A rendkívüli tavaszi meleg komoly aszálykárral fenyegette a mezőgazdaságból
élőket. Aztán egy éjszaka, ahogy az tavasszal lenni szokott, jött a fagy, és a
becslések szerint a gyümölcsösök felében lefagyott a virág, oda lett a termés.
Valaha, a szövetkezeti időkben a fagykárokat három napon belül jelenteni kellett
az illetékes minisztérium háttérintézményének, így érthető, hogy ma e reflexek
alapján támadtak az igények. De falugazdász legyen a talpán, aki meg tudja
becsülni a tényleges kárt, hiszen – kész röhej – senki sem tudja, mennyi
gyümölcsfa van ma hazánkban. Létezik ugyan egyfajta uniós regisztráció, ami
alapján a támogatást is osztják, de a szakemberek szerint azt nem szabad
komolyan venni. Biztosításuk pedig nincs a gazdáknak, egyrészt mert nem telik,
másrészt mert már számtalanszor estek két szék között a pad alá. Az unió viszont
köti az ebet a karóhoz: nem engedi a kormánynak, hogy az elmaradt jövedelmet
pótló kárenyhítésre költse a közösségi pénzt. Marad a politika, és az olyan
blődnek hangzó megoldás, mint katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánítani a
gyümölcstermő vidékeket, s így kárpótolni a gazdákat. A követelésben ott rejlik
az okosság, hogy ha máshonnan nem, hát a katasztrófaalapból finanszírozzák a
bajba jutott gazdákat.
Az aszálykár már keményebb dió, az érdekvédők is a pénzt keresik, amiből a
károkat enyhíteni lehetne. Egyelőre itt is az uniós szabályok kötik gúzsba a
szakemberek kezét. Szakértőnk szerint a megoldást nem a politikusoknak kell
megtalálni, sokkal többre mennének a gazdák, ha meghívnák egy vidéki kastélyba
az uniós „pénzosztókat”, és alul-fölül kiszolgálva őket megtudnák a rendszer
kiskapuit.
Gulyás Imre konzervipari vállalkozó pontos adatokkal ábrázolta az ágazat nehéz
helyzetét. 2006-ban 57-58 ezer tonna volt a meggytermés Magyarországon, melyből
38 ezer tonna került belföldi konzervipari feldolgozásra. A többségében
magánkézben lévő feldolgozók vásárolják meg a magyar gazdák, termelők által
előállított ipari zöldség, gyümölcs nagy többségét. Az általuk foglalkoztatott
munkaerő létszáma több mint ezer fő (szezonban több ezer fő), de az idén is
biztosra vehető, nyersanyaghiány miatt jelentkező kiesések jelentős
veszteségeket okoznak az amúgy is gyenge helyzetben lévő ágazatnak. Ha a
létszámleépítés mellett döntenek, működésük további feltételeit veszítik el.
Gulyás ezért azt kéri a döntéshozóktól, hogy olyan munkahelymegtartó támogatási
pályázatokat írjanak ki, melyek nem csak a „beavatottak” számára hozzáférhetők.
„Nem fagykárról kell beszélni, hiszen természeti katasztrófa érte a
gyümölcstermő vidékeket” – állítja Jakab István fideszes képviselő, a Magosz
elnöke, aki szerint emberemlékezet óta nem volt ilyen kár Szabolcsban és az
észak-magyarországi ültetvények körül. Értesülései szerint a fagy a
gyümölcstermés kilencven százalékát nullázta le. A termelők gondjait tovább
nehezíti, hogy a termésből kell fizetniük a növényvédő szereket, a műtrágyát, a
hektáronkénti hatszázezer forintos művelési költségeket. Az intenzív ültetvények
szinte mindegyike el van adósodva, beruházott az elmúlt években, így az egyik
hitel éri a másikat a gyümölcstermelők háza táján. Jakab szerint a bankok már a
fagykár hallatán lejárttá tették nem egy gazda hitelét, míg az „integrátorok”
csak készpénzre adják a további műtrágyát és növényvédő szereket. A gazdák
képviselője úgy értékeli a helyzetet, hogy a jelentős kormányzati segítség
elmaradása már a jövő évi termést veszélyezteti.
Nem jár messze Jakab István borúlátásától az a parlament számára készült
jelentés, amely a magyar mezőgazdaság helyzetét igyekszik feltérképezni az idei
évre. A jelenlegi időjárási és ökológiai helyzet a mezőgazdaságban katasztrófa
képét vetíti előre, a terméskiesések meghaladhatják a 2003. évi, összességében
200 milliárd forintban megjelölt kár összegét. Nem kizárt takarmányhiány
bekövetkezése, illetőleg az étkezési és takarmánygabonák árának drasztikus
emelkedése. Az elmúlt évek gazdálkodási adatai azt mutatják, hogy a jó
terméshozamú években a stabilan gazdálkodó termelőknél is gyakorlatilag a
területalapú támogatásból származó bevétel jelentette a nyereséget. Vagyis a
prognosztizálható árbevételkiesés termelők újabb ezreinek tönkremenetelével
járhat – áll a szakértői anyagban.
Nagy Lajos mezőgazdasági vállalkozó 170 hektáron gazdálkodik, és a csapadékhiány
miatt ő is úgy ítéli meg helyzetét, hogy gazdasága az összeroppanás irányába
sodródik. „A repcében a virágzás egyik napról a másikra abbamaradt, a
szervestrágyázott gabonatáblákon negatívba fordult a tápanyagellátás, szinte
perzsel a trágya. A napraforgó- és kukoricavetésekben a kelés lassú és
heterogén. Az itt végzett növényvédelem minden szakszerűség ellenére
haszontalanná vált. Az öntözés itt nem segít – foglalja össze helyzetét a gazda,
aki a még meglévő tehermentes ingatlanjait terhelte meg jelzáloggal az
újrakezdéshez. „Ha a mostani tragédia bekövetkezik, új gazdasági év számomra és
családom számára nem kezdődik, de számos más parasztember sorsa pecsételődik
meg” – vallja keserűen.
A kormány arra törekszik, hogy a gyümölcsösökben tovább lehessen folytatni a
termelést, mert a kiesett haszon pótlására az uniós normák miatt sajnos nincs
lehetőség – mondta el lapunknak Dékány András, az agrártárca szóvivője. A
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) annyit tud ígérni, hogy
tárgyalásokat kezdeményez az unió illetékeseivel, milyen más jogalapon
teremthető elő támogatás a szorult helyzetben. A károk felbecslése jelenleg is
folyik, a következő hetekben derül csak ki, mekkora a baj, hiszen az időjárás
jelentősen befolyásolja a gyümölcsösök állapotát. Itt érdemel említést, hogy a
tavaly meghirdetett kárenyhítési rendszerbe a gazdálkodók mindössze hat
százaléka lépett be, így az ott létrejött kárenyhítési alap alig 300 millió
forint. A parlament mezőgazdasági bizottságának ülésén az ellenzék azt
javasolta, hogy a támogatások idei nemzeti kiegészítéséből elvont 25 milliárd
forintot fordítsa e célra a kormány. Az FVM szakembere szerint ez azért nem
lehetséges, mert a szaktárca „rendkívül nagy árfolyamveszteségeket szenvedett el
a forint erősödése miatt”.
2007. 05. 11. (XI/19)
