Fotó: Somorjai László
A gyűlöletbeszéd tárgykörében a rendszerváltás óta többször füstbe ment
tervek ezúttal megvalósulni látszanak, mióta Gyurcsány Ferenc kormányfő a Magyar
Gárda ügyében tartott nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a kormány
a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és
etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexualitásuk miatt kisebbségben lévők
védelmében. Koalíciós egyeztetés volt már ugyan a kérdésben, de végleges
kormánydöntés még azért nem született, mert a szabaddemokraták hallani sem
akarnak egy olyan törvénymódosításról, amely a Polgári Törvénykönyv mellett a
Büntető Törvénykönyvet (Btk.) is érintené. Gusztos Péter ügyvivő szerint azért
nem, mert az Alkotmánybíróság (AB) korábbi döntései értelmében egyértelmű, hogy
a jelen alkotmányos keretek között nem lehet megvalósítani, alkotmányt
módosítani ebben az ügyben pedig „életveszélyes lenne”. Ráadásul, míg pártja
tartja magát a témáról szóló kormánydöntéshez, addig a szocialisták a
megállapodást megszegve nyúlnak büntetőjogi megoldásokhoz is.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény közösség elleni izgatás
címen rendelkezik a gyűlöletbeszédről. Az Alkotmánybíróság egy 1992-es
döntésében a szabad véleménynyilvánításhoz való jog előtérbe helyezésével
szűkítette a közösség elleni izgatás tényállását, és kimondta, hogy a paragrafus
gyalázkodást tiltó része alkotmányellenes, hiszen a véleménynyilvánítás
szabadságába a sértő, meghökkentő vagy aggodalmat keltő vélemények is
beleférnek, a gyűlöletre uszítást pedig azon esetekre korlátozta, ahol ezáltal
közvetlenül és belátható módon veszélybe kerül a kisebbségi csoport valamely
tagjának élete és testi épsége.
A bíróságok gyakorlata ehhez igazodott, így mentették föl ifj. Hegedűs Lórántot,
amikor „a galíciai jöttmentek” kiközösítésére hívott fel. Az Igazságügyi
Minisztérium ezt követően akarta módosítani a törvényt úgy, hogy már akkor
megvalósultnak kelljen tekinteni az uszítást, amikor a kisebbségi csoportok
méltóságát sérti a beszéd tartalma. Ha pedig a beszéd több, mint az aktív
gyűlöletkeltés, és valamely kisebbséghez tartozó személyek elleni erőszakos
cselekményre hív fel, akkor ezt külön kell kezelni és büntetni, de a Horn- és a
Medgyessy-kormányok idején tervezett módosítások az AB döntései nyomán nem
léphettek életbe. A testület szerint ugyanis az egyes személyek más alapjogát
nem sértő vagy őket közvetlenül nem veszélyeztető megnyilatkozások nem érik el
azt a szintet, amellyel szemben a véleményszabadságból engedni kellene.
A szocialisták azonban nem adták fel, és Bárándy Gergelyen keresztül újra
nekiláttak, hogy a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szabályozását keresztülvigyék a
parlamenten. A már tavasszal benyújtott előterjesztésükben két évig tartó
szabadságvesztéssel büntetnék azokat, akik olyan kijelentést vagy mozdulatot
tesznek, amely alkalmas a magyar nemzet vagy a lakosság egyes csoportjai
becsületének csorbítására – mondta el lapunknak Bárándy. A javaslat egyik
szerzője szerint nonszensz, hogy a jelenlegi szabályozással csak akkor lehet
hatékonyan fellépni a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben, ha azok
tettlegességre is uszítanak. „Miért kevésbé veszélyes a társadalomra, ha
egyszerre nagyon sok embert sértenek meg, mintha csak egyet?” – teszi fel a
kérdést az MSZP jogi szakértője a becsületsértés következményeire utalva, és
azért nem tudja elfogadni az SZDSZ elutasító álláspontját, mert – mint mondja –
éppen azokra az AB-határozatokra hivatkoznak, melyek kifejezetten javasolják a
büntetőjogi eszközök igénybevételét a társadalmi csoportok emberi méltóságának
védelme érdekében.
