Képünk illusztráció
Fotó: Somorjai László
Az ok egyszerű: nem tud a testület a polgármesterrel együtt dolgozni, a
testületet fel kell oszlatni. A politikai ellentétek miatt gyakran
működésképtelenné válik a település, ráadásul az új választások költsége a
településeket terheli.
A zászló a tavalyi időközi önkormányzati választások óta egyértelműen az
ellenzéknek áll. A jobboldal kereken ötször annyi képviselőt delegált a helyi
képviselő-testületekbe, mint a szocialisták, és ez a trend a helyi választásokon
folytatódik. A kisebbik kormánypárt teljesen eltűnt, igaz a liberálisok csak
néhány esetben próbálkoztak, feledhető eredménnyel. Az MDF számára biztató jel,
hogy az átlaguk 8 százalékos támogatottságot mutatott, ami a párt országos
népszerűségi indexét jócskán felülhaladta.
A legdrámaibb változás azonban a választásokon való részvételi hajlandóságban
van. A legutóbbi országgyűlésiképviselő-választáson a főváros XI. kerületében, a
15. számú országgyűlési választókerületben, ahol időközi képviselő-választást
tartottak vasárnap, az októberben elhunyt Deák András (Fidesz-KDNP) képviselő
megüresedett mandátumáért négyen indultak, s a jogosultak 33,4 százaléka,
mintegy 10 700 ember voksolt. Bár az alacsony részvétel miatt nem lett érvényes
a szavazás, de a közhangulatot jól mutatja, hogy 67 százalékot kapott az
ellenzék jelöltje, míg a közös kormánypárti aspiráns mindössze húszat.
A képzeletbeli „pálmát” azonban az ormánsági 300 lelkes Gilvánfa vinné el, ott
az utóbbi három évben negyedszer járultak az urnához a választók, sőt a
részvételi arány is példamutató a demokráciában: a 215 választóból 189 jelent
meg a választáson, ami több mint 80 százalékos részvételi arányt jelent.
A legjobban mégis a független jelöltek teljesítettek, igaz, sok esetben a
független jelző nem a valóságot fedi. A kistelepülések életében mégis fontos
dolog a független jelző, mert így akarják fenntartani a békés egymás mellett
élés látszatát. A nagy pártok helyi fiókjainak és jelöltjeinek küzdelmére
nemigen kíváncsiak a választók, nekik inkább olyan ember kell, akiben
megbízhatnak, akit ismernek, aki közülük való. Az önfeloszlatás eszköze
viszonylag új politikai fegyver, amit egyre többször vet be a polgári oldal,
többnyire azokon a településeken, ahol nem sikerült másfél éve a polgármesteri
széket megszerezniük, de a testület többségében jobboldali képviselőkből áll.
Az eljárás tanulmányozására a Békés megyei Körösnagyharsányra mentünk, ahol a
napokban oszlott fel a testület, a polgármesterrel való
együttműködés-képtelenség okán.
A hatszázötven főt számláló, halmozottan hátrányos helyzetű, szinte Romániába
beékelődött falu Trianon óta éli a zsákfalvak kilátástalan, lassú pusztulásra
ítélt mindennapjait. A reményt az uniós csatlakozással kapta vissza a település,
mivel légvonalban mindössze tizennyolc kilométerre található Nagyvárad. Hosszú
huzavona után elkezdték építeni a határon átvezető utat – innen is és onnan is.
Már az utolsó szakasznál jártak mindkét oldalon, amihez a szomszéd román
településsel kellett együtt pályázni, de itt beütött a politika. „Az egyik
megyei potentát itt vadászott, és hirtelen a nyolcfős testület fele
Fidesz-frakcióvá alakulva bejelentette a feloszlatást, mivel az én személyemmel
nem tudnak együtt dolgozni” – mondta a január végi testületi ülés rövid
történetét Makra Tibor polgármester.
„Pedig annyi gesztust tettem feléjük, hogy nem ezt vártam viszonzásul –
esküdözött a polgármester, aki tovább sorolja a következményeket: – most nincs
költségvetés, nincs pályázat, csúszik minden, mert ide is befolyt a
nagypolitika, sőt van olyan információm, hogy a választókerületben még több
hasonló kistelepülésen ezt a forgatókönyvet készíti elő a polgári oldal.”
A polgármestertől való búcsúzás után a település főutcáján beszélgetünk a
helybeli lakosokkal. A véleményük egyöntetű. Nem volt erre a lépésre szükség,
mert a falu a kilátástalanságból végre a fejlődés útjára lépett. „Nem kell
nekünk az a megosztottság, ami a nagypolitikát jellemzi” – állította az egyik
közmunkaprogramban dolgozó férfi harsányan.
„A nagyváradi piacra akarunk kijutni, arról nem is beszélve, hogy ha minden jól
sikerül, belekerülünk a nagyváradi fejlődés, növekedés sodrásába” – tette hozzá
az egyik kistermelő.
2008. 02. 01. (XII/5)
