Fotó: Vörös Szilárd
Némileg az egykori Hazafias Népfront kongresszusára hasonlított a Fidesz XXII.
pártkongresszusa, annyi különbséggel, hogy a látványt 21. századi
dizájnelemekkel korszerűsítették. A gazdaköröktől a Lungo Dromig, az
exkisgazdáktól a kereszténydemokratákig mindenkit egy zászló alá tömörítő
pártszövetség egyetlen lényeges posztjáért sem volt érdemi verseny. Hasonlóan
persze az MSZP legutóbbi tisztújításához, annyi különbséggel, hogy a
szocialistáknál legalább az (egyébként nem túl befolyásos) elnökségi tagságért
kialakult némi küzdelem. Igaz, az MSZP-sek a „háborús” belpolitikai helyzettel
magyarázták az előre leosztott, érdemi viták nélküli tisztújítást. A Fideszben
viszont már érzik a győzelem ízét: 60 százalékos népszerűségnél min kellene
változtatni?
Pedig a kremlológusokból politológusokká átképzett magyar elemzők már készültek
messzemenő következtetéseket levonni a Fideszen belüli mozgásokról. Abból, hogy
mit jelent, ha éles helyzetben Pokorni Zoltán 13 szavazattal többet kap, mint az
Orbán Viktor felfedezettjének és így kedvencének számító Pelczné Gáll Ildikó
miskolci családanya. Igazi izgalmat jelentett ugyanis, hogy a négy alelnöki
posztra öt jelentkező volt, hiszen az említetteken kívül még Varga Mihály, Kósa
Lajos és Schmitt Pál is elindult a Fidesz országos elnökségébe való bejutásért.
A kétnapos rendezvény első napján aztán a legendás olimpikon megkímélte a
részvevőket a bizonytalan jövőtől, bejelentette: elfogadja azt az elnökségi
javaslatot, hogy 2009-ben ő vezesse az európai parlamenti választás kampányát.
Emiatt viszont nem lenne képes az európai politizálás mellett alelnökségre is
koncentrálni, ezért – miként azt az előző napokban a parlamenti folyosókon már
mindenki biztosra vette – visszalépett a jelöléstől. Másnap az elnöki posztért
versenytárs nélkül induló Orbán Viktorra 1608 szavaztak igennel, bár a pártelnök
39 ellenszavazatot is kapott. A négy alelnökjelölt is hozta a kötelezőt.
A másik izgalmasnak ígérkező esemény a párt már régóta beharangozott
programhirdetése lett volna, ha végül nem maradt volna félig el. Ugyanis a
Jövőnk címmel bemutatott vitairatról kiderült, hogy – miként a neve is mutatja –
vita előtt áll, amit szeptemberben kezdenek el, a végleges program majd az azt
követő időszakban készül el. Ennek ellenére Orbán Viktor a kongresszus utáni
napokban megindított sajtóbeli offenzívája során több helyütt azt nyilatkozta,
hogy beszédével személyesen ő hirdetett programot, melynek egyszerű üzenete:
akár már holnaptól képesek átvenni a kormányzást. A pártelnök beszéde – amely a
korábbi szónoklataihoz képest visszafogott volt – tartalmazott némi
ellentmondást. Orbán például „nekiment” a konzervatív gazdaságpolitika Adam
Smith által megfogalmazott alaptézisének, a piacgazdaság működését leíró
„láthatatlan kéz elméletnek”. Mint fogalmazott: „Nem hiszünk a láthatatlan
kezekben, amelyek állítólag működtetik a piacot, mert mi pontosan tudjuk, hogy
minden piacon egyetlen láthatatlan kéz működik, és az mindig a tolvaj keze, és
mi nem bízzuk a társadalmat tolvajokra, mert lúzerek azért nem vagyunk”. Nem
sokkal később viszont már arról értekezett, hogy a „hisz a szabad piacban, a
szabad kereskedelemben, a versenyben”, igaz, Orbán azt is hozzátette, hogy „nem
hisz egyetlen társadalmi rendszer, így a kapitalizmus etika nélküli túlélésében
sem.”
A pártelnök egyébként mind beszédében, mind az azt követő „tömeges” interjúiban
totális kritika alá vonta a kormány reformintézkedésit, tehát a Fideszt a
jelenlegi, a társadalomban valóban ellentmondásosan fogadott reformokkal szemben
pozícionálja. Ez azért érdekes, mert a Gyurcsány-kormány részben klasszikus
konzervatív gazdaságpolitikai eszközrendszert alkalmaz a gazdaság
rendbetételéhez. A Central European Manegement Intelligence tanácsadó cég a
választások előtt – többek között olyan jobboldalinak tartott közgazdászok
részvételével, mint Járai Zsigmond, Csaba László és Hamecz István – alternatív
gazdasági programot készített, hogy így segítsék a gazdasági egyensúly
megteremtését. Ilyen módon a (polgári oldalon etalonnak tekintett) Járai
Zsigmond nevével is fémjelzett program egyebek mellett a vizitdíj bevezetését, a
kórházi kapacitások racionalizálását, az ingatlanadót, a nyugdíjrendszer
korszerűsítését javasolta. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök figyelembe vette a
konzervatív-liberálisnak tartott CEMI-anyagot a kormány intézkedései során.
Többek között emiatt Orbán Viktor beszédét nem lehet egy világos vonal mentén
„ideológiai” szempontból konzervatívnak minősíteni. A felszólalók beszédéből is
kitűnt, hogy a párt vezetői az eltérő értékrendű és politikai világnézetű
emberek egy táborban való tartása miatt idegenkednek olyan kijelentéseket tenni,
melyek valamelyik réteg leválást okoznák. Így jellemzően – más pártok
politikusaihoz hasonlóan – politológiai közhelyek és hangulati elemek (például
Kövér László a miniszterelnököt Rákosi bandájával, a tatár és török dúlással,
valamint a Vörös Hadsereggel összevető brutális felütésű szónoklata) domináltak
a felszólalásokban.
Forrásaink szerint a Fidesz elsősorban arra koncentrál, hogy minél hamarabb
visszakerüljön a hatalomba, ezért nem az a céljuk, hogy az üzleti körök számára
hiteles, de esetleg a lakosság által nehezen érthető szakprogramot tegyenek le
az asztalra, hanem hogy kihasználva a szocialisták mélyrepülését, fenntartsák
eddig soha nem tapasztalt népszerűségüket. Ráadásul a Magyar Nemzeti Bank a
legfrissebb jelentése szerint jobban áll az államháztartás helyzete, mint azt a
kormány kommunikálja, illetve ahogy az a sajtóban megjelenik, akár további
beavatkozás (megszorítás) nélkül is javul az ország gazdasági helyzete. Ha egy
kikényszerített előrehozott választás során a Fidesz venné át a kormányzást,
akkor nekik már nem megszorítással kell kezdeni a ciklust. Sőt az államháztartás
szempontjából az sem okozna gondot, ha eltörölnénk a vizitdíjat.
2007. 05. 25. (XI/21)