Márpedig a liberálisok hajthatatlanok, így a forgalomban lévő elképzeléseket a
Ptk. módosítására koncentrálja az igazságügyi tárca. Takács Albert igazságügyi
és rendészeti miniszter szerint minderre azért van szükség, mert a „társadalmi
nyomásgyakorlás nem volt elégséges”.
„A Ptk.-módosítás egy magyarázó szakasszal a vallási, világnézeti, nemzeti és
etnikai kisebbséghez tartozásra tekintettel egészíti ki a személyhez fűződő
jogok megsértésének tényállását. Perindítási jogot biztosít azok számára is,
akik ugyan nem kifejezett címzettjei a jogsértésnek, de a gyűlöletbeszéd
hatóköre (gyűlöletsugara) eléri őket, hiszen eddig szankcionálatlanul maradtak
azok a sértések, melyek nem meghatározott nevű személyre irányultak. Továbbá
közérdekű keresetindításra ad lehetőséget jogvédő, érdekképviseleti
szervezeteknek, ha valaki valamilyen oknál fogva nem kívánja személyesen
érvényesíteni a jogát a sérelemmel szemben” – tájékoztatta a Heteket Gadó Gábor,
az igazságügyi tárca (IRM) szakállamtitkára, aki nem a koalíciós partner
„csökönyösségére”, hanem alkotmányossági szempontokra vezeti vissza, miért is
hagytak fel a büntetőjogi lehetőségek mérlegelésével. Az államtitkár szerint a
változtatások „élővé és hatékonnyá” tesznek egy ma alig működő jogi lehetőséget,
ami amúgy „helyes értelmezés mellett a Ptk. szövegéből kiolvasandó lenne”.
„Kíváncsian várjuk, hogy a kormányoldal mit kíván elfogadtatni az
országgyűléssel, mert az AB által behatárolt keretek között túl nagy mozgástér
nincsen” – vélekedett lapunknak Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinetjének
vezetője, hozzátéve, hogy a „miniszterelnöki parancs” után bekövetkezett
koalíciós alkudozások és a hét eleji csend nagyon is beszédes az ellenzék
számára.
Répássy véleményét osztja Schiffer András is. A Társaság a Szabadságjogokért
elnevezésű jogvédő szervezet ügyvivője kifejtette a Heteknek: „Az AB kétszer is
nagyon világosan fogalmazott a gyűlöletbeszéd kapcsán, így szerencsétlen dolog
azon mesterkedni, hogy hogyan lehet ezeket az alkotmányos határokat kikerülni.”
A TASZ birtokába jutott módosítási tervezet a szakember szerint „a polgári jog
dogmatikájától idegen, értelmezhetetlen és hagymázas szövegekkel van tele”,
melyekkel nemcsak a bíróságokból lehet „bohócot csinálni”, hanem a „demokrácia
stabilitását is aláássák”.
Schiffer úgy látja, hogy a gyűlöletbeszéd körüli „felhajtás” pártpolitikai
célokat szolgál, és az alkotmányos alapértékek védelmében olyan szabályokat
alkotnak, amelyek éppen az e téren meglévő közmegegyezést zilálják szét. Az
ügyvivő odáig megy érvelésében, hogy a magát antifasisztának tituláló kormány
látványos jog- és értékvédő tevékenysége kontraproduktív módon éppen a
fasizálódást erősíti a társadalom ezzel kacérkodó rétegeiben. Sólyom László
szezonnyitó parlamenti beszédéhez kapcsolódva végül megemlíti, hogy a rasszista,
antiszemita megnyilvánulásokat megítélése szerint „nem a szólás szabadságának
aránytalan büntetőjogi és magánjogi eszközökkel zajló korlátozása tudja
leghatékonyabban visszaszorítani, hanem az egészséges társadalmakban működő
önvédelmi reflex, automatikus öntisztulási folyamat”, melyhez mindenek előtt
szélesen biztosított szólásszabadságra és egy folyamatosan reflektáló
közvéleményre van szükség.
2007. 09. 14. (XI/37)
