A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete idén áprilisban
tudatta, hogy megnyerte „A speciális okok miatt hátrányos élethelyzetben lévő
személyek vállalkozóvá válásának elősegítése” címmel kiírt pályázatot. Az e hét
eleji, az APEH-hel közösen tartott sajtótájékoztatón pedig már arról számoltak
be, hogy a 15 millió forint közpénzből finanszírozott továbbképzésre a tervezett
110 prostituált helyett több mint ötszáz jelentkezett. Az, hogy a Magyarországon
tevékenykedő prostituáltak 20-40 ezres összlétszámához képest ez mekkora siker,
nem részletezték.
Ugyanakkor kiderült, hogy az akció keretében buszok járják az ország útjait,
hogy igény esetén a helyszínen oktassák – alkalmanként kétórás keretben – a
vállalkozóvá válni kívánó prostituáltakat, akik ebbéli minőségükben immár
adóköteles jövedelemmel is rendelkeznének.
Az APEH szerint az állam azért járna jól, mert a szexiparban évente termelődő
180 milliárd forint egy része átvándorolna a legális gazdaságba, a prostituáltak
pedig azért érdekeltek az adózásban, mert adófizető állampolgárként lehetőségük
lenne igénybe venni egészségügyi szolgáltatásokat, nyugdíjat kaphatnának, és
hitelt vehetnének fel.
„A fő cél az, hogy a társadalom tisztességes, legális munkaként fogadja el a
prostitúciót” – ezt már Földi Ágnes, a prostituáltak szervezetének vezetője
mondta. Földi ugyanakkor kétségesnek nevezte, hogy a „szexmunkások” számlát is
kiállítanának, mert azon fel kellene tüntetni a „vevő” adatait, ezért inkább
nyugtaadással teljesítenék kötelezettségüket. Úgy tűnik tehát, annyira még a
prostituáltak szerint sem válhat „tisztességessé” a foglalkozásuk, hogy a
keresleti oldal szereplői is fel mernék fedni kilétüket. A Központi Statisztikai
Hivatal (KSH) adatai szerint 2005-ben a 15 évnél idősebb 3,9 millió magyar férfi
átlagosan 32 ezer forintot költött szexuális szolgáltatásokra – ennyit a romló
életszínvonalról.
Az akció anyagi sikere kétséges, hatástanulmány ugyanis nem készült. Tény
viszont, hogy április óta 16 prostituált váltotta ki a vállalkozói engedélyt –
ez kevesebb, mint 1 ezrelék.
„Adójogilag tiszta ügy a prostituáltak megadóztatása, hiszen a szexuális
szolgáltatás külön SZJ számmal bír, mivel nehezen indokolható módon ugyan, de
szerepel a szolgáltatások jegyzékében. A vállalkozói igazolvány kiváltásához
szükséges TEOR számot is megkapják ezentúl a prostituáltak, így adózásuknak
semmi akadálya nincs” – tudtuk meg az APEH sajtóirodáján. Kérdésünkre Bíróné
Gróf Ildikó megerősítette: az adóhatóság nem készített felmérést vagy
hatástanulmányt a prostitúcióból származó, várható adóbevételekkel kapcsolatban,
így az adóalanyok várható számáról sincs még elképzelésük.
„Magyarországon a prostitúcióval kapcsolatos törvényalkotás meglehetősen
következetlen és ellentmondásos, ezért állhatott elő ez a képtelen helyzet is” –
mondta a Heteknek Betlen Anna szociológus. A prostitúció nálunk illegális
tevékenység ugyan, ám 1993 óta a prostituáltak nem büntethetők, mivel – az erre
vonatkozó, hazánk által is aláírt ENSZ-egyezménynek megfelelően – a jogalkotás
áldozatoknak kell hogy tekintse őket, míg a prostitúciót elősegítő tevékenységek
(például a futtatás) erőszakos bűncselekménynek minősülnek. Nagy tudatlanság és
összehangolatlanság tükröződik abban is, hogy a KSH hivatalos SZJ-jegyzékében a
szexuális szolgáltatásnyújtás is szerepel, tehát ez számlaképes tevékenység. Az
egész egy képtelen ellentmondás: ha nem büntetjük a bűncselekmény áldozatát,
akkor legális a tevékenység, tehát adóztatható. Betlen szerint az állam
gyakorlatilag kimeríti a kitartottság bűncselekményét, ha beszedi az adót.
A szakember szerint egyébként nem sok adóbevétel lesz így realizálható.
Példaként említette Németországot, ahol a várható adóbevételek reményében
legalizálták a prostitúciót, azonban a várva várt bevételnövekedés elmaradt,
helyette soha nem látott módon felvirágzott az illegális szexipar.
A CNN a hír kapcsán kiemelte, hogy Magyarország aláírta a New York-i egyezményt,
mely emberi jogi szempontból (a prostituáltak rabszolgasága miatt) tiltja a
prostitúció legalizálását.
2007. 09. 28. (XI/39)
