Fotó: AP
„Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat” – ezt a szöveget írták a
Kádár-sír meggyalázói a fővárosi Fiumei úti temetőben lévő munkásmozgalmi
panteonra. Az ismeretlen elkövetők komplett alagutat fúrtak az egykori
pártvezető koporsójához, majd azt megbontva a koponyát, a felsőtest csontjait,
valamint Kádár Jánosné urnáját is elvitték. Bár a tett indítékával kapcsolatban
számos magyarázat született, a hátramaradt felirat arra enged következtetni,
hogy politikai szélsőségesek lehettek a sírgyalázók. A rendőrség szerint nincs
összefüggés a két eset között, mindenesetre több mint érdekes, hogy a hét elején
Antall József néhai miniszterelnök bronz mellszobrát lopták el ismeretlenek egy
pestújhelyi templomkertből. A politikai-ideológiai harc szimbolikus elemeként
korábban is rendszeresen történtek – elsősorban a szélsőjobbhoz köthető –
műemlékrongálások: Károlyi Mihály szobrát több alkalommal öntötték le vörös
festékkel, legutóbb fel is gyújtották; szintén vörös festéket kapott Ságvári
Endre utcanévtáblája; és a Szabadság téri szovjet emlékművet is megrongálták.
Sírgyalázás azonban még nem fordult elő a rendszerváltás óta.
A parlamenti pártok igyekeznek kegyeleti témaként és egyben távolságtartóan
kezelni a történteket. Nem úgy a Magyar Kommunista Munkáspárt, amely az eset
kapcsán Kádár újratemetése mellett szállt síkra. Thürmer Gyula pártelnök szerint
„pimaszul, embertelenül, gátlástalanul, mocskosan” rakták vissza múlt szombaton,
a reggeli nyitás előtt a sírba Kádár maradványait. A pártelnök a temetőben
összegyűlt néhány tucat emlékező előtt azt is kijelentette: a baloldalnak észre
kell vennie, hogy ma „nem Orbántól, hanem Gyurcsánytól, Kókától és a többiektől
kell félni”, azoktól, akik el akarják tőle venni Kádár Jánost. Messzebb ment a
Thürmeréktől elszakadt Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű szervezet. Fratanolo
János elnök közleménye szerint itt nem közönséges bűncselekményről van szó:
Kádár sírjának barbár feldúlása egyenesen „politikai merénylet történelmünk és
népünk ellen”.
Kornis Mihály