Mandur László, Gyurcsány Ferenc és Kóka János.
Idill
Fotó: Vörös Szilárd
Gyurcsány Ferenc és Kóka János pártelnökök közösen jelentették be, hogy az
elmúlt egy év kormányzását értékelve megállapították: a gazdasági egyensúly
helyreállítását követően új lendületet kell adni a reformkormányzásnak. Ennek
érdekében növekedési, illetve igazságossági csomaggal bővítik a koalíciós
szerződést, méghozzá úgy, hogy az új javaslatok a konvergenciaprogram keretein
belül maradnak. Magyarán: nem „osztogathatnak”.
A növekedési csomag lényege, hogy a megszorítások után olyan intézkedéseket
hozzanak, melyek hatására megindul a gazdasági növekedés. Ebben szerepel az
SZDSZ régi ígérete az adócsökkentésre, melyet amúgy már tavaly a
konvergenciatervben is lefektettek, miszerint 2010-re 37 százalékra csökkentik
az úgynevezett adócentralizációt. Ennek a csomagnak az egyik kitétele, az
általános adóterhelés emelése nélkül a vagyoni adó típusú adók szerepének
növelése.
Az SZDSZ javaslata (a koalíció egyébként nem véglegesítette a megoldást) azt
jelentené, hogy bevezetnék például az ingatlanadót, de „cserébe” más adókat
csökkentenének. „Ebben az a logika, hogy az ingatlanadó igazságosabb más jellegű
adóknál, mert nem lehet elkerülni, ezért nem csak az adótanácsadókat megfizetni
nem képes társadalmi osztály lenne kénytelen fizetni” – magyarázta egy liberális
politikus.
A szocialista frakcióban inkább taktikai okokból nem vezetnék be az
ingatlanadót, mivel az még a szabaddemokrata javaslatok szerint sem jelentene
lényeges bevételt a költségvetésnek. „A Fidesznek elég lesz csak azt ígérnie a
kampány során, hogy eltörlik az ingatlanadót és a vizitdíjat. Egyik sem jelentős
tétel, mégis könnyen kommunikálható” – vélekedett egy forrásunk.
A hétvégi megállapodás leglényegesebb része az egészségügy finanszírozásának
reformja, melyben az állami és a magánbiztosítók közösen működtetett
rendszeréről sikerült egyezséget kötni. (Érdekesség, hogy ilyen konstrukció
sehol a világon nincs.) E szerint megmarad az egységes társadalombiztosítási
keret, ugyanakkor jelenlegi formájában megszűnik az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár (OEP). A jövőben 5-7 egészségpénztár jöhet létre, amelyekben kisebbségi
részben (49 százalék) megjelenne a magántőke. Mindkét párt képviselői szerint is
számtalan nyitott kérdés maradt, ezért a törvény végső szövegén múlik, hogy
valóban működőképes szisztémát hoznak-e létre.
„Sajnos a sajtóban úgy jelent meg, mintha a csatát az SZDSZ nyerte volna meg, és
mi vereséget szenvedtünk. Ez csak kommunikációs vereség, mivel az egységes
társadalombiztosítási keret – amihez mi ragaszkodtunk – megmaradt, méghozzá
állami dominanciával” – fogalmazott lapunknak az MSZP-frakció egyik meghatározó
politikusa.
A liberálisok azért elégedettek, mert ez a modell egy lépésre van az ő korábbi
több-biztosítós modelljüktől, és egy későbbi döntés során az állami tulajdon
privatizálható.
Az igazságossági csomagban többek között megismétlik a kormány korábban
nyilvánosságra hozott, az esélyegyenlőséget javító elképzeléseit az oktatatásban
(például, hogy 2008-ban növelik a közoktatási normatívákat), és a
foglalkoztatást bővítő intézkedéseket, például a nyugdíj területén. Egyébként
nyitva hagyták a felsőoktatási intézmények gazdasági társasággá való
átalakításának kérdését, melyben szakmai nézeteltérés alakult ki a szocialista
tárcavezetés és a liberálisok között (Magyar Bálint ügyvivő azt szorgalmazza,
hogy az egyetemek alakuljanak át gazdasági társaságokká).
Kormánykörökben úgy értékelik, hogy a magállapodással sikerült kiengedni a gőzt
a rendszerből. Az egyezséget egyébként a szocialisták részéről Lendvai Ildikó és
Kiss Péter, míg a liberálisok oldaláról Horn Gábor hozta tető alá. Forrásaink
szerint a tárgyalásokon időnként Fodor Gábor „közbelépései” voltak képesek
átlendíteni a vitát a holtponton. Ellenben a liberális pártelnök, Kóka János
meglehetősen radikális volt az eszmecseréken.
„Korábban mindenki Fodortól tartott, mert ő mondogatta mindig, hogy fordulatra
van szükség, ne kössön az SZDSZ »arctalan« kompromisszumokat, most ő a higgadt
alkudozás embere, míg Kóka, akit Kuncze utódjának jelölt, a keménykedő. Mintha
szerepet cseréltek volna” – fogalmazott egy szocialista háttérember.
A megállapodással, úgy tűnik, mindenki elégedett, bár a szocialisták
előszeretettel mondogatják, hogy „az SZDSZ sikeresen megoldotta azt a válságot,
amit maga kreált. Most pedig megnyugodott, hogy végrehajtjuk azokat a reformokat
és intézkedéseket, amelyeket amúgy is meg akarunk csinálni.”
2007. 06. 29. (XI/26)
