Bár lapzártánkig csupán annyi tudható, hogy a rendőrség ötmillió forintos
nyomravezetői díjat ajánlott fel, a példátlan támadás ismét ráirányította a
figyelmet a 90-es évek máig tisztázatlan olajügyeire.
Az úgynevezett olajozás és az „olajszőkítés” az adócsalás egy-egy válfaja,
melynek révén nagyon rövid idő alatt több 100, egyes vélemények szerint 1000
milliárd forint került a feketegazdaságba. (A környezeti károkat is beleszámítva
a nemzetgazdaságot ért veszteség akár a 9000 milliárd forintot is elérheti.)
Az „olajkorszak” első szakaszában a minőségileg teljesen azonos gázolaj és
háztartási fűtőolaj (HTO) ára közötti különbséget használták ki. A HTO árát –
hiszen akkor még százezrek fűtöttek a lakásukban gázolajjal – a kormány
szociális okokból mesterségesen alacsonyan tartotta; nem terhelte fogyasztási
adó, így jóval olcsóbb volt, mint a gázolaj. A gázolajhoz képest mintegy
harmadárú fűtőolaj csak a belekevert piros színezőanyag miatt tért el az
előbbitől, tehát elég volt „kiszőkíteni” – kémiai eljárás során kivonni belőle a
festőadalékot –, s kezdődhetett a busás hasznot hozó értékesítés.
A műszerolajat és az orsóolajat sem jövedéki, sem más adó nem terhelte,
ugyanakkor egy kevés adalékkal kiegészítve üzemanyagként kiválóan használhatóak.
Erre jött rá több „olajcég”, s ez lehetett az oka annak, hogy volt olyan év,
amikor 18 millió liter műszerolaj behozatalára adott engedélyt a szaktárca,
annak ellenére, hogy korábban maximum félmillió litert fogyasztottak a
felhasználók.
Az importőrök literenként 60 forintot kerestek az üzleten.
Egy időben a halasztott vámfizetés volt a sláger, amelynek az a lényege, hogy az
importőr csak két-három hónappal a behozatal után volt köteles a termék utáni
vámot befizetni. Addigra azonban általában nyomtalanul eltűnt a sokszor fiktív
„cég”.
Mivel az évek során egyre nagyobb kár érte az államot, a jogalkotók folyamatosan
szűkítették a kiskapukat. Ugyanakkor a savazás miatt a dízelautók adagolói
tömegesen mondták fel a szolgálatot, ezért az „olajozás” egyre inkább téma lett
a sajtóban. Ráadásul több alvilági leszámolást olajos bandák közötti
nézeteltéréssel magyaráztak a rendőrök, miközben Békés és Bács-Kiskun megyében
több, olajügyeket is vizsgáló rendőr lett gyanús körülmények között öngyilkos.
(Volt, aki „evés közben lőtte tarkón magát”, volt, aki „magára gyújtotta az
autóját”, és volt, aki „felakasztotta magát”, noha semmilyen tárgy nem volt a
garázsban, amelyre felállhatott volna.) Karancsi Tibor rendőr századost pedig
azt követően verték félholtra, hogy rajtaütött egy „olajos” szerelvényen.
2000-ben az Országgyűlés vizsgálóbizottságot hozott létre Pallag László kisgazda
képviselő vezetésével. Feladatuk az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek
feltárása volt. Egy év múlva úgy szűnt meg a bizottság, hogy nem tudott közös
állásfoglalást hozni. Az egyik „titkos olajtanú”, Nógrádi Zsolt vallomása
szerint édesapja a Bács-Kiskun megyei olajosok pénztárnoka volt. A bizottsági
meghallgatások időszakában ismeretlen helyen tartózkodó apa holttestét később
találták meg egy kútban.
A feltárás egyik leginkább várt fejezete volt Sándor István egykori fedett
nyomozó meghallgatása, akit a bizottsági kikérdezés előtt egy nappal
tartóztattak le, majd tartottak fél évig előzetesben. Sándor annak idején így
nyilatkozott a Heteknek: „Kollégák hozták a belügyminiszter üzenetét, és
próbáltak meggyőzni, hogy nem lenne bölcs dolog elmennem a bizottság elé. Ha
mégis elmennék, akkor javasolták, hogy mit kellene mondanom. Elég nyakas ember
vagyok, azt mondtam: ne akarjon engem befolyásolni senki.”
Pallag László, a bizottság kisgazda elnöke nyilvánosságra hozta azokat a neveket
(többek között miniszterek és főrendőrök neveit), amelyek elhangzottak a
vizsgálóbizottság ülésén. Az érintettek pert indítottak Pallag ellen, nyertek,
Pallag a mai napig fizeti a büntetés részleteit.
Kármán Irén tavaly jelentette meg Szemben a maffiával című könyvét, amely Sándor
István, Karancsi Tibor, valamint további rendőr- és vámtisztek beszámolóira
épül.
Kármán megverésének lehetséges okaként a Népszabadság azt írta: az újságíró
másik, egykor nyomozóként szolgáló segítője, Labancz Ferenc egyik múlt heti
nyilatkozata áll a háttérben. Labancz a TV2 reggeli műsorában a
Fenyő-gyilkosságról szólva fölemlegette, hogy néhány perccel a gyilkosság előtt
valaki (pontosan lehet tudni, hogy ki) a helyszínről telefonált (azt is lehet
tudni, hogy kinek), de a nyomozás később nem foglalkozott azzal, hogy az illető
miért volt ott, s kinek és mit jelentett. Rendőrségi körökben nem zárják ki,
hogy Labancz nyilatkozata „csapta ki” valakinél a biztosítékot. Ismert volt
ugyanis, hogy Kármán Irén három hete Labancz Ferenccel dolgozik az úgynevezett
Cattani-kommandónak egy a nyilvánosság előtt elhallgatott történetének a
megfilmesítésén. A Fenyő-ügyben tett nyilatkozata miatt magát „találva érző
ismeretlen” azonban nem a volt rendőrt, hanem az újságírónőt verette meg,
figyelmeztetésül, hogy Labancz ne feszegesse a Fenyő-gyilkosság részleteit.
2007. 06. 29. (XI/26)
