Fotó: Somorjai László
„A hírek igazak, elkezdődött a MIÉP negyedik szétszedési kísérlete” –
nyilatkozta a Magyar Fórum legutóbbi számában Csurka István. A lap tulajdonosa,
a MIÉP alapító-elnöke az első bomlasztási kísérletként Szabó Lukács akcióját
említi, ám ezt nem tartja jelentősnek. Annál inkább a 2003 elején lezajlott, és
végül Bognár László, Rozgonyi Ernő, Bíber József és mások kizárásával végződött
második kísérletet, amely hivatalosan ugyan a belső megújulást tűzte zászlajára,
Csurka szerint azonban a MIÉP megszüntetését és a maradékának a Fideszbe
olvasztását célozta.
A harmadik fejezet a Balczó Zoltán-féle bomlasztási akció volt szintén 2003-ban,
melyet Csurka hatalomátvételi kísérletként értékel, és volt párttársa motivációi
között megemlíti az anyagi érdekeket is: „Balczó, aki a parlamentben létünkkor
frakcióvezető-helyettes volt, és amellett bizottsági posztokat is betöltött, a
legnagyobb fizetést húzta az Országgyűlésben, és ezt vesztette el, amikor
kiestünk. Ekkor bukkant fel legerőteljesebben a bomlasztás indítéka: az
antiszemita elnököt el kell távolítani, mert személye, politikája, örökös első
helyen való szereplése az Antiszemitizmus Magyarországon című kiadványokban
akadályozza a pártvezetők, a tisztségviselők érvényesülését, beilleszkedését a
rendszerbe.”
Csurka a jelenlegi bomlasztási kísérlet főszereplőjének Szabó István budapesti
elnököt tartja, aki mögött „többen is felbujtóként sorakoznak föl”, többek
között Zsinka László, a párt 2006-os főpolgármester-jelöltje. Tény, hogy Szabó
és további tizenkét MIÉP-vezető tavaly decemberben írt egy, a párt több éve
tartó „súlyos kudarcsorozatának” okait firtató levelet az elnöknek címezve.
Ebben számon kérik az elnökből áradó bizalmatlanságot, a párt fiatalokat riasztó
tehetetlenségét, a homályos alapszabályt.
A párt belügyeiben jártas források Csurka nyugdíjazására tett kísérletként
értékelték Szabóék diplomatikus hangvételű levelét. Úgy tűnik, az elnök is,
hiszen sem márciusban, sem májusban nem hívta össze a tisztújító országos
gyűlést.
Megkeresésünkre Szabó István annyit mondott: a MIÉP-ben nem szokás a kibeszélés,
ezért sem ő, sem társai nem fogják a nyilvánosság előtt megvitatni a párt
belügyeit, „még akkor sem, ha Csurka éppen ezt teszi”.
A pártot ismerők szerint a közeljövőben várható Szabóék kizárása, aminek az
lenne a célja – vélik –, hogy mire Csurka mégis elszánná magát a tisztújításra,
ne maradjon esélyes ellenlábasa a pártban. A MIÉP-et belülről is jól ismerő
forrásunk állítja, „Csurkának eszében sincs lemondani”, annak ellenére, hogy az
említett interjúban megnevezte utódjelöltjét: „Barátom, jelenlegi
elnökhelyettesem, dr. Kovács László” személyében.
A MIÉP a 2002-es parlamenti választáson elért 4,3 százalékos eredménye alapján
2006-ig évi mintegy 80 millió forint állami támogatásban részesült. Annak
érdekében, hogy a pénzből minél kevesebbet kelljen elkölteni, Csurka felszámolta
a párt vidéki szervezeteit, bezáratta irodáit, és elkezdte kiszorítani a
lehetséges riválisokat – mondta a Heteknek egy korábban kizárt párttag.
MIÉP-es forrásaink szerint a belső ellenzék évek óta „Gizi párt”-ként emlegeti a
MIÉP-et, amivel arra utalnak, hogy valójában Csurka élettársa, Papolczy Gizella
irányítja a pártot, és kezeli a pénzügyeket.
Informátorunk emlékeztetett rá, hogy a kizárások során az elnök szinte mindig
azonos indokokat, szófordulatokat vezetett fel: míg 2003-ban Bíber József „az
MSZP ügynökeként” jelent meg, Bognár Lászlóról pedig kiderült, hogy „rabbi
rokona van”, a jelenlegi ügyben Zsinka Lászlóról állítja Csurka, hogy lepaktált
az „ősellenség SZDSZ”-szel.
Arról van szó, hogy kell a pénz a nyugdíjas évekre, ezért vezeti rákosista
módszerekkel a pártot, ezért távolít el mindenkit maga mellől – értékelte a
„MIÉP bomlásáról” szóló elnöki kijelentéseket forrásunk.
2007. 07. 05. (XI/27)
