hetilap

Mit gondol Antall József rendszerváltást követő tevékenységéről annak
fényében, hogy bírálói a mélyrehatóbb változások elmaradását kérték rajta
számon?

– A kommunistákkal való lepaktálás és a rózsadombi paktum, meg az ehhez
hasonló képtelen vádak számomra szóra sem érdemesek. Antall egyik meghatározó
szereplője volt az MSZMP-vel folytatott tárgyalásoknak, illetve én ide sorolom
az MDF–SZDSZ-paktumot is, amelyik alkotmányos értelemben tulajdonképpen
befejezte a rendszerváltozást azzal, hogy a mai kormányzás alkotmányos kereteit
rögzítette. Hároméves kormányfői tevékenysége nagyon nagy mértékben determinált
volt, ennek ellenére lényeges vonatkozásaiban pozitívan értékelhető a
tevékenysége. A parlamentáris demokrácia beüzemelését illetően minden írott és
íratlan normát betartott, megalkotta a parlamentáris kormányfő mintáját, a
demokráciához, a jogállamhoz való hűségét komolyan nem vonták kétségbe.

Ami a gazdasági rendszerváltozást illeti, szerintem ott is a rendkívüli
nehézségek közepette zajlott a piacgazdaság intézményeinek kialakítása és a
privatizáció intézményi kereteinek megteremtése. Utólag látható, hogy annál
feszítettebb ütemű, nagyobb terheket a magyar társadalom vállára rakó
radikálisabb útja a gazdasági rendszerváltozásnak életveszélyes lett volna. Épp’
Bokros Lajostól hallottam egy asztaltársaságban, hogy visszatekintve – szigorúan
gazdasági szempontból – egyértelműen Antall József volt az elmúlt 17 év legjobb
miniszterelnöke.

Érték azért kritikák bőven több szempontból is…

– Igen, többször megfogalmazódott, hogy a szocialista mezőgazdaság
piacgazdasággá alakításának egy zökkenőmentesebb módja is elképzelhetőbb lett
volna, itt azonban figyelembe kell venni, hogy adva volt egy koalíciós partner,
amelyik a termőföld esetében az 1947-es állapotokból indult ki. A kisgazdák a
kárpótláshoz, az MDF a működőképesség biztosításához ragaszkodott, és
kompromisszum-kényszer volt. És ugyanez igaz valamennyi, elsősorban a
jobboldalon megfogalmazott kifogásokra is – például az államadósság kérdésében
–, hogy gyakorlatilag semmiféle mozgástere nem volt Antalléknak.

És elsősorban jóakarói részéről érte az a kritika, hogy nem tudja jól kezelni a
modern tömegmédiát. Az a tradicionális politikus volt, aki nagyon kevéssé volt
meggyőző a képernyőn, és igazából nem is törekedett erre: fölkészületlensége és
esetlensége cseppet sem izgatta.

Antall József

Forrás: Pannon Enciklopédia

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek