Fotó: Somorjai László
Kelletlenül nyúl az ember témához, telefonhoz egyaránt: egy ennyire
ízléstelen alkotás megjelentetése egyes nyugati demokráciákban – ha egyáltalán
hirdetési felülethez jutna valahol – öngyilkosság lenne az érintett cégek
részéről. De vajon mi lesz vele Magyarországon? Nálunk ilyen helyzetekben
maximum a nőjogi szervezetekre vagy a nemzetféltő alakulatokra lehet számítani.
A nőszervezetek jobb iránynak tűnnek, kezdődik hát a kérdezősködés, és kiderül:
a Fiona – Fiatal Nőkért Alapítvány az egyetlen szervezet, amely megtette
kötelességét, és panaszt emelt a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) Etikai
Bizottságánál. „Véleményem szerint a reklám, amikor az élelmiszert (húst) a
meztelen női testtel hozza összehasonlító kapcsolatba, sérti egyrészt az
általános jó ízlést, másrészt a nők és férfiak egyenlőségének elvét is, azzal,
hogy a női testet tárgyként, eladó-megvehető húsként kezeli, és ezt még ki is
mondja – tájékoztatott Borbíró Fanni, a Fiona szóvivője. – Továbbá az emberi
testet az evésre szánt hússal összefüggésbe hozni sérti az emberi méltóságot, és
a reklám összességében sérti az általános emberi jogokat. Véleményünk szerint a
hirdetés a reklámetikai kódex több pontjával is ellenkezik.”
Abban semmi meglepő nincsen, hogy Zsipi Róbert, a Zalabaromfi Zrt.
vezérigazgatója ezt egészen másképp látja. Zsipi úr válasza egyszerű, mint a
plakát maga: az alapötletet csak egy ártalmatlan poénnak tartja. Nem érzi
sértőnek a hirdetést, sem a nőkre, sem az emberi méltóságra nézve. Kolleganői
véleményét is megkérdezte a döntéskor, akik jót nevettek a képen, így Zsipi úr
nem hiszi, hogy a cég főleg hölgyekből álló vevőkörét elrettenthetné ez a jópofa
ötlet. Igaz, hogy a meztelen testnek nincs köze a reklámozni kívánt
hústermékekhez, de egy plakátnál az a lényeg, hogy figyelemfelhívó legyen –
mondja a cégvezető, majd megkérdi: „Mi mást tegyünk oda? Egy kibelezett
csirkét?” Rövidre fogom: „Szándékoznak-e valamilyen lépést tenni az ügyben,
függetlenül az MRSZ határozatától?”, Zsipi úr őszinte kíváncsisággal kérdez
vissza: „Ön szerint mit kellene tennünk?” Válaszából – amelyet még az
RMSZ-határozat megszületése előtt adott – kitetszett, hogy a valaha jobb napokat
látott, most éppen tulajdonosváltás alatt álló cégnek nem a plakátkérdés lehet a
legsúlyosabb gondja.
Az ominózus hirdetés egyébként nemcsak az utcákra került ki, hanem megjelent a
Napi Gazdaság, a Világgazdaság, sőt az Élet és Irodalom hasábjain is. Kovács
Zoltán, az ÉS főszerkesztője megkeresésünkre pár mondatos nyilatkozattal
reagált: „A szóban forgó hirdetésen én egy testet látok – nem férfiét, nem nőét,
hanem emberi testet. Ami a zalahúsos hirdetést illeti, nem örültem neki. Nem is
tartottam egy nagy ötletnek, de a reklámok fele, ha tetszik, ha nem, a test
valamiféle felhasználásával készül.” Ugyancsak az ÉS-ben jelent meg Tamás Gáspár
Miklós keresetlen szavú reakciója is: „Remélem, hogy súlyos pénzeket kaptatok a
14. lapon közölt Zalabaromfi-reklámért, mert csak 50 milla fölötti összeg
igazolhatja az eddigi életemben látott legundorítóbb, nőgyűlölő, szexista
hirdetést, amely a bontott csirkét meztelen nővel szimbolizálja (
) Ez
egyenértékű a faji-etnikai nemzetfölfogással (
)” (ÉS, 2007. augusztus 10.)
Lapzártánkkor ült össze az MRSZ Etikai Bizottsága az Önszabályozó
Reklámtestülettel (ÖRT) karöltve. Markovich Réka, az MRSZ titkára úgy
tájékoztatott: „Határozatunk szerint egy teljességgel etikátlan reklámról van
szó, amely a párhuzamba állítás és az ábrázolás módja miatt sérti az emberi és a
női méltóságot, ráadásul ezt olyan módon teszi, ami a közízlést is sérti. Egy
ilyen plakát az egész reklámszakmára nézve is lejárató hatású. Viszont az etikai
norma nem jog, és mivel sem az érintett reklámozó, sem a reklámügynökség nem
tagja szakmai testületnek, így nem ismeri el magára nézve kötelezőnek az etikai
kódexet, szemben a hirdetést közlő médiumokkal, akiket felhívunk arra, hogy ne
közöljék ezt a reklámot.”
2007. 08. 17. (XI/33)
