselő – „a népharag miatt nem lehet továbblépni, nem
szabad tovább feszíteni a húrt”. Emiatt a baloldali politikusok inkább
„megpihennének”, az energiákat a helyzet konszolidációjára, az eddigi reformok
letisztázására, hibáinak kijavítására és az uniós forrásokból létrejövő
látványos fejlesztésekre fordítanák.
Molnár Lajos kormányon belüli konfliktusának egyik oka az volt, hogy a leköszönő
tárcavezető szerint – óvatos szakmai szakzsargonnal élve – eddig a költségvetési
egyensúlyteremtés és a konvergenciaterv megvalósítása érdekében valójában „csak”
megszorítások történtek az egészségügyben. Márpedig az emberek „közérzete” akkor
változna meg, tehát akkor javulna a kormány megítélése, ha lényegében alakítanák
át a magyar egészségügy finanszírozási szisztémáját, azáltal, hogy a
profitorientált üzleti biztosítók vennék át – részben vagy egészben – az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerepét. A miniszter (és a liberális
tanácsadói) szerint ezáltal megjelenne egy hatékonyságnövelő érdek is a
rendszerben.
Bár a szocialisták a nyílt konfliktus elkerülése érdekében óvatosan fogalmaznak
meg bírálatot a több-biztosítós rendszerrel szemben, de általában nem támogatják
a Molnár-féle koncepciót. „Európában is eltérő rendszerek vannak, a miniszter
javaslata szerinti szisztémában végleges lenne az ország lakosságának
kettészakítása szegényekre és gazdagokra. Az előbbieket kezelné az állami
biztosító, az utóbbiakat pedig a külföldi biztosítótársaságok által létrehozott
intézmények, ami egy idő után nyilván a szolgáltatások színvonalában is
jelentkezne. Az átlagembereknek nem lenne jobb” – állította az MSZP-frakció
egyik prominense. Információnk szerint az átalakítás társadalmi kockázatai miatt
az MSZP vezetői közül többen inkább kitolnák a kérdés eldöntését a következő
parlamenti ciklusra, és ilyen értelemben „visszavennének” a reformkormányzás
tempójából. Az SZDSZ új ügyvivő testülete és Kóka János pártelnök azonban Molnár
távozása után azonnal olyan értelmű nyilatkozatot tettek közé, mely a koalíciós
együttműködés feltételeként szabja a több-biztosítós rendszer bevezetését. Igaz,
ezt követően a szabaddemokrata politikusok a nyilvánosság előtt abbahagyták az
erről szóló vitát.
Gyurcsány Ferenc – mint arról blogjában beszámolt – a húsvéti ünnepeket erről a
szakmai vitáról szóló háttéranyagok tanulmányozásával töltötte, majd egy keddi
gazdasági fórumon nyárra tolta a kérdésről szóló döntést. Forrásaink szerint a
miniszterelnök igyekszik időt nyerni és a mozgásterét megőrizni, mivel tisztában
van azzal, hogy a konszolidációt szorgalmazó MSZP-frakcióban milyen
ellenérzésekkel viseltetnek a távozó miniszter által hátrahagyott koncepcióval
szemben.
Addig is új egészségügyi minisztert kell találni, és a jelölés joga a koalíciós
szerződés értelmében a szabaddemokratáké. Ez esetben „nehéz helyzetet” teremt,
ha olyan szakembert találnak a liberálisok, aki a több-biztosítós modell
elkötelezett híve, és akár mindenáron ennek bevezetésére teszi fel az életét. A
szocialistákat nemcsak a kormányon belüli elvi-szakmai szembenállás
kialakulásának lehetősége aggasztja, hanem az is, hogy nem látnak olyan
szakembert az SZDSZ tájékán, aki rendelkezik tárcavezetői képességekkel.
Emellett az sem világos még, hogy a liberálisok új vezetése a Kuncze-érát
követően mennyire gondolja úgy, hogy nem kíván belesimulni a koalícióba. Ha mind
Kóka, mind Fodor csak a saját liberális arculatának „kidolgozására” teszi a
hangsúlyt, akkor – legalábbis szocialista politikusok szerint – kemény időszak
elé néz a kormány.
2007. 04. 13. (XI/15)
