Szabó László a szénné vált fáival
Az idei nyáron Magyarországon mintegy kétezer hektárnyi erdő égett le, ennek
többsége Bács-Kiskun megyében. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól kapott
tájékoztatás szerint az ok általában emberi felelőtlenség: eldobott csikk, vagy
a tiltott időszakban való tűzgyújtás. Az adatok szerint egyébként ebben az évben
– ez idáig – kétszer-két és félszer nagyobb erdőterületen pusztított több tűz,
mint az előző években. A kár összességében több milliárd forintra is rúghat.
A múlt héten a Bács-Kiskun megyei Kunfehértó mellett az utóbbi évek legnagyobb
erdőtüzével küzdöttek napokon keresztül a tűzoltók, illetve a több száz
önkéntes. Mintegy ezeregyszáz hektáron lángolt a többnyire fenyővel beültetett
terület, amelynek nagyobb része nem állami, hanem magántulajdonban van. Az
erdőgazdálkodás ugyanis kedvelt befektetési forma a térségben. Igazán a
rendszerváltás környékén lehetett az akkor még bagatell összegekért
megszerezhető területek felvásárlásával „megindulni”, de néhány millió forintos
megtakarítástól kezdve az erdőtelepítés hosszútávon még ma is biztos nyereséget
ígér.
Így gondolkozott a kunfehértói Szabó László is, aki társával néhány éve egy
százhektáros fenyőerdőt vásárolt. „Úgy gondoltam, nyugdíjas koromra lesz némi
pluszjövedelmem, és a fiamnak is tudok majd egy lakást venni. Ebből most már nem
lesz semmi” – panaszolta a férfi, miután területe a lángok martalékává vált. A
kára több tízmillió forint.
A gazdával kilátogattunk az erdejébe is, amely továbbra is áll, ám meglehetősen
szürreális képet mutat: a csupasz törzsek feketén merednek az ég felé, a talaj
szürke, néhol bokáig ér a hamu. Mikor ott jártunk, itt-ott még füstölt néhány
fa, egy helyütt pedig a tűzoltóknak is be kellett segítenünk; homokot lapátolva
fojtottuk el a fellángoló tüzet. Szabó László azt mondja, a legnagyobb gond az,
hogy az erdőtörvény értelmében két éven belül el kellene végezniük az
újratelepítést, ami hektáronként négyszázezer forint.
„Most mondja meg, honnan vegyek én negyvenmillió forintot?!” – teszi fel a
költői kérdést, amit most hozzá hasonlóan sokan mások is feltehetnek. Szerinte
állami segítség nélkül a tulajdonosok többsége nem tud eleget tenni törvényi
kötelezettségének. Megjegyezte, ha minden optimálisan zajlana, a táj akkor is
harminc év múlva nyerhetné vissza mostani képét.
„Hektáronként egymillió forint a kiesésünk, ha a károkat és az újratelepítés
költségeit is beleszámoljuk” – mondta érdeklődésünkre az állami tulajdonú Kefag
Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese. Szabó Tibor elmondta, hogy a fehértói
tűzben 200-250 hektárnyi erdejük veszett oda. „Sajnos állami forrásból sok
segítségre nem számíthatunk, ezeket az összegeket nekünk kell kigazdálkodnunk” –
tette hozzá. A helyreállítást nehezíti, hogy a terület nagyobb része fenyőerdő
volt. Itt sarjadztatással nem lehet megújítani az állományt mint a lomberdők
esetében.
Sulyok Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal
erdészeti igazgatóhelyettese elmondta, megkezdődtek a tárgyalások a szaktárcával
az esetleges kárenyhítés lehetőségeiről. Bár az erdőgazdálkodás köztudottan nem
tartozik a mezőgazdaság „túltámogatott” szegmensei közé, a szakember szerint van
némi esély arra, hogy a tulajdonosok segítséget kapjanak – ha nem az igen szűkös
állami forrásokból, akkor az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alaptól.
2007. 08. 03. (XI/31)
