Fotó: Somorjai László
Bodnár József ma már egyáltalán nem szakállas, ám a korabeli tablókon a
Ferencváros focicsapatának gyúrójaként még dús arcszőrzettel áll. Ebből a
korszakból ered beceneve. A kastély alsó szintjén található rendelőjének falait
szinte elfedik a csapatképek. A koraiak közül az egyiken a Nyilasi-féle Fradi
első sorának közepén áll Bodnár, jellegzetesen karba tett kézzel – a poszter a
hetvenes évek közepén készülhetett. De vannak itt frissebb képek is, például a
2004-es athéni olimpiáról: Bodnár gyúró a magyar csapat tagjaival vonul a
megnyitó ünnepségen, kék formaruhában, elegáns kalapban.
Bodnár József neve fogalom a gerincgyógyításban. Bár sehol nem reklámozza magát,
és hivatalos rendelési idő sincs, páciensei szinte egymásnak adják a kilincset.
– Tizenkét masszőri oklevelet szereztem az évek során, és nemcsak
sportolókat, hanem műtét előtt álló betegeket is kezeltem és kezelek – mondja.
Ahogy fogadott a kapuban, és ahogy beszélgetünk, kifejezetten szelíd embernek
tűnik. Pedig azt olvastam önről, hogy miközben ismert sportmasszőr volt, egyben
a budapesti éjszaka egyik hírhedt figurájaként is számon tartották.
– Ne szépítsük, az ördög legjobb katonája voltam. Azt is megcsináltam, amit
nem mondott. De már megváltoztam.
Hogyan tudta összeegyeztetni a gyógyítást, az embereken való segítést az
erőszakkal, a verekedésekkel?
– Erre nem tudok más magyarázatot adni, mint hogy leuraltak a sötétség erői.
Mert tényleg úgy volt, hogy napközben kezeltem a sportolókat, a beteg
gerinceket, aztán este felvettem a selyeminget, egy kiló aranyat a nyakamba, a csuklómra, és irány az éjszaka. Mindenem megvolt, de a hatalom is kellett. Élveztem, hogy bármit el tudtam intézni, és sokszor elég volt a verbális agresszió. Persze nem mindig.
2007. 08. 10. (XI/32)
