Fotó: Somorjai László
Szinte mindenki úgy gondolja, hogy elrablása és megverése az olajügyekkel
áll kapcsolatban.
– Én sem tudok másra gondolni, mert nem bántottam senkit, nem állok haragban
senkivel. A rendőrség egyébként a tizenhat éves fiamat is kihallgatta, hogy
esetleg nem ő rúgott-e hasba és vert meg baseballütővel. De ez nyilván a
körültekintő nyomozás része.
Miért nyúlt bele az olajügyekbe?
– Alapvetően dokumentumfilmes vagyok. Több díjat is nyertem szociodoku
filmjeimmel, mégis azt éreztem, ezek az alkotások nem jutnak el elég emberhez.
Arra gondoltam, keresni kellene egy húsba vágó témát: így jutottam az
olajügyekhez.
Az olajügyek azonban a kilencvenes években zajlottak. A könyve – amely
egyébként kitűnő – igazából nem tartalmaz új információt, ráadásul tavaly óta
megvásárolható. Mindezt azért mondom, mert számomra nem egyértelmű, miért éppen
most történt meg ez a brutális bántalmazás.
– Én magam is mindig azt mondtam, hogy ebben a könyvben nem kotrok elő új
tényeket. Viszont az eddig egymástól elszigetelt információkat úgy fűztem fel
egy logikai láncra, hogy mindenki számára érthető legyen, mi miért történt,
hogyan gazdagodtak meg nagyon sokan nagyon rövid idő alatt, hogyan haltak meg
váratlanul becsületes rendőrök, és mindez hogyan függ össze a politikai elit
bizonyos tagjaival. Másrészt, a könyvhöz képest újdonság, hogy elkészült a
dokumentumfilm is, amely kapható DVD-n, és amelynek bemutatásáról a megverésem
előtt tárgyaltunk a Magyar Újságírók Országos Szövetségével.
És szerintem vannak olyanok is, akiknek csípi a szemét, hogy többször
kinyilvánítottam: az egykori olajbizottság jegyzőkönyveinek 80 éves titkosítását
azonnal fel kellene oldani, mert jogunkban áll tudni, ki honnan hová jutott,
hogyan gyarapodott, milyen mértékben érintettek a pártok az olajbűnözésben.
Úgy tudom, az olajügyekből egy játékfilmet is akar készíteni. Lehet, hogy
esetleg ettől akarták eltántorítani?
– Igen, elképzelhető. Ebben a filmben az egyik komoly elem lesz a Karancsi
százados-féle rajtaütés, amikor egy egymillió literes szőkített olajüzletet ért
tetten, a főnökei azonban eltussolták az ügyet. De ezen kívül is lesznek benne
érdekes sztorik, és Labancz Feri, aki korábban a Cattani-csoport tagja volt,
ezzel hozza összefüggésbe a verést. Ugyanis ő segít a forgatókönyvírásban:
nagyon sok bűnügyi történetet elmondott eredeti nevekkel, helyszínekkel, amit én
beírtam a számítógépembe. A filmben persze meg fogjuk változtatni a neveket, de
Labancz azt mondja, elképzelhető, hogy valakik feltörték az internetes
levelezésünket, és azt gondolták, a filmben egy az egyben feltárunk mindent, és
ettől akartak elrettenteni a veréssel. Számomra ez sem elképzelhetetlen
magyarázat.
Sándor István, Papa viszont kedd óta azt mondja, hogy ön a könyvírás során
gyengéd érzelmi viszonyba került Portik Tamással, aki az olajügyek egyik
főszereplőjeként nyolc évig bujkált külföldön az igazságszolgáltatás elől, majd
az elévülés után hazatért. Papa szerint önt azért verhették meg, mert a maffia
bizonyos szereplői nem nézik jó szemmel az oknyomozó újságíró és egykori társuk
kapcsolatát.
– Tamás az Energol marketingigazgatója volt, és nem vádolták meg. Ez egy
emberi, privát történet. Tudtam nyitni, és meg tudtam érteni egy embert, aki
egészen más dimenzióban él, mint én. Ha ő is nyitottá vált valamilyen szinten az
én értékrendemre, akkor én ezt nem érzem besározódásnak. Egyébként sem pénzt nem
adott nekem, sem nem szólt bele abba, hogy mit írok. Erkölcsi kérdésekben
számomra nem a Papa a mérce. Aki pedig elolvassa a könyvemet, vagy megnézi a
DVD-t, egyértelműen látni fogja, hogy az igazság kiderítéséért dolgoztam.
Visszatérve a Labanczcal folytatott együttműködésre: a Fenyő-gyilkossággal
kapcsolatos információk is szerepeltek a levelezésükben?
– Nem arról nem volt szó. A Szlávy-ügyről írtunk, a köré fonódó rendőri-
politikai személyek kisebb-nagyobb korrupciós ügyeiről, a rendőrségen belüli
állapotokról, amiről Feri azt mondta, hogy úgy üldözik a bűnt, hogy még
véletlenül se érjenek a nyomába.
Karancsi Tibor szerint ön nem érezte át kellő mértékben a korábbi
fenyegetések súlyát, nem vette komolyan azokat. Hogy lehet ez, miközben tudott a
titokzatos rendőrhalálokról, Karancsi tönkretételéről, Papa ártatlan
bebörtönzéséről.
– Azért nem vettem komolyan a korábbi fenyegetéseket, mert azt mondták,
amelyik kutya ugat, az nem harap alapon az ilyenektől nem kell tartani.
Végül is kinek üzentek a megverésével? Önnek, Portik Tamásnak, a Papának?
– Szerintem nekem és az újságíró-társadalomnak, hogy szálljunk le a témáról,
szálljunk le bizonyos ügyekről. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de sokan azt
gondoltuk, hogy a rendszerváltás értünk volt, nekünk szól, hiszen lesz
sajtószabadság, szólásszabadság, utazhatunk. De most azt látjuk, hogy itt élünk
egy banánköztársaságban. Egy korrupt országban, ahol a valódi versenynek nincs
jelentősége, urambátyám, sógorkomám viszonyok uralkodnak, szó sincs arról, hogy
a tehetség kibontakozhat. Ezzel szemben az számít, hogy ki kit tud lepénzelni,
megkenni, milyen kapcsolatai vannak, hová tud bekerülni, milyen információkhoz
tud hozzájutni. Azt gondolom, a mi generációnknak tenni kell ez ellen. Akár
ilyen áron is, hogy össze vagyok verve. (Sz. F.)
2007. 06. 29. (XI/26)
