„Ez olyan, mintha úgy próbálna meg valaki egy fát kivágni, hogy elkezdené
először a leveleit leszedegetni” – Vámos György, az Országos Kereskedelmi
Szövetség főtitkára így minősített lapunknak egy, az elmúlt napokban többször
fölvetett ötletet. Az elképzelés szerint a termékeken lévő címkék alapján
kellene megkeresni azokat a gyártókat, akik olyan guar gumit használtak fel,
amely esetleg szennyezett lehet dioxinnal.
Az ötlet azért vetődhetett fel, mert a várt cégeknek csupán a töredéke jelezte,
hogy használ guar gumit. Központi lista ugyanis nincs arról, hogy kik használják
ezt az adalékanyagot. Az „átkos”-t magunk mögött hagyva ugyanis magunk mögött
hagytuk a minden élelmiszerre kiterjedő pontos összetételkimutatásokat is. Így,
ha a hatóságok akarnák, akkor sem tudnák visszahívni a veszélyesnek ítélt
tételeket. (Mint ahogyan kérte azt az elmúlt napokban több szervezet).
Így jelenleg a pontos statisztikák és a parancsszóra végrehajtott utasítások
helyett rá vagyunk utalva az unión belül érvényes élelmiszerbiztonsági
szabályokra. Ennek alapelvei – követhetőség a „farmtól a tányérig” és a gyártó
felelőssé tétele – most a gyakorlatban, egy rendkívüli helyzetben vizsgáznak. A
nyomonkövethetőség azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, hogy az asztalunkra tett
ételben lévő guar gumi honnan származik. De ez csak akkor derül ki a hatóságok
és az egyéni fogyasztók számára, ha valaki beletekint a gyártóknál lévő
szállítmányokhoz csatolt kísérő okmányokba. Amit a hatóság jó esetben akkor
tehet meg legkönnyebben, ha az érintett vállalat jelentkezik. De úgy tűnik, hogy
valamiért nem akarnak a gyártók reagálni a kormányzat felhívására, még a
fenyegetések ellenére sem. Természetesen vannak kivételek is.
A Fornetti Kft. rögtön a felhívás másnapján – egy szombati napon – külön
futárral vitette fel a laboratóriumba a kért mintákat. Így az ő termékeikről
tudhattuk meg leghamarabb azt is, hogy biztosan nem szennyezettek dioxinnal.
Szabó József, a pékáruiról közismert társaság ügyvezető igazgatója kérdésünkre
elmondta, hogy amíg nem lett nyilvános a vizsgálat eredménye, addig sem érezték
a bizalomvesztést, nem csökkent termékeik forgalma. Sőt, vásárlóik és partnereik
is igen pozitívan értékelték azt, hogy ilyen hamar válaszoltak a felhívásra.
Vámos György is arról számolt be, hogy a hozzá eljutott adatok alapján, vagy
nem, vagy csak egy-két százalékkal csökkent egyes termékek forgalma, de mint
hozzátette, a pontos értékelésre még várni kell.
Európán belül egyre több szervezet szorgalmazza azt, hogy ne csak követhetőek
legyenek az élelmiszerláncok, hanem lehetőleg legyenek minél rövidebbek. Mivel
minél több kézen megy keresztül egy-egy étel vagy annak az összetevői, annál
biztosabb, hogy belekerül valami „nem odaillő”. Az elmúlt időszakban különösen
sok panasz volt az Indiából és Kínából származó készítményekre. Haraszti Andrea,
a Tudatos Vásárlók Egyesületének a jogásza a Heteknek elmondta: az ideális az
lenne, ha minél közelebbi forrásból szereznénk be az élelmiszereket. A minket
kiszolgáló kereskedővel kapcsolatban pedig az lenne az ideális, ha személyes
kontaktust tudnánk kialakítani vele, így valószínűbb, hogy a termék is, amit
kapunk jobb minőségű lenne.
Az Európai Unió országain belül hazánkban kapott legnagyobb lakossági
nyilvánosságot az ügy. Brüsszel nem is adott ki olyan tanácsot a fogyasztóknak,
hogy ne vásároljanak olyan terméket, amelyben guar gumi van. Rövid
vizsgálódásunk is – a külföldön élő ismerősök körében és egyes sajtótermékekben
– azt mutatta, Európában máshol nem téma a dioxin. Franciaországban például
inkább borzolja a kedélyeket a száj-és körömfájás újbóli felbukkanása. Vámos
György „beismerte”, hogy korábbi élelmiszerbotrányok kapcsán – kergemarhakór,
alfatoxinos fűszerpaprika – ők szorgalmazták a szélesebb körű tájékoztatást.
Mint megjegyezte: a konkrét ügy kapcsán a jövő fogja eldönteni, hogy indokolt
volt-e a mostani intézkedéssorozat.
Az eddigi vizsgálatok azt mutatták, hogy egyetlen egy élelmiszerben sincsen
határérték feletti dioxin vagy pentaklorfenol. A gyártó által a forgalomból
kivont „Túróvarázsról” és „Krémes duó”-ról is kiderült, hogy veszélytelen.
Legutóbb egy kávépor került gyanúba, de kiderült, hogy nem kerültek ki a
boltokba a szennyezett tételek.
Dioxin-botrány krónikája
Az elmúlt évtizedekben a dioxin számtalanszor került a hírek élére. 1999-ben
Belgiumban a dioxin miatt olyan válsághelyzet alakult ki, hogy a
Dehaene-kormánynak le is kellett mondania. A 90-es évek BSE- (kergemarhakór) és
dioxin-botrányai (takarmányokban mutatták ki a mérget) vezettek el oda, hogy
újragondolják az EU élelmiszerbiztonság-politikáját, és kialakítsák a ma is
érvényben lévő rendszert. Ennek az a lényege, hogy ellenőrző-monitorozó
rendszert (szúrópróbaszerű vizsgálatok) alakítottak ki az élelmiszerlánc minden
egyes tagjának megfigyelésére és ellenőrzésére.
A vietnámi háborúban az amerikai hadsereg 70-80 liter lombpusztító anyagot
permetezett az erdőkre, hogy a vietkongok ne tudjanak elbújni előlük. A
permetszerek szennyezettek voltak dioxinnal, így mindkét ország katonáinak
egészségét károsították. Az USA-ban számos dokumentumfilm is készült a veteránok
későbbi szenvedéséről, hisz szervezetükben még évtizedek múlva is kimutatható
volt a dioxin. Juscsenkót, a mostani ukrán elnököt dioxinnal mérgezték meg,
arcának eltorzulását a televízió képernyőjén keresztül mindenki végignézhette. Ő
egyébként több ezerszeresét kapta annak a dózisnak, ami élelmiszereken keresztül
egyáltalán bevihető.
A dioxin a friss híradásokba nem csak a guar gumi szennyezés kapcsán került be:
Kína egyes tartományaiban a levegőben mért mennyisége megnőtt. Ezeken a helyeken
a falvak között a világ „fejlett” része által kidobott elektronikus termékekből
álló hulladékhegyek állnak. A feldolgozás savak és égetés segítségével is
történik. Az ilyen módon a légkörbe kerülő dioxin megjelenik a környéken lakók
szervezetében az elfogadható értéknél akár hatvanszor nagyobb koncentrációban
is.
2007. 08. 17. (XI/33)
