Fotó: Vörös Szilárd
Még május elején nyilatkozta a miniszterelnök, hogy lezárult a kormányzás
első szakasza, láthatóak az egyensúlyteremtés első eredményei, és nem lesznek
további megszorítások. Az MSZP vezérkarában már hetek óta arról zajlik a vita,
hogy milyen jellegű legyen, és milyen politikai stílus jellemezze az „új
korszakot”. A változtatás kényszerét több befolyásos politikus a drámai
közvélemény-kutatási eredményekkel indokolta, a párton belül is tartanak attól,
hogy az MSZP a lengyel baloldal sorsára juthat. Mint ismert: egy kormányzati
ciklus alatt 8-10 százalékosra zsugorodtak a lengyel szocialisták.
Információink szerint több szocialista vezető úgy gondolja, hogy érdemes lenne
kormányátalakítással is jelezni az „új korszakot”. Igaz, a gondolkozási idő
alatt két kényszerű minisztercserére is sor került: Molnár Lajos a
miniszterelnökkel szólalkozott össze, míg Petrétei Józsefet a belvárosi rendőrök
buktatták meg. A kényszerhelyzet miatt azonban egyik váltás sem bírt pozitív
üzenetjelleggel. A változtatást sürgetők logikája szerint az egyéves kormányzás
évfordulója kapcsán éppen azokon a területeken kellene változtatni, melyekről
bebizonyosodott, hogy rosszul működnek.
Például aggasztónak tartják, hogy a miniszterelnök nincs tehermentesítve, nagyon
sok konfrontatív helyzetben egymaga kénytelen helytállni, mert a miniszterek (a
legtöbb esetben az ő bizalmi emberei) „nem álltak be” a konfliktusba. Emiatt –
már csak Gyurcsány védelmében is – lényegesen kollektívabb vezetést, jobb
munkamegosztást szorgalmaznak.
A reformhevületből is többen visszavennének, leginkább a retorika szintjén. Az
MSZP-n belül egyébként általános vélemény, hogy a kormány intézkedéseinek
lényege helyes, valóban modernizálni kell az országot, inkább a részletek
menedzselésével, illetve – az embereket sokak szerint idegesítő, sőt hergelő –
túlfeszített reformnyelvezettel van a gond. Az egyik javaslat szerint azokat az
akár kicsinek, de közérthetőnek tűnő ügyeket kellene megtalálni, melyeket a
„Száz lépés” programjához hasonlóan felfűzhetnének egy intézkedéssorrá. Emellett
korrigálhatná a kormány a programját is, például elhagyhatná a „népet”
feleslegesen hergelő ingatlanadót, illetve a sokak szerint irritáló Kormányzati
Negyed projektet. (A kormányon belül is vannak olyanok, akik ezt a beruházást az
új, hatékony és modern közigazgatás egyfajta szimbólumának tartják, vagy
próbálják annak láttatni.)
A tavaly év végén elfogadott kormányzati kommunikációs terv egyébként őszre egy
több százmillió forintos reformmagyarázó kampányt tervez. Ezzel kapcsolatban az
a dilemma: nem biztos, hogy a Fidesz ekkor kívánja megtartani a „reformellenes”
népszavazási akcióját, inkább 2008-ra tolnák át akciójukat, másrészt
kommunikációs bravúr lenne a vizitdíjat és az ehhez hasonló, az emberek számára
többletkiadással járó intézkedéseket „megszerettetni”. A rendelkezésre álló
költségvetési forrásokat ezért többen nem magyarázkodásra, hanem „kis
lépésekben” történő építkezésre költenék.
Tudomásunk szerint a többszörös egyeztetési körök során nem alakult ki
konszenzus az MSZP-ben a „hogyan tovább”-ról. Már az is vitatéma, hogy a
népszerűségvesztés magában hordozza-e a lengyel baloldal széteséséhez hasonló
helyzetet, vagy csak a normális, minden kormányra jellemző kormányzati
hullámvölgyről van szó, melyből majd az uniós pénzekből létrejövő óriási
fejlesztésekkel és egy ütős Orbán-ellenes kampánnyal simán kikecmereg a magyar
baloldal.
A stílusváltásról szóló, hetek óta zajló egyeztetéseket derékba törték a
rendőrségi botrányok: mióta a miniszterelnök váratlanul meneszteni kényszerült a
teljes rendészeti vezérkart, nem jutott még idő a stratégiáról szóló munka
folytatására. A párton belüli vezetési válságot mélyítette, hogy az őszödi
beszéd elhangzásának évfordulójára az Élet és Irodalomban megjelent egy
terjedelmes riport arról, hogy kik állhattak a miniszterelnök monológjának
kiszivárogtatása mögött. A cikk szerzője vezető baloldali politikusokat
(Szekeres Imrétől Kiss Péterig) kevert gyanúba, majd egy baloldali napilap
mindezt – az érintettek szerint „erősítő” jelleggel – úgy foglalta össze, hogy a
feltételezés még erősebbnek tűnt.
A forrongás miatt a miniszterelnök kénytelen volt magyarázkodó tanácskozást
összehívni. A Hírszerző portál információi szerint a megbeszélésen részt vett
Szilvásy György, Gál. J Zoltán, Szekeres Imre, Szili Katalin, Lendvai Ildikó,
Kiss Péter és Juhász Ferenc. Az érintettek nehezményezték, hogy miközben
nyilvánosan megjelent, hogy nincs már vizsgálat az ügyben, őrájuk ezek szerint
bármeddig lehet mutogatni. A rendkívül feszült hangulatú beszélgetést követően a
miniszterelnök a frakcióülésen beszélt, ahol az egység, az összefogás és az
egymás közötti bizalom fontosságáról értekezett. A miniszterelnök álláspontja
szerint túl magas ár lenne a frakción belüli vizsgálat, mert akkor oda lenne a
bizalom, ezért nem fogja titkosszolgálati eszközökkel átfésülni a frakciót.
A frakcióban több felszólaló mégis azt szorgalmazta, hogy keressék meg a
tettest, mert tarthatatlan a jelenlegi helyzet, az ország a kiszivárogtató miatt
borult lángba.
A Népszabadságban idéztek egy megdöbbentő szocialista véleményt, miszerint „a
miniszterelnök-pártelnök politikai ereje fogy, s úgy próbálja stabilizálni a
pozícióját, hogy az MSZP-s nagyokat gyengíti. Mégpedig úgy, hogy egymaga játssza
a rossz és a jó rendőrt is. Azaz miközben arról beszél, hogy többek között kik
alkalmasak arra, hogy a jelenleginél magasabb pozíciót töltsenek be, addig egy
másik újságban azt sugallja, hogy Szekeres vagy Kiss segíthetett »piacra dobni«
az őszödi beszédet.” (A miniszterelnök az elmúlt napokban adott interjúiban
Kisst, Szekerest, Szilit és Lendvait is lehetséges utódjaként alkalmas és
ambiciózus politikusnak tartotta.)
A miniszterelnök másnap nagy nyilvánosság előtt kijelentette: szocialista
vezetőtársaiért tűzbe teszi a kezét. A kormányzás és egyben az őszödi beszéd
(melyet a miniszterelnök szenvedélyes igazságbeszédnek minősít, és melyre egy
„dicsőséges” honlapot indított a Fiatal Baloldal) egyéves évfordulóján még
nyomaiban sem látni, hogy a miniszterelnök és az MSZP vezetői hogyan és milyen
politikával próbálnak a Fidesz „új többségével” szemben „új korszakot” nyitni.